Tavaly ősszel még akár harmincöt százalékos csökkenést is jósoltak, ehhez képest világszinten kevesebb mint tíz százalékkal alacsonyabbak az értékek, ami egymilliárd eurós visszaesést jelent. Európában közel tizenhét százalék volt a csökkenés. Előreláthatóan 2023-ban térhet vissza az előadók jogdíjakból származó bevétele a járvány előtti szintre.
A CISAC összesen öt nagy repertoárt képvisel, amelyek közül a zenei jogdíjak teszik ki a legnagyobb részt, ahol közel tizenegy százalékos volt a csökkenés. A drámai repertoár negyvennégy százalékkal esett vissza, az audiovizuális és irodalmi művek utáni jogdíj stagnált, illetve enyhén nőtt, a vizuális művészetek viszont húsz százalékkal jobban teljesítettek.
Visszaestek többek között a rádiós és televíziós felhasználások utáni, valamint az élőzenei és a háttérzenei jogdíjak, a digitális bevételek azonban majd tizenhét százalékkal emelkedtek. Az online szolgáltatások mellett a kábelcsatornák előfizetőinek száma is jelentős mértékben nőtt. A legnagyobb visszaesés az élő- és háttérzene vonatkozásában, a legnagyobb növekedés pedig a magánmásolási díjak területén volt tapasztalható.
A szerzők egyébként még mindig jóval alacsonyabb arányban részesednek a stream bevételekből, mint a hangfelvételek jogtulajdonosai. Ez ma központi vitatéma a zeneiparban. A CISAC elnöke, az ABBA együttes alapítója, Björn Ulvaeus szerint, ha a dal, vagyis a műalkotás az alap, amire a kreatív iparágak épülnek, akkor elfogadhatatlan, hogy az alkotó szinte láthatatlan a kereskedelmi értékláncban.
