A Hasadék című film visszaadja azt az érzést, mint amikor kirándulunk az erdőben, azt, hogy milyen gyermekként kalandokat keresni a Pilisben, és milyen, amikor Erdélybe megy az ember, a Máramarosi-havasok hegyei közé. Krasznahorkai Balázs 2020-ban készült Hasadék című filmje olyan kalandregény, amiről kiskamaszként ábrándozik a fiúgyermek. Mert igazi férfivá nevelő próba az, ha csak egy fejszével tölt el heteket az ember egy erdőben. De az is, ha ki tud szabadulni egy hasadékból. Férfienergiákkal van teli Krasznahorkai Balázs filmje, a filmidő is lassan telik. A Hasadék alkotói egy felnövéstörténetet kanyarítottak a vászonra, olyat, amelyben egy apa és a fia együtt találnak otthonra, együtt találják meg a család lelki közösségét. A filmben a fiúnak fel kell nőnie ahhoz, hogy megtanuljon családban élni, megtanuljon bízni az apjában, megtanulja megérteni, hogy az apai erő, a férfienergia lényegéhez tartozik, hogy a saját élete árán is megvédi az utódait. Nem egyszerű feladat férfinak maradni korunkban. Az apa lelke a városban teljesen elkorcsosult. Önző lett, Erdélyben élő fiát nem látogatja, őt a nagyapa neveli, már amennyire erejéből telik. Az apának tehát Erdélybe, a Máramarosi-havasok hegyei közé kell mennie, hogy férfivá legyen, felnőjön az apai feladathoz. A fiának is fel kell nőnie, így egy nagyon érdekes, filmekben kevésszer látható dupla felnövéstörténetben lehet részük a nézőknek.
Látszik, hogy Krasznahorkai jól tudja: ahhoz, hogy egy apa-fiú kapcsolat kialakuljon, temérdek időre, türelemre és közösen megélt kalandra van szükség. Érdekes, ha ugyanez anya-lánya kapcsolat lenne, akkor mennyire máshova helyeződnének a hangsúlyok. Az apának és a fiúnak a felnövés története igencsak hasonlít ahhoz, ahogyan elkészül egy filmes alkotás. Mert először az idő van, temérdek idő, amelyben meg kell találniuk magukat az alkotóknak, különben elvesztek. Aztán türelem is kell, a helyszínek bejárása, gondolkodás, energiák gyűjtése. Majd jön a kaland, az ütközet, a férfiúi virtus, a hősiesség és bátorság bizonyítása, a tisztesség megvallása. És ekkor összeáll a történet. A történet, amely elköteleződésről szól, az apa a gyermeke mellett köteleződik el, a fia pedig a családja mellett, megszületik a bizalom, amely minden kapcsolat alapja.
Krasznahorkai Balázs jó filmrendező. Mindez abból is kiderül, hogy remek ritmusérzékkel adagolja a filmben az információkat, ebben Politzer Péter vágó valódi partnerként volt segítségére, jól fokozza a feszültséget, hiteles és nagyon különös képi világot teremt Réder György operatőrrel együtt.
A film vizuális világára a realizmus jellemző, másrészt viszont mindent áthat valamiféle különös mágia, amely a fények játéka, változása révén bevonja az egész történetet valamiféle spirituális takaróval. Kipárnázza a veszélyes helyzeteket angyali véderővel. Nem látjuk, érezzük: ezek a szereplők sérthetetlenek, mert feladatuk van az életben. Értékrendjük közvetítése. Újjászületésük nemcsak lelki síkon valósul meg, az alkotók vizualizálják. A hasadék egyre szűkül, nekik mégis végig kell menniük az úton. Közben, és ez a legszebb a filmben, szembenéznek bűneikkel, hibáikkal, gyarlóságaikkal, mert gyarló az ember, de ha kéri, van megbocsátás. Ha igényli az ember, van megváltás. Megy tehát az apa és a fia a hasadékban, pontosabban kúszik és mászik egészen addig, míg betör a fény, pontosan úgy, mintha egy születést látnánk, csak éppen belülről érzékeljük az egészet.
Megszületik ez a két ember, férfivá születik. A cél nélküli, talajt vesztett életüket maguk mögött hagyják, és megteremtik a családot. A családot, ahol senkit nem hagyunk egyedül, a családot, ahol mindenki védelem alatt áll, biztonságban érezheti magát, ahol soha többet nem csicskáztathat senkit az a külvilág, amelyik azonnal lecsap a gyengére, kiszolgáltatottá teszi, eltárgyiasítja. Ez a film arról szól, hogy a család erőssé tesz, bátorrá, valamint megvéd, és csak így, együtt található meg a lélek harmóniája.
(Borítókép forrása Budapest Film)
