Nem babra megy a játék

Felkapja az ember a fejét először: hogyan találkozik egymással egy színdarabban Shakespeare Hamlet című műve, Lear királya és Katona József Bánk bánja? Őze Áron, a dunaújvárosi Bartók Színház igazgatója Hamlear, a dán királyfiból lett brit király címmel rendezett formabontó, ám igencsak társadalomkritikus színdarabot. Az előadás ötlete Elek Tibortól, a Gyulai Várszínház igazgatójától származik, aki a magyar dráma napján bemutatta a színdarab kötetben kiadott szövegét.

Fotó: Bartók Kamaraszínház/Ónodi Zoltán

Tombol a mérhetetlen önzőség, a kisstílű akarnokság   Fotó: Bartók Kamaraszínház

A Nyugat udvari bolondként látná szívesen a keleti embert és kultúrát; jellemző vicces szójáték mélységesen szomorú tartalommal: ha udvari bolond vagy, akkor ­miért nem vagy az udvaron? De ebből is jól jön ki Bánk bán, mert – mint tudjuk – az udvari bolond szokta megmondani az igazat. Itt pedig az igazság nem más, mint hogy egy szeretet nélküli elpuhult világot teremtett magának a Nyugat, ahol szex van és nem szerelmeskedés, egyén van és nem közösség, ahol viszály tépi szét a családot, ahol tombol a mérhetetlen önzőség, a kisstílű akarnokság. 

Az ember úgy jön ki erről a színdarabról, hogy azt mondja: a magyarok biztosan túl fogják élni a Nyugat alkonyát.

 Itt is csak Bánk bán tudja, hogy nem babra megy a játék.