– Milyen furcsa, hogy a kutyákon sapka van, a rendőrök meg ugatnak! – idézte Baksa-Soós Jánost Kisfaludy András, a zenekar egykori dobosa, filmrendező egy interjúban. E mondat mindent elárul a legendás Kex megálmodójáról, vezéregyéniségéről. Az extrém egyéniségről, az ösztönös (vagy tudatos?) lázadóról, a nagy performanszerről, az avantgárd művészről. A fentebb idézett mondat a zuglói Kassák Lajos klub egyik Kex-koncertjén hangzott el a kitört tömegverekedés kapcsán, látva a megjelent kutyás rendőrök intézkedését, sajátos „rendcsinálását”. Az ironikus szózat persze rövid, illetve hosszabb távú következményekkel járt: helyben gumibotozással, majd egy év felfüggesztett börtön helyett három hónap, próbára bocsátással.
Baksa 1968-ban, húszévesen kiötlötte, majd megalapította Wastaps elnevezésű zenekarát, ám ugyanaz év decemberében, mintegy Mikulás-ajándékként már a vadonatúj Kex-formáció élén hozta lázba az Iparterv elnevezésű szocialista nagyvállalat klubjának közönségét. Képzett zenészek mindahányan, kezdetben gitár nélkül, cselló, zongora, dob-basszus ritmusszekció összeállításban, akik bármilyen váratlan helyzetben azonnal képesek alkalmazkodni vezetőjük szeszélyeihez. Szükség is volt rá, hiszen megtette, hogy egy nehéz, improvizatív zenedarab után száznyolcvan fokos fordulatot véve felkonferálta, eljátszatta velük a Kiskacsa fürdik című gyerekdalt, netán a Sárga csőrű kisrigót, vagy épp valamely kuplét. Persze a megfelelő performansszal, heppeninggel fűszerezve. Mert anélkül nem létezik Kex. Az a Kex, amely a Baksa-Soós János által közvetített, a diktatúra által elfojtott szabadságról szólt.
Előfordult, hogy hangutánzással, gesztikulációval egymaga játszott el egy komplett április 4-i (akkor még) Felvonulás téri díszszemlét, vagy egy fehér zsebkendőt kergetve a levegőben, végiglejtette az Ifipark színpadát, amely szimbolizálhatott akár egy hajót, amely elszállt a szélben, vagy éppen egy békegalambot. Ki tudja? Rajnák, az igazgató, aki akaratlanul is a show-műsor részese lett, mindenesetre dühöngött.
Több mint fél évszázad távlatából nehéz megítélni, hogy Baksa-Soós János, a budai polgári család gyermeke ösztönösen, avagy tudatosan lázadt-e a csendes tiltakozás korszakában, csupán tizenhárom-tizenöt esztendővel a vérbe fojtott ’56 után. Hiszen a beatzene, a hosszú haj, a nehezen beszerezhető farmer, a virágmintás ing mind-mind egyfajta lázadást képviselt. Baksánál a konformizmus elutasításán, a polgárpukkasztáson túlmenően – a már említett kikarikírozott díszszemlét figyelembe véve – tetten érhető a politikai szál. A hatvanas-hetvenes évek fordulóján nehéz volt nem a helyén értelmezni József Attila „Tiszta szívvel betörök / Ha kell, embert is ölök” Kex által megzenésített sorait, amelyet a közönség együtt énekelt lelkesen a frontemberrel. Emlékszem, a koncerteknek köszönhetően előbb fújtam kívülről, mint hogy odáig értünk volna a gimnáziumi tananyagban… Akár a Hetediket, ugyancsak József Attilától megzenésítve. A szocialista dzsungelben, Baksa és a Kex taposta ki ezt az utat az utókor előtt.
Az itt felidézetteknek akár a fele is sokkolta a kemény diktatúra fura urait (elvtársait), amely mindössze egyetlen kislemezt engedélyezett a renitens előadónak és csapatának. Már az is kész csoda, hogy az éppen letiltott Illés helyett néhány dal erejéig szerepet kaptak Mészáros Márta 1970-es, Széplányok, ne sírjatok! című filmjében. Legalább ennyi maradt az utókornak.
A folyamatos hatósági zaklatások odáig fajultak, hogy egy dzsip a nyílt utcán megkísérelte elgázolni. Csupán a véletlenen, vagy inkább Baksa lélekjelenlétén múlott, hogy nem jártak sikerrel. Mindezek után a teljesen felőrölt idegrendszerű művész Nyugat-Németországban telepedett le, ezzel az illetékesek sikeresen zúztak szét egy ígéretesen induló, felfelé ívelő zenei pályát.
Ha Magyarországon éli le életét, talán soha nem kerül napvilágra, hogy Baksa-Soós János, a sziporkázó tehetség a képzőművészetben is maradandót alkot. Essenben grafikát tanult, majd Düsseldorfban festészettel, kerámiaszobrászattal folytatta a pályát. Előbb könyveket jelentett meg a témában, majd a rendszerváltozás után Január Herceg néven hazai és berlini kiállításokon mutatta be alkotásait.
Hogy Baksa-Soós János, valamint a hozzá kötődő Kex zenéje mégse tűnjön el nyomtalanul, arról elsőként Földes László gondoskodott; a Hobo Blues Band műsorán, lemezen, illetve önálló estjein rendre előkerültek a Kex-átdolgozások. Kisfaludy András 1998-ban Elszállt egy hajó a szélben címmel dokumentumfilmet forgatott, ugyanakkor a fellelhető Kex-felvételeket digitálisan feljavítva is megjelentették. Évekkel később a Moiras Records LP-vel és CD-vel tisztelgett a zenekar munkássága előtt.
A hányatott sorsú művész, illetve zenekarának életműve a Kisfaludy András ötletére – aki nemrég jelentette meg a zenekarról szóló dokumentum kötetet is – létrejött Kex Remake formációval teljesedett ki. Az emblematikus dalok új köntösben szólaltak meg egy nagykoncerten és CD-n. Amelynek Tóth János Rudolf egykori Kex énekes-gitáros által írt mottója és személyes búcsúja: Ez volt a Kex…
Baksa-Soós Jánost hosszú betegség után, hetvenhárom esztendősen érte a halál szeptember 25-én, Németországban. Nekünk, rajongóknak már csak a bohókás, vékony, keresztcsíkos-nadrágos, hosszú szőke hajú, bajuszos srác emléke marad. Aki tiszta szívvel élt.
Borítókép: Baksa-Soós János a Kex frontembere. Forrás: Kisfaludy András archívuma
