Újjáéled a budavári palotaegyüttes

Negyedik szabadtéri kiállítását nyitotta meg a Várkapitányság a Várkert Bazárban. Céljuk bemutatni mindazokat, akik olyanná tették, teszik a budai Várat, amilyen fénykorában volt, s amilyen a Nemzeti Hauszmann-terv felújítási munkái után ismét lesz. A legújabb kiállítás az augusztus 20-án nyíló, eredeti állapotában pompázó Szent István-terem alkotóival ismertet meg.

dfddf Fotó: Bach Máté

A szabadtéri tárlat a Szent István-terem történetét dolgozza fel, amelyet Sal Endre, író-újságíró, az újságmúzeum főszerkesztője, a Várkapitányság gondozásában megjelent, Mestermű születik című kötetében örökített meg. A szerző könyvbemutatóját megelőzően vezetett végig a szabadtéri kiállításon.

Elsőként természetesen Hauszmann Alajosról szólt, ő vette át a budavári palota építését Ybl Miklós halálát követően.

A legkiválóbb mesteremberek és alkotóművészek dolgoztak a Szent István-termen
Fotó: Bach Máté

– Hauszmann ragaszkodott ahhoz, hogy bemutatkozzék a magyar iparos művészet, amelynek csúcsteljesítménye a Szent István-terem – magyarázta a szerző. – Amikor Ferenc József felkérte a munkára, osztrák művészekkel akart dolgoztatni, ám Hauszmann erősködött: bebizonyítja, hogy a magyar művészet megállja a helyét a bécsi mellett. Igaza lett, a király nagyon elégedett volt a végeredménnyel.

Zsolnay Vilmosról, akinek manufaktúráját dicséri az ötméteres kandalló, Sal Endre elárulta: dinnyetermesztőként díjat zsebelhetett be egy erfurti zöldség- és gyümölcskiállításon.

– Pécsiként komolyan törekedett a helybeli bor megismertetése, ezért igyekezett azt a párizsi világkiállításon bemutatni. Barátai értetlenkedtek: mi értelme összemérni a pécsit a francia borokkal. Mire Zsolnay közölte: nem akarja összemérni, de bemutatná az angoloknak, hogy nekünk is van finom borunk, nem csak a franciáknak – idézte fel a történeteket az író-újságíró, majd mesélt Thék Endréről, aki még asztalosként sétált be az Üllői út 166. szám alatti bútorgyárba, hogy munkásnak jelentkezzem, ám a portás elküldte.

– Húsz év múlva a kitartó asztalosmester megvásárolta a gyárat, amit aztán 1919-ben a tanácskormány elkobzott tőle, ebbe a földönfutóvá lett Thék Endre belehalt – mondta Sal Endre, hozzáfűzve: a Szent István-terem káprázatos faburkolatát és a királyi lovarda boltíveit alkotó asztalost, a többi kiváló művésszel és mesterrel együtt 1945 után feledésre ítélte az új hatalom.

Thék Endrét halálba kergette a tanácsköztársaság
Fotó: Bach Máté

– Stróbl Alajos szobrait kidobálták a várból, ami a háború alatt megsemmisült – emlékeztetett az Újságmúzeum főszerkesztője.

Sal Endre a továbbiakban megemlékezett Roskovics Ignácról.

– A jeles festőről általában mindössze annyit tudunk, hogy szobra áll a Duna-korzón. Ő alkotta meg a Szent István-terem királyportréit, amelyek alapján a Zsolnay-műhely pirogránit képei készültek. Vicces ember volt – így a szerző, amit egy történettel illusztrált.

– Kecskeméten éppen freskót festett az egyik templomban, amikor egy idős asszony odalépett hozzá és így szólt: hetek óta nem esik az eső, a művész úr olyan híres, intézze már el, hogy essen végre. Roskovics azt mondta 25 liter jófajta borért elintézi. Mit tesz Isten, másnap eleredt, s a festő megkapta a bort.

Sal Endre kötetének célja bemutatni a mesterek, az alkotók emberi arcát, mint megjegyezte: mindegyikük példamutató életet élt, rendszeresen jótékonykodott.

Sal Endre
Fotó: Bach Máté

– Tudnunk kell, honnan jövünk, kik vagyunk, mik a gyökereink, amelyeket csúnyán megcibáltak, elvágtak – emelte ki.

A kötet megírására tavaly februárban kérte fel a Várkapitányság.

– Nem esett nehezemre megírni, mert nagyon szeretem a budai Várat, a történelmet, rajongok a századelő történelméért, amikor a kiállításon bemutatott emberek lerakták a ma ismert fővárosunk alapjait – fogalmazott Sal Endre.