Ötvenedik évébe léphetett volna idén az 1972-ben indult Debreceni Jazznapok, ha a vírusjárvány tavaly megálljt nem parancsol a folytatásnak. Így hát a 2021-es év a kettőt mintegy összevonva a negyvenkilencedik seregszemleként vonul be a krónikákba – azzal a megjegyzéssel, hogy minden idők legtöbb fellépőt felvonultató hazai jazzfesztiváljának lehetett részese a közönség. Augusztus 5–8. között 61 formáció 286 muzsikusa váltotta egymást négy színpadon, ami magyar rekord címre jogosíthatja a rendezvényt.
Kérdés, van-e értelme az ilyesfajta ambícióknak, és érvényesül-e az ismert tétel, miszerint a mennyiség átcsap minőségbe. Utóbbira könnyen mondhatunk igent, mert ennyi produkció között már csak a számokból következően is több olyan akadhat, amelyik valóban érdemes a figyelemre. Más kérdés, léteznek-e olyan jazzkedvelők, akik – élve a lehetőséggel – a megannyi borászat csábítását és a színpadok közötti távolságot leküzdve, legalább a mintavétel erejéig minden fellépő műsorába igyekeznek belekóstolni.
Mivel az efféle teljesítmény ellentmond a fizika törvényeinek, marad az egyszerű következtetés, miszerint esténként négy-öt zenekarnál többet aligha képes befogadni a látogató, nem beszélve a gasztronómiai élvezeteket előnyben részesítő sokadalomról. Innen nézve túldimenzionáltnak bizonyult a fesztivál: sem a délután négy órai kezdés, sem a negyedik színpad beállítása nem találkozott a széles közönség érdeklődésével. Jobb sorsra érdemesek azok a muzsikusok, akik a nagy eseményre lelkesen készülnek, és órákat utaznak azért, hogy négy fülpárnak játsszanak. A színpadok közötti áthallások miatt nem járt teljes sikerrel a rendezők azon törekvése sem, hogy a zavartalan zenehallgatás érdekében az egyik pódiumot távolabb vigyék a pavilonok zajától.
Mindezzel együtt, a létszámkorlátozás ellenére – egyszerre 2500 belépő tartózkodhatott a helyszínen –, pénteken és szombaton estére megteltek a terek, és igazi fesztiválhangulatban szólhatott a zene. Ami a magyar jazzélet széles spektrumáról adott képet: technikailag felkészült muzsikusok stilárisan sokszínű, többségében az előadás színvonalával és lendületével, mintsem újító jellegével ható produkciókkal rukkoltak elő. Az első két nap a gitárosok, a másik két napon az énekesek álltak előtérben; sokan a jazz gazdag repertoárjából merítettek, mások önálló közlési forma létrehozására törekedtek. Ennyi közreműködő számbavétele még a felsorolás szintjén sem lehetséges, így hát marad néhány, elsősorban egyedi jellege miatt választott együttes említése.
