A madridi születésű Mendiola prímabalerina volt Alberto Portillo népszerű televíziós balettműsorában, amikor huszonöt évesen azt javasolta a nála egy évvel idősebb kolléganőjének, Mayte Mateosnak, hogy váljanak ki a társulatból és alapítsanak önálló táncos-énekes formációt. Nem volt garantált a siker: kezdetben csak tánckoreográfiát adtak elő, és az első televíziós szereplések sem hoztak áttörést. Az egyik zaragozai mulatóban, ahol gyakorta felléptek, a klubmenedzser azért mondta fel a szerződésüket, mert „túl elegánsnak” találta őket a műsorukhoz képest. A lányok a Kanári-szigetekre költöztek, ahol a hagyományos spanyol muzsika és tánc modern tálalására nyitott, lazább közönség fogadta őket.
A két fiatalra Leon Deane, az RCA amerikai lemezvállalat német leányvállalatának menedzsere figyelt fel, amikor flamenco táncbetétekkel kísérve ismert spanyol dalokat énekeltek a fuerteventurai Tres Islas Hotelben. Deane hívta meg őket Hamburgba, a többi pedig már történelem: 1977-ben megalakult a Baccara, a pop és eurodiszkó egyik legemlékezetesebb formációja. Az első kislemezük A oldalán szereplő Yes Sir, I Can Boogie azonnal a csillagos égig repítette őket: az előbb Nyugat-Németországban, majd Spanyolországban megjelent kislemez a kontinens valamennyi országában – köztük Belgiumban, Dániában, Finnországban, Norvégiában, Svájcban és az Egyesült Királyságban – toplistaelsőként nyitott.
Két magas, fiatal nő ringatózik a színpadon. Megszólal a szintetizátor, majd elkezdenek halkan énekelni: ilyen szépen, érzéki módon nyögni még senkit nem hallott a világ a Je t'aime óta. Vaskos, de szerethető angol kiejtéssel arról énekelnek, hogy tudják magukról, hogy szenzációsak és egyáltalán nem akarják megőrizni a jó hírnevüket. Meg arról, hogy tudnak bugizni, csak a megfelelő dal kell hozzá. Hát, ami őket illeti, ez az önreflexív, humoros és érzéki szerzemény valóban tökéletes popszámnak bizonyult. Egyszerű és érthető; egy korszak filmzenéje. Sőt, még a diszkókorszak után születettek sem tudják úgy hallgatni, hogy ne lennének irigyek azokra, aki éltek a 70-es években.
A Yes Sir, I Can Boogie című kislemezt mind ez ideig 16 millió példányban értékesítették. Korábban egyetlen női duó sem adott el ennyi példányban lemezt, az Egyesült Királyságban pedig 1977-ig még egyetlen spanyol előadónak sem volt listavezető dala. És a lányok valóban tudtak énekelni és bugizni, ezért minden tévéadó azért versengett, hogy náluk adják elő a felvételt. Mayte mindig fekete, María fehér ruhában állt színpadra, a formáció nevére utaló sötétvörös-fekete rózsa pedig a plakátokon, lemezborítókon is felbukkant. A folytatást a Sorry, I’m a Lady című kislemez, majd a duó nevét viselő Baccara című album jelentette; utóbbi dupla arany-, platina-, majd dupla platinalemez lett.
A rendhagyó spanyol- és németországi, valamint japán siker ellenére csak négy évig és négy stúdiólemezig tartott a diadalút: a diszkókorszak leáldozásával a – spanyol ABBA-nak „csúfolt” – Baccarának is befellegzett. Az 1980-as évek elején a duótagoknak – a Sleepy Time Toy című album körüli botrány miatt – elváltak az útjaik, és felejthető szólókarrierbe kezdtek. Mateos és Mendiola is megfordult számtalan formációban, amelyek a New Baccara vagy a Baccara nevet viselték (bár az eredeti felállást mindig csak egy énekesnő képviselte), és jelentős bulvár- és jogi háborúskodást eredményeztek.
Leghíresebb slágerüket mintegy harmincan dolgozták fel, idén pedig Skócia nem hivatalos himnusza volt a labdarúgó Európa-bajnokságon. (Andrew Considine, a skót Aberdeen játékosa a legénybúcsúján énekelte el a dalt, öt évvel később már az egész csapat ezt skandálta.) María Mendiola haláláig aktív volt a New Baccara nevű formációval, gyakran nyilatkozott a spanyol és brit csatornáknak és lapoknak, 2017-ben pedig I Belong To Your Heart címmel tizenegy dalt tartalmazó új albumot készített fiatalabb pályatársnőjével, Cristina Sevillával.
„Soha nem gondoltam volna, hogy újra a toplistákon kötök ki. Már nem vagyok fiatal, de azt hiszem, ez azt mutatja, hogy tudok bugizni” – nyilatkozta tavaly, amikor a Yes Sir, I Can Boogie visszakerült az angliai slágerlistákra. Ezt már soha nem tudta bizonyítani, mert a rákkal vívott rövid küzdelme megakadályozta, hogy újra színpadra léphessen.
Borítókép: María Mendiola. Forrás: Facebook
