időjárás 5°C Miklós 2022. december 6.
logo

„…a gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban”

Nagy Koppány Zsolt
2021.07.21. 12:02
„…a gyerekeknek úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban”

Meggyőződésem, hogy Csukás István korszakos jelentőségét – részben egy időben élvén vele – még nem tudjuk igazán felmérni, még túl közeli a kép: ennek ellenére vagy éppen ezért az Irodalmi Magazin az ő személyét és életművét tette vizsgálat tárgyává színvonalas és rendkívül gazdag kép- és szöveganyagú legújabb számában. (Külön kiemelném a borítót: a magazinnak újabb és újabb száma jelenik meg ezzel a minimalista, mégis elképesztően hatásos grafikai megoldásokat felvonultató stílusban, gondoljunk csak Az ember tragédiájáról szóló lapszámukra.)

A Csukás-életmű feldolgozásának fő problémáját már az előszóban körüljárja Kondor Péter János főszerkesztő:

– „Két szárnyam van: az egyik a vers, a másik a mese, és szépen repülök” – mondogatta Csukás, mégis mese- és filmíróként, ifjúsági szerzőként vált ismertté, életművének költészeti dimenziója gyermekirodalmi munkásságának árnyékában maradt. Összeállításunkban többek között arra keressük a választ, vajon miért alakult így, illetve mi az, ami összeköti ezt a két dimenziót, mi az alapja az életmű egészének, mi az, ami a „szárnyakat” mozgatja.

És ami a legfontosabb: a méltatlanul háttérbe szorult költői munkásság is kellő (van egyáltalán olyan, hogy kellő vagy elegendő?!) mennyiségű elemzési és idézési teret kap. Biztos vagyok benne, hogy mindenki ismeri ezt a játékos, mégis az élet és halál nagy kérdéseivel cicázó verseket (amelyek kapcsán maga a szerző a következőképpen nyilatkozik: „Hamar ráébredtem, hogy a magyar költészetnek két nagy vonulata van, a nagyobbikba tartoznak a remekbe szabott, tragikus művek, mint például a zseniális Himnusz vagy Szózat. Egyes borzasztó korszakokat a magyarság szinte-szinte ezekbe a versekbe kapaszkodva tudott túlélni. Létezik ellenben egy másik, derűsebb, fényesebb, a világ szemléleté­ben jobban elmerülő irány is, amely Csokonaitól Dsidán át Weöresig ível. Korán rájöttem, hogy alkatilag hozzám ez áll közelebb”), de azért hadd idézzem egyik kedvencemnek, a Hová tűnt húsz kiló című költeménynek néhány sorát: „Hová tűnt húsz kiló Csukás István, / egy éve még megvolt, fénykép van róla, / ennyin már érdemes eltöprengeni, hús / a húsomból: mennyországba vagy pokolba? // Mert az is egy nagy kérdés, a legnagyobb: / vajon ment vele arányosan ugyanannyi lélek? / És honnan hiányzik, ha hiányzik, / hogyan mérjem meg, hol van az a mérleg? // És ami eltűnt, hús és lélek, ugyan / a jobbik részem volt vagy a rosszabbik, / fölösleges volt és azért tűnt el, netán / aki itt maradt, én vagyok fölösleges itt?” De aztán meglett a húsz kiló: „Nekem egy időben fogyókúráznom kellett”, mondja az említett interjúban Csukás, „egész egyszerűen mert nem fértem bele a nadrágomba. Kihívásnak vettem a dolgot: na, Pista, tudsz-e értelmeset írni a fogyásról? Megnyertem a magammal kötött fogadást, azt pedig már egészen könnyedén versbe szedtem, amikor »visszatért húsz kiló Csukás István«”.

Aztán elment. De – részlet az Albatrosz bevásárlószatyorral című versből: „…szoktatom a világot is, hogy ne sírjon / nagyon, ne hullasson hamis könnyeket, / mert mi van, ha esetleg visszajövök? / Három nap múlva? Bizony ám, akkor mi van? / Óvatosan kipróbálom a repülést is, / hogy ne érjen készületlenül a mennybemenetel, / lábujjhegyre állok és elrugaszkodom / a járdáról.”

Irodalmi Magazin, 2021/II, Csukás István-szám.

(A borítóképen Csukás István portréja látható. Fotó: MTI/Mohai Balázs)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.