Nem szeretem a nagy szavakat, nem is szoktam használni, csak tényleg kivételes esetekben. Most viszont keresem a szuperlatívuszokat, mert egy adott témát ilyen mértékben átfogó és koncepciójában ilyen letisztult tárlatot még nem láttam itthon. És talán külföldön sem. Attól most vonatkoztassunk el, hogy ebben a megbuggyant világban milyen szélsőségesen ítélik meg, illetve nyilatkoznak némelyek a vadászatról. Arról a tevékenységről amúgy, amelyik meghatározta az ember fennmaradását és amelyik nem csak úri huncutság, s jelentősége kiváltképp nem abban áll, hogy egyes kivételezettek hozzájutnak műveléséhez, mások pedig nem.
Vitán felül áll az a kijelentés, hogy a magyar kultúrtörténet sokszínű és egyedülálló. Ezt bátran kiegészíthetjük azzal a megállapítással, hogy vadászati (és halászati) kultúránk ennek nélkülözhetetlen és szerves része. Ha figyelmesen, az elmélyedésre elég időt szentelve végignézik ezt az átfogó, páratlan fegyvertörténeti kiállítást, képet kaphatnak nemcsak a hazai vadászat múltjáról és jelenéről, hanem legfontosabb feladatairól és kihívásairól is.
És önökben sem marad szemernyi kétség: tenni kell azért, hogy minél többen elfogadják a fenntartható vadászatot. A tárlat egész felépítése azt szolgálja – gyűjteményi tárgyakkal, képzőművészeti alkotásokkal –, hogy a látogatók megértsék, milyen kapcsolat van ember és vadon élő állat között, a fenntartható vadászat ugyanis a természet egyensúlyát biztosítja.
Mint említettem, szánjanak elég időt a szemlélődésre, s próbálják magukat beleélni az adott korba, ahogy haladnak a bejárattól a belsőbb terekig. A távoli múltból indulva egy ezeréves sétára invitálják önöket a kurátorok, így megismerkedhetnek a hazai vadászat módjának, kultúrájának és eszközeinek fejlődésével. Több évszázados számszeríjak, lándzsa- és nyílhegyek, lőportartók, solymásztáskák, de a visegrádi királyi palotából származó, az 1360-as években elejtett medve koponyája s az Esterházy-gyűjtemény részét képező vadászpuska mellett egyedi installációkban újabb és újabb különlegességeket fedezhetnek fel. Ilyen például Széchenyi István gróf elöltöltő, gyutacsos vadászpuskája vagy Rudolf főherceg Kirner-puskája. És mit gondolnak, a Magyar Fegyver- és Gépgyárban mikor készült a százezredik 8 mm-es Mannlicher ismétlőpuska? Kinek ajánlották és dedikálták? Kíváncsiak, milyen vadászpuskát ajándékozott a szovjet pártfőtitkár magyar kollégájának, vagyis Hruscsov Kádár Jánosnak? Megtalálják a választ a tárlaton, amely még ennél is többet kínál. Ugyanis kiállítás a kiállításban: a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum közel negyven, a vadászatról szóló alkotást mutat be a fegyverkiállításhoz kapcsolódóan. S így kapunk egy kis kitekintést a hazai terepről, a festmények és szobrok ugyanis az európai vadászat és halászat történetének több fejezetét is bemutatják a XVI. század közepétől a XX. századig. A kiállítás az év végéig tekinthető meg.
