– A Budai Vár, benne a palotával a magyar szuverenitás jelképe, ami egy független és erős ország központja volt – fogalmazott ünnepi beszédében Gulyás Gergely, a folytatásban kifejtve: az oszmán hódítás idején a reményt jelentette, a Habsburg Monarchia idején pedig visszatérő követelés volt, hogy a palota a magyar király otthona lehessen, s az ország sorsáról ismét magyar földön döntsenek.
– A kiegyezés után a királyi palota építése hamar fontos nemzeti üggyé vált. Az építők koruk legkiválóbb szakemberei voltak, s munkájuk által hamarosan országos ismertségre és népszerűségre tettek szert – fogalmazott a kancelláriaminiszter, hozzáfűzve: a Királyi Palota, az állami reprezentáción túl, az egész országé volt, szolgálva a nemzeti büszkeséget és a turizmust.
– A kommunizmus nem tudott mit kezdeni a második világháborúban rommá lett épülettel. Amit a világégés nem, azt a kommunisták tették tönkre: az épen maradt részeket szegényítés jelszóval károsították. József főherceg újjáépítés előtt álló palotáját 1968-ban felrobbantották – elevenítette fel Gulyás Gergely, kiemelve: a későbbi, kultúrpalota elképzelés jegyében a kor építőiparának színvonalán, méltatlanul szűk erőforrásokkal, a múlt végképp eltörlésének szellemében modernista épületet hoztak létre.
– Ma Magyarország sorsáról ismét Magyarországon dönthetünk, szimbolikus tehát, hogy a rendszerváltás után most jutottunk el a palota felújításáig.
Az elődök előtt tisztelegve, ugyanakkor a XXI. századhoz méltó módon újíthatjuk meg a Budavári Palotát, amit újra visszaadhatunk az embereknek – mutatott rá a miniszter, majd megjegyezte: a rekonstrukció jól halad. A régi fényüket eddig visszanyert épületek: a Várkert Bazár, a testőrségi épület, a Lovarda, a karmelita kolostor bizonyítják a rajtuk dolgozók elkötelezettségét, hozzáértését.
– Ma újabb mérföldkőhöz érkeztünk, a Királyi Palota megújuló belső terének első darabját adhatjuk át, adhatjuk vissza hét évtizedes kulturális szakadás után – hangsúlyozta Gulyás Gergely, s emlékeztetett az alkotókra, mint mondta:
a Szent István-terem elkészítésében a magyar iparművészet legnagyobbjai vettek részt.
Zsolnay Vilmos pécsi gyárában készült a terem egyik legmeghatározóbb eleme, az ország legnagyobb kandallója. Most a Zsolnay Porcelánmanufaktúra pécsi gyárában a szakemberek egykori mintadarabok, eredeti tervek és archív fotók alapján készítették el az alkotás hű mását. A főpárkányán álló, önmagában is tekintélyt parancsoló, életnagyságúnál nagyobb Szent István-mellszobrot eredetileg Strobl Alajos alkotta meg.
A terem falait a Roskovics Ignác festőművész művei alapján készített Zsolnay-pirogránit kerámiaképek díszítik, amelyek Árpád-házi királyokat és szenteket ábrázolnak. Az ajtók fölött szintén Roskovics festményei alapján alkotott munkákon Szent István megkoronázása és az államalapítást ábrázoló kompozíció szerepel, míg a másikon Szent István és Szent Gellért a kereszténységet hirdeti.
A terem meghatározó anyaga a fa, amely a padlót, a mennyezetet és a falakat borítja. A parketta a századfordulón, a Neuschlosz fivérek gyárában készült, most a szakemberek ezt is az eredetivel megegyezően készítették el háromféle fából. A rendkívül összetett intarziás padló fő motívuma a sárkányforma. A mennyezet, az oldalfal és a bútorzat eredetileg egyaránt a dualizmus idején művészi famunkáival hírnevet szerzett Thék Endre műhelyéből került ki. A helyiség mennyezete gerendás, faragott díszítésű, kazettás részekből áll, felületi díszítésére 24 karátos aranylapokat használtak.
A terem újratervezője Angyal Tibor, az újjáépítés művészeti szakértője dr. Rostás Péter.
– A Hauszmann Alajos által tervezett Szent István-terem negyedszer épült meg. Ezúttal a semmiből született újjá, az eredetivel tökéletesen megegyező formában – jelentette ki az átadón Fodor Gergely, a Nemzeti Hauszmann program kormánybiztosa, aki emlékeztetett, hogy az iparművészeti remek meghódította a világot, elhozva az 1900-as párizsi világkiállításról a zsűri nagydíját.
– 1902-ben, a király részvétele mellett avatták fel, majd közel fél évszázadon keresztül szolgálta a palota lakóit és a látogatókat – árulta el a kormánybiztos, hozzátéve: a terem helyet adott udvari eseményeknek, de hivatalos körséta keretében látogatható volt a közönség számára is.
Fodor Gergely emlékeztetett a Szent István-terem történetének fontos állomásaira. Hogy 1916 decemberében IV. Károly – az utolsó magyar király – megkoronázása előtti napon itt bontották fel a Szent Koronát rejtő ládát, itt őrizték az ország és a nemzet legfőbb jelképét, s másnap innen vitték át a Mátyás-templomba.
A helyiségnek otthont adó épületrész a második világháborúban bombatalálatot kapott és megsemmisült. Az ötvenes években a födémektől kezdve a falakon át az ablakokig a termet teljesen átalakították, múzeumi irodát és metszettárat költöztetve bele. Újjáépítése fel sem merült.
– 75 év kellett, hogy ismét meghalljuk Szent István intelmét, miszerint a fiak kövessék elődeiket
– fogalmazott Fodor Gergely.
