Esterházy János (1901–1957) életútján keresztül a XX. század minden meghatározó történelmi eseménye – a Monarchia, az I. világháború, a trianoni tragédia, a Horthy-korszak, a nemzetiszocializmus, a II. világháború, a kommunizmus, a gulág és a csehszlovák börtönök, végül 1956 reménye – teljes egészében elbeszélhető. Sorsán, munkásságán, embermentő tevékenységén, keresztény hitén és végül áldozathozatalán keresztül megrendítő erővel ábrázolható a közép-európai térség népei, magyarok, lengyelek, szlovákok, csehek XX. századi szenvedéstörténete, ahogy a XXI. század elején a V4-országok egymás felé fordulásának szükségszerűsége is. Éppen ezért Cebula Pawel egri minorita szerzetes megkereste Csányi János producert azzal az ötlettel, hogy Esterházy Jánosról forgassanak dokumentumfilmet. Ez utóbbi pedig Zsigmond Dezső Balázs Béla-díjas rendezőt kérte fel a feladatra. A rendező örömmel vállalta, ám rögtön azzal kezdte a beszélgetésünket, hogy szerinte legalább harminc évvel ezelőtt kellett volna leforgatni ezt a filmet.
Zsigmond Dezső fontosnak tartja, hogy ne csupán száraz, ismeretterjesztő alkotást készítsen, hanem érzelmekkel teli művet – ehhez pedig az Esterházy János életét övező személyes történetek, sorsok kellenek.
Molnár Imre történész, az Esterházy életmű kutatójának segítségével még találtak olyan embereket, akik valóban érzelemmel és átéléssel tudnak beszélni Esterházy Jánosról, hisz ismerték ők.
Megtaláltuk a lányát, Esterházy Alice-t Olaszországban. Magyarországon akkoriban annyira gyűlöletes volt az Esterházy név, hogy Nagy Alízként járt iskolába, hisz félt a retorzióktól. Mire mi megkerestük, már csak hallgatni tudott, egy súlyos betegség miatt megnémult. Ez a hallgatás lett a film narrációja, hiszen mégis beszél, a régi mondatait idéztük fel az új képei alatt. Esterházy Alice a filmünk összetartó ereje, kovásza és narrátora, ő emlékezik meg mind a három részben az édesapjáról
– mondta a rendező, aki rengeteg lengyel és szlovák embert is megszólaltatott.
Például Varsóban megtalálták Esterházy János testvére, a lengyel állampolgárságú Esterházy Mária gyermekeit: Zsófiát és Jadwigát (sajnos a forgatás óta egyikük elhunyt). Ők mindent hallottak, láttak, hisz az édesanyjuk mindvégig kitartott Esterházy János mellett, ám végül Lengyelországba kellett menekülniük.
Gyermekkorukban végigszenvedték Esterházy János stációit, mert az édesanyjuk, amikor csak tehette elment hozzá a börtönbe. „Szabadidejében” Pozsonyból Prágába futott, hogy könyörögjön a halálraítélt testvére életéért. A gyerekek a börtönben is meglátogatták Esterházy Jánost. Nyomorban, szegénységben éltek, mégis azt mesélték, hogyha az édesanyjuk pogácsát sütött, tudták, hogy bármennyire jó az illata, abból nem ehetnek, hisz a börtönben szenvedő nagybácsijuknak sült. A rács túlsó oldalán, de egy tágabb börtönben éltek ők is… Esterházy Mária egyszer elérte, hogy a súlyosan beteg rabot kiengedjék kórházi kezelése. Érdekes pillanat volt ez, hisz megszökhetett volna, de Esterházy János ezt nem tartotta egy Esterházyhoz méltónak, mert ezzel elismerte volna a nem létező bűnösségét
– mondta a rendező.
Esterházy Mária naplójából sokat idéznek a dokumentumfilmben, és bizonyos jeleneteket árnyjátékkal mesélnek el, akárcsak a rendező korábbi, a Herminamező árnyai – Tisza István miniszterelnök meggyilkolásáról szóló filmjében. A rendező azért szereti használni az árnyjátékot, mert elegáns távolságtartásnak tartja, a direktben eljátszott jelenetekkel szemben illusztrációként működik a filmben.
– A jóvágású, humoros arisztokrata Esterházy szenvedő, krisztusi alkattá vált a börtönben, minden lélegzetvételével a helytállás méltóságáról tett tanúbizonyságot – mondta Zsigmond Dezső. A dokumentumfilmben megszólal Arkadiusz Adamczyk lengyel történész is, aki elmondja, hogy nem ismer még egy olyan embert, aki annyira szerette volna a szlovákokat, mint Esterházy János. Ennek ellenére Esterházy János még mindig háborús bűnösnek számít Szlovákiában és Csehországban, soha nem rehabilitálták. A dokumentumfilmben mégis megszólalnak szlovák történészek és politikusok, köztük František Mikloško volt szlovák házelnök.
Ez utóbbi például annak örülne, hogy ha Esterházy János a magyarok és szlovákok közös szentjévé válna az elkövetkezendő évtizedekben (a boldoggá avatása már folyamatban van).
Az egész XX. század szörnyűsége benne van Esterházy János nagyon személyes, tiszta és emelkedett történetében, ami tulajdonképpen egy XX. századi kálváriajárás, Paulisz Boldizsárék nem véletlenül csinálták meg Alsóbodokon az ő keresztútját: keresztfákkal jelölték meg az élete különböző, jelképes pillanatait. Én reménykedem, hogy Esterházy a közép-európai emlékezet méltó helyére kerül. Egy kiváló lengyel főpap azt mondta, hogy Esterházy János csillaga felragyogóban van, mert soha nem volt szükség annyira egy olyan példaképre, mint ő. Szenvedéstörténete és igazsága a mának szól, mert manapság hiányoznak olyan emberek, akik hozzá hasonló áldozatokat hoznának a huszonegyedik században
– mondta a rendező.
Zsigmond Dezső szerint a szlovákok szerencsére nem egységesek a megítélésében, vannak, akik elismerik Esterházy érdemeit, ám az álláspontok közeledését megnehezítik a 2011-es kassai esethez hasonló soviniszta gesztusok. Miután Kassán felállították Esterházy János szobrát, valakik vécépapírba csomagolták, leöntötték vörös festékkel. Azét az Esterházyét, aki Horthy Miklósnak is megmondta, hogy reméli, a Magyarországon élő szlovákság megkap minden jogot, amit az Észak-Felvidéken maradt magyarok meg szeretnének kapni a szlovák államtól.
A Triptichon második részét október 19-én 22.45-kor vetíti a Duna TV, a harmadik részt pedig október 26-án 23.40-kor.
A borítóképen Esterházy János húga gyermekeivel látható Forrás: Helloesztergom.hu
