A szabadság formai játéka

A különböző anyagok – az eltérő kőfajták, a kő és a fém – keverése már védjegyévé vált; ezúttal illékony lángnyelvekké finomult a súlyos matéria Tóth Dávid szobrászművész vésője nyomán. A Barcsra készült ’56-os emlékműnek önálló története van, amelyet a szobor többrétű szimbolikájába is beépített a művész.

Zana Diána
2021. 10. 23. 6:50
Tóth Dávid Szobrászművész 20211015 Verőce Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Fotó: Bach Máté

Ottjártunkkor segítőivel éppen összeillesztették, majd összecsiszolták a mészkőből készült lángnyelvek darabjait – ez látható képünkön is. Miközben a végleges formáját felöltő alkotást szemlélte, egy gondolat fogalmazódott meg Tóth Dávidban, amely a barcsi ’56-os emlékmű elkészülésének teljes folyamatát jellemezte. Mint mondja, a lángok megformálását – ahogy a különböző élek ritmusosan váltakoznak, és ide-oda görbülve követik egymást – egyfajta izgalmas játéknak élte meg, amely végtelen szabadságérzést kölcsönzött a számára. „Az absztrakt kompozíciók esetében, ha valami egy centiméterrel arrébb kerül, attól maga a szobor még nem lesz rossz, ellenben a figurális alkotási folyamattal” – fejti ki, majd elárulja, hogy nemrég remete Szent Pál alakját faragta ki, amely egy sokkal kötöttebb munka volt, nem lehetett csak úgy játszadozni; arrébb tenni a szemét vagy az orrát kicsit.  

Az összeillesztett lángcsóvákat szemlélve olybá tűnik, mintha nem is véste, hanem egyenesen a halmazállapotukat cserélte volna ki a művész, aminek nyomán a szilárdból légnemű lett.  Ahhoz, hogy egy ilyen minőség szülessen, nem elég látni a lángokat, érteni kell azokat, fel kell lobbantani a belső hőt, sőt tűzzé kell válni. Saját elmondása szerint, ilyenkor begyújt a műtermében a kandallóba, és elkezd figyelni, igyekszik megállapítani a lángok törvényszerűségeit; hogy milyen alakzatok váltakoznak, és mi a lényegük. Sokszor és addig kell a tűz játékát nézni, elemezni, amíg a formák elraktározódnak, és maguktól értetődővé válnak. „Mikor már sok ilyen kép van a fejemben, nekiállok rajzolni, majd a papírra vetett lángformákat elkezdem így-úgy alakítani, oldal- és hátulnézetből is ábrázolni; végül megszületik a háromdimenziós makett alapján a valós szobor, amely azt az érzetet kelti, minta valódi lángokat látnánk” – meséli a művész, aki szerint nagy trükk az, hogy valami kőből van és mégis lángnak hat. Az október 22-i szoborleleplezést követően bárki meggyőződhet erről a saját szemével is, aki Barcson jár. 

Borítókép: Tóth Dávid szobrászművész a készülő alkotással. Fotó: Bach Máté

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.