Károlyi László lovagol, vadászik és küzd az igazáért

Károlyi László komolyan és arisztokratikusan visszafogott stílusban mesél a gyermekkoráról, családjáról, az emigrációban töltött évekről, a hazatérésről, az elmaradt restitúcióról...

Nagy Koppány Zsolt
2021. 07. 22. 12:49
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az életút kalandos, izgalmas, meghökkentően különleges, nehéz, mégis van idő és igény benne arra, hogy néha úgy éljen a főszereplő, ahogy az ősei: soha nem mond le például a vadászatról, a lovaglásról, a társasági élet élésének élményéről, még a legnagyobb hányattatások közepette sem. Megrendítő olvasni, hogy mi mindent vettek el a családtól a kommunizmus éveiben, és a meglehetősen reménytelennek tetsző küzdelemről, amelyet Károlyi László vívott és vív, hogy visszaszerezze jussát és a család javait, vagyonát. Az emigrációba kényszerült magyarok életéről keveset tudunk, de ennek a könyvnek a segítségével arról is bővülhetnek az ismereteink: egészen különleges történetek sorjáznak a kötetben, profi mesélni tudással előadva.

Az interjúalanynak természetesen van kitekintése a világ dolgaira is, mind a történelmi események, mind pedig a jelenkor vonatkozásában: miközben szimpatikusan elhumorizálgat a társadalmi státus adta lehetőségekkel („Amióta itthon vagyok, sokkal többet vadászom, és mindig mondom az ismerősöknek vagy akik meglátogatnak, hogy: »Kérem, ne meséljenek rólunk, hogy mi dolgozunk is, mondják csak azt, hogy mi csak vadászunk és lovagolunk, mert a munka az olyan degradáló!« Persze ezt csak viccnek szánom.”), a kérdezőnek az arisztokrata életmód lehetőségeivel és az arisztokrata családok magyarországi helyzetével kapcsolatos kérdésére a következő választ adja: „Akik még nem jöttek vissza az emigrációból, és nagyon sokan vannak, nekik nincs már kötődésük a hazához, nincs meg az a magyarságtudatuk. Talán eljönnek még ide, de ezek a családok a magyarság számára elvesztek. Ahogy a tárgyakban elvesztek értékek, úgy ez is elveszett. Nincs jövője ennek már az arisztokráciának. Rengeteg értéket építettek fel az elődeim, az én időmben is nagyon fontos, hogy nemcsak tárgyiasult értékek voltak, hanem a hazaszeretet, a haza iránti hűség is, de ezeket nem látom, hogyan fog alakulni.”

Károlyi László – közvetlen leszármazottak híján – azért is küzd a könyv tanúsága szerint, hogy javainak részét visszaszerezze és az utókor számára összegyűjtve megtartsa és bemutassa. Ez az a küzdelem, amit nem adnak fel, és meggyőződésem, hogy érdekünk, hogy sikerüljön.

Soha nem adjuk fel… Aki kérdez: Nyizsnyánszki Anna Eszter. Aki válaszol: gróf Károlyi László. Erdélyi Szalon Kiadó, Budapest, 2021.

(A borítóképen Károlyi László látható a fóti kastélyban. Fotó: Kurucz Árpád)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.