A szeretet mint fegyver

Az első világháborút követő évek szesztilalommal sújtott Amerikájában játszódó történet lélegzetelállító jelenetek és izgalmas kalandok hosszú sora.

Katherine Rundell neve nem ismeretlen a magyar ifjúságikönyv-olvasók körében, hiszen 2019-ben már megjelent egy könyve, Sophie és a tetőjárók címmel. A Hudson kastély kincse című új regény már a címe alapján érdekesnek ígérkezik, és ezt a várakozást a könyv többé-kevésbé be is teljesíti. (Mindössze annyi baj van, hogy közvetlenül a nemrég recenzált Tanzin Merchant-kötet, A Kalaposok után olvastam, és akaratlanul is összevetettem őket, amiből egyértelműen a mágikus történet került ki győztesen. Ennek ellenére lássuk a Hudson kastély érdemeit!) 

Az első világháborút követő évek szesztilalommal sújtott Amerikájában játszódó történet egy igen bátor, de a korábban elszenvedett gyermekbénulás következtében nehezen mozgó kislányról, Vitáról szól, akinek vissza kell szereznie megtört és szomorú nagyapja otthonát, a titokzatos Hudson kastélyt, melyet egy hírhedt szélhámos, bizonyos Sorrotore csalárd módon megkaparintott. Összeismerkedik egy fölötte ügyes zsebtolvaj lánnyal, két, a cirkuszművészetben jártas fiúval (egyikük az állatokhoz ért rendkívüli módon, a másikuk kiváló légtornász), és mivel ő maga is – a betegsége miatt – tökélyre fejlesztette a hihetetlen pontosságú célba dobási képességét, továbbá igen furfangos az észjárása, vállalkozása, hogy a gátlástalan biztosítási csaló Sorrotorét leleplezzék és megbüntessék, némi sikerrel kecsegtet. 

A könyv borítója Fotó: Manó Könyvek Kiadó

Nagyon nehéz azonban helytállnia egy számára idegen és ellenséges közegben (az egész könyvön végigvonul ez a kisgyermek-frusztráció: „A lábában egyre erősödött a fájdalom, és egy csapásra kicsinek érezte magát, még ahhoz is túl aprónak, hogy lélegezni tudjon ebben a hatalmas, felnőtt világban”, vagy: „Hirtelen nagyon kicsinek és ostobának érezte magát. Csak egy kis iskoláslány volt a nagy semmi közepén, fejében egy rakás, mesekönyvből vett tévképzettel”, illetve a felnőttek képmutatásának állandó leleplezési kísérlete: „Ha valami rosszat teszel, nincs jobb védekezés a haragnál”, állapítja meg például ellenfeléről), és a különleges képességgel megáldott barátok nélkül minden bizonnyal elbukna. 

Érdeme a könyvnek a lélegzetelállító jelenetek és izgalmas kalandok hosszú sora, meg egyik-másik helyen az irodalmi értéke, erős, érzékletes képei: „A két házőrző már majdnem odaért. Német juhászkutyák voltak, egy barna-szürke meg egy tiszta fekete. Mindkettő Arkagyij válláig ért, és borzasztó gyorsan mozgott. A fekete volt hozzá közelebb, hihetetlenül fehér és elképesztően sok foga mintha több centiméterrel a kutya előtt járt volna”, illetve: „Vita átbújt a vastag falon, és fejjel előre zuhanni kezdett. A víz olyan kemény volt, mint a föld, amikor belecsapódott, de azután megnyílt előtte, és befogadta. A kislány bukdácsolva sodródott a sötét hullámokon.” 

Van benne némi fekete humor is („Az ablakhoz húzta, és kimutatott rajta. – Ki tudsz ugrani. – Vita lenézett. Alatta már javában nyüzsgött az utca a reggeli forgalomtól. – Nem fogom eltörni a lábam? – Csak egy kicsit, talán.”), de alapvetően szomorú könyv ez, meg nyomasztó és sötét – ez utóbbinak nem tudom megmondani az okát, hiszen a legfontosabb üzenete (a szeretet fontos – íme, amikor Vita összecsap a főgonosszal: „Ebben a pillanatban a félelem és a [nagyapja iránti] szeretet keresztezte egymás útját, és összeolvadt. És Vitának a szeretet lett a fegyvere. Olyan dühös kiáltást hallatott, amilyenre Sorrotore álmában sem számított, és a férfira vetette magát.”) éppenséggel nem errefelé mutat. Talán a zord világ az oka, amelyet ábrázol – el kell mondani ugyanakkor, hogy éppen ez a zordság óvja meg attól, hogy a napjainkban megszokott bugyuta, giccses, cukiskodó végkifejlet felé tolja el a könyvet, még úgy is, hogy ebben a történetben is – talán nem rontom el az olvasási élményt – minden megoldódik. 

A kötet szerzője – akiről a fülszövegben kiderül, hogy előszeretettel tanulmányozza a reneszánsz kori irodalmat, illetve maga is végez légtornászmutatványokat – igen fiatal, a hangja eredeti, tehát várhatjuk, hogy sok könyvet ír még az ifjúság számára, csak épp legyen, ki elolvassa őket. 

Katherine Rundell: A Hudson kastély kincse. Fordította Nánási Yvette. Manó Könyvek, Budapest, 2021.