Ugron Zsolna, A bereki ember című legújabb magyar dokumentumfilm forgatókönyvírója visszaadta a mélyen vallásos, katolikus Fekete István becsületét.
A kommunisták ugyanis nem elégedtek meg azzal, hogy megverték és fél szemére megvakították hazánk egyik legjelentősebb és legtehetségesebb íróját az egyik legfontosabb regénye, a Zsellérek miatt, hanem mindent megtettek azért is, hogy kiretusálják a nevét és az alakját a magyar irodalom történetéből. Úgy a lexikonokból, mint az olvasók tudatából.
Ez szerencsére nem sikerült nekik, annyit azonban elértek, hogy a mai napig a legtöbben ifjúsági regények írójának tartják Fekete Istvánt. Pedig az egyik legnagyobb magyar író. A játékfilmes elemeket is tartalmazó dokumentumfilmből kiderül, miért és miben volt különleges, és azt is megtudhatják a nézők, hogy Jókai Mór után ő a legolvasottabb magyar író is egyben. Tizenötmillió példányban adták ki a könyveit, amelyek tizenkét országban és tizennégy nyelven jelentek meg. Ugron Zsolna tárgyilagosan mutatja be, hogyan próbálta a kommunista rezsim fenyegetni, megalázni a szerzőt és családját, akit hite miatt nem lehetett megtörni.
Ám a film elsősorban nem erről szól, hanem arról a mérhetetlen szeretetről, amellyel Fekete István a természet felé fordult.
Szepesi Dávid operatőr és Bertha Lívia rendező feledhetetlen természeti képekben arra is felhívják a nézők figyelmét, hogy Fekete István spirituális kapcsolatban állt a természettel. Temérdek időt töltött kóborlással, az állatok viselkedésének megfigyelésével. Persze vadász is volt, és és nem riadt vissza attól, ha le kellett lőni egy vadat, de a legtöbbet a szemével vadászott a természetben. Fekete István aztán ezeket az elkapott pillanatokat természetesen és csak rá jellemző, egyedi stílusban írta meg. A dokumentumfilmből az is kiderül, hogy csak leült és írt, és soha nem javított. Elmondása szerint amit leírt, az úgy volt jó.
Írói életművében arra tanítja olvasóját, hogy ha megismerjük a növények és állatok életét, akkor azok kommunikálni fognak velünk. Mindezt már csak azért is jó látni a mozivásznon, mert a mai ember legfőbb problémája, hogy elvesztette a kapcsolatát a természettel.
Pedig aki tudja, hogyan töltekezzen a természet energiáiból, az nem fog korunk lelki betegségeitől szenvedni. A filmből az is kiderül, hogy az egész magyar irodalom történetében nincsen még egy író, aki ennyire pontosan, hitelesen és izgalmasan meg tudta volna írni a minket körülvevő növények és állatok életét. Ugron Zsolna Fekete Istvánhoz méltó forgatókönyvben emlékezik meg az íróról, mert Fekete örökségéhez nemcsak az tartozik hozzá, hogy ha valamiről beszélünk, akkor azt érdekesen, izgalmasan, de mindemellett hitelesen és pontosan tegyük, hanem az is, hogy a tényeket nem szabad elhallgatni. Akkor sem, ha abból baja lesz az embernek. Fekete Istvánnak lett baja bőven, ez is kiderül a filmből.
Életművének lényege a hitelesség. Ha regényt írt, a történelmi helyzetet pontosan, az adott társadalmi miliőt hitelesen ábrázolta. Ha mesét írt, a mesében szereplő állatok nem tettek olyat, amit a természetben ne tettek volna.
Hiteles író volt tehát, ezért is fontos, hogy életműve mindannyiunk könyvespolcán ott legyen. Abban a világban ugyanis, ahol szinte minden relatívvá vált, ahol a gyökértelenség, a talmi csillogás az úr, ahol a hagyomány, az értékek és a hit kiveszőben van, ott időről időre elő kell venni Fekete István regényeit. Amelyek a legfontosabb emberi értékekről: tartásról, szeretetről, férfivá válásról, a természet legfontosabb törvényeiről szólnak.
És persze vadászatról. Ami természetesen nem az állatok legyilkolásáról szól, hanem annak a természeti egyensúlynak a fenntartásáról, amelyben az embernek is megvan a maga szerepe.
(A borítóképen részlet a filmből. Forrás: Pannon Értéktár)
