Tamzin Merchant színésznő – akiről az a hír járja, hogy a Trónok harca be nem mutatott, később újraforgatott pilot-epizódjában ő játszotta Daenerys Targaryent, és állítása szerint örül, hogy nem maradt a sorozatban – igen kellemesen szórakoztató, szellemes könyvet írt a Kalaposok „titkos” céhéről, és mivel színésznőként jól ismeri a színészek világát, olyan remekül humoros, egyszersmind kritikus jelenetekkel fűszerezi könyvét, mint például a sir Hugo Hebrench alakja körül körvonalazódó cselekménymorzsák: „Amikor rátaláltak a színészre, egy hordó mögött kuporgott drámaian.” Vagy íme a Hamlet leírása gyerekszemmel: „Előbb egy sápadt szellem rontott be a színre, jajongva és nyöszörögve. Azután egy fiatal lány jött, és ő is jajongott meg nyöszörgött egy darabig. Egy fondorlatos nagybácsi nyílt színen szőtt összeesküvést, Sir Hugo pedig megütött és elgáncsolt két fiút, akik körbetáncolták a színpadot, hogy ne kerüljenek az útjába.” Majd néhány oldallal később: „A második felvonásban Sir Hugo még többet ordibált és nyöszörgött, az ifjú hölgy még többet siránkozott, és ami a legérdekesebb volt az egészben, kardvívásra is sor került.”
A színvonalasan szórakoztató, a felnőtt olvasóknak is kellemes perceket szerző ifjúsági regény főhőse Kalapos Kordélia, a VIII. Henrik által alapított hat céh (Kalaposok, Köpenyesek, Kesztyűkészítők, Órások, Csizmadiák és Botkészítők) egyikének növendék tagja; a királyöltöztető mesterek kétszáz éve torzsalkodnak immár, és próbálják egymást lejáratni varázserejű kiegészítőik minél furfangosabb elkészítésével. (Külön pluszpontot érdemel ennek az egész varázslási mechanizmusnak a kidolgozása és kidolgozottsága – a benne való elmélyedést a kötet végén külön Kelléktár, azaz varázsszer-magyarázat segíti.) A történetet nem ismertetem, hogy maradjon meglepetés a tisztelt olvasónak (és/vagy gyermekének): elég legyen annyit mondani, hogy rendkívül fordulatos, érdekes, szellemes, izgalmas és pörgős, és messze kiemelkedik a hasonló történetek közül. A szöveg stílusa („Lajos király szertelen mozdulattal meghajolt a hercegnő előtt, keze, haja, könyöke egyetlen, elegáns örvényt alkotott.”) és a fordítás (beszélő nevek: Ferdinand Lotchogh, Baldie Mamlasse) egyaránt elsőrangú, a kötet pedig könyvtárgyként is igen figyelemreméltó alkotás.
A színészek szeretetteljes és rendkívül vicces, gunyoros bemutatását már említettem, továbbá a könyv kellő mértékben adagolt (és mostanában divatos) titkosmágia- és kvázi-alkimista tanait is – ezek mindenképpen megkülönböztetik a társaitól; nem beszélve a londoni leírásokról: ezek, bevallom, a gyengéim, mindig szívesen olvasok ilyet. A könyv alapvető tanulsága (Non nocere – Ne árts!) igencsak megszívlelendő, és a talpraesett kislány, a kiskamasz Kordélia elveszett édesapja felkutatására és megtalálására tett erőfeszítései kellő drámai súlyt is adnak a kötetnek.
Mégis az egész könyv alapvetően… a legjobb értelemben cuki. Íme Kordélia első ténykedése a kalaposbolt eladóterében, ahol egy párbajra készülő szerelmes ifjúnak maga készít minden hozzáértés nélkül, de annál lelkesebben egy csodakalapot: „Kordélia elhelyezkedett a pult mögött; egy támlátlan székre telepedett, hogy magasabbnak és hozzáértőbbnek tűnjön. Még soha nem bízták rá a boltot. […] – Ez a sapka igen elszánttá teszi a viselőjét. Ezek a kis rózsaszín… pikkelyféleségek… kínai sárkánypikkelyek – füllentette Kordélia a szerelembogárszárnyakra mutatva. (A szerelembogarak igazából nagyon kedves lények, és az édes illatú bolgár rózsák szirmai között bújnak meg.) – Miért rózsaszínek? – Mert egy kölyöksárkánytól származnak. Ezek a sárkányok kifejlett korukban vörösek, de a fiatal példányok rózsaszínek – rögtönzött Kordélia. – Egy kölyöksárkánytól? – kérdezte a fiú savanyúan. – Mégis mennyire veszélyes egy kölyöksárkány? – A kicsik még nem tudják szabályozni a szájukból áradó tüzet – magyarázta Kordélia. – Emiatt sokkal veszélyesebbek. Elég, ha csuklanak egyet, és máris leég az ember feje.”
Szórakoztató, okos, alapos (közel ötszáz oldalas) könyv A Kalaposok, amely garantáltan felüdíti és megnevetteti ifjú és kevésbé ifjú olvasóit.
Tamzin Merchant: A Kalaposok. Paola Escobar illusztrációival. Fordította: Todero Anna. Manó Könyvek, Budapest, 2021.
