„Michael Myers – ahogy maga a halloween is – visszatér még [...] A kérdés csak az, hogy pengéje tizenkettedszerre milyen mélyre hatol majd”, írtuk csaknem pontosan egy évvel ezelőtti cikkünkben, melyben – az október 31-i ünnep kapcsán – röviden bemutattuk az akkor még tizenegy mozifilmből álló horrorfranchise legfontosabb darabjait. Nos, azóta mozikba került a tizenkettedik is, és kiderült:
a Gyilkos halloween nem csak a széria legvéresebb darabja, de a leggyengébb, legfeleslegesebb is egyben.
A 2018-as előző rész nem várt sikert hozott: tízmillió dolláros költségvetéséhez képest világszerte 255 milliós bevételt ért el, vagyis – minden hibájával és gyengeségével együtt – igazolta, hogy a sorozatból negyven év elteltével sem fogyott ki a szufla. Így nem lehetett kérdés, hogy folytatása készül – ráadásul nem egy, hanem rögtön kettő.
A Gyilkos halloween pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol három évvel ezelőtti rész elmetszette: a Strode család három tagja – a ’78-as nyitó epizódban megismert, ám időközben megöregedett Laurie (Jamie Lee Curtis), felnőtt lánya, Karen, és annak középiskolás gyereke, Allyson – kórházba kerül: egy ház pincéjében csapdába ejtették a Michael Myers nevű gyilkológépet, de végül felgyulladt az épület. A helyszínre érkező tűzoltók azonban akaratlanul is segítenek a rémnek, hogy kijusson a lángok közül, a mészáros így rászabadul Haddonfieldre.
A kisváros lakói éppen arra emlékeznek, mi történt náluk négy évtizeddel ezelőtt, majd elhatározzák: nem hagyják, hogy Michael Myers ismét terrorizálja őket, megvédik magukat és az otthonaikat. A kezdeményezés vezetője Tommy (Anthony Michael Hall), a valamikori kissrác, akire Laurie ’78 Halloweenjén felügyelt. A feltüzelt polgárok átveszik tőle a hangzatos, ám kissé üres jelszót: „A gonosz ma este meghal” („Tessék mondani, ez biztos?”, kérdezi e ponton magában a néző), majd szétszélednek, hogy kézre kerítsék Michael Myerst...
Az alaphelyzet tehát ígéretes: mellékesen akár egy generációs trauma feldolgozására tett kísérletet elénk táró, kisvárosi dráma is kibontakozhatott volna belőle, kiegészítve azzal a kérdéssel, hogy egy közösségnek jogában áll-e a maga kezébe venni a törvényt, és önbíráskodni, ha egy különösen kegyetlen gonosztevőről van szó? De egy embervadászat történetét bemutató bűnügyi thriller is lehetett volna – csakhogy egyik sem lett.
A készítők megelégedtek azzal, hogy kizárólag a horror/thriller tartományban tartsák a történetet, csakhogy elmulasztották kidolgozni a forgatókönyvet.
A Michael felkutatására induló szereplők egyfelől sematikusak, másfelől olyannyira ostobán viselkednek, hogy az már irritáló – mintha csak csökkent értelmi képességű emberek élnének Haddonfieldben. (A film egyik legerőltetettebb, legöncélúbb jelenetsorában például egy alacsonyabb, kimondottan kövér figurában vélik felismerni a magas, atletikus termetű Michael Myerst.)
A karakterábrázolás mellett a dramaturgiával is gondok vannak:
a főszereplő, Laurie csaknem végig a kórházi ágyán hever és lábadozik. Egyetlen közös jelenete sincs a nemezisének számító Michaellel – ami egy macska-egér harcra épülő filmben nem túl szerencsés megoldás. Úgyhogy a néző kénytelen beérni azzal, hogy a megjegyzésre sem érdemes mellékszereplők hullanak a vásznon, méghozzá élénk tempóban.
Mert ha az epizód valamivel kimagaslik a többi közül, hát azzal, hogy Michael ebben végez a legtöbb emberrel, egy honlap szerint harmincnéggyel. A halálnemek meglehetősen változatosak, amit a rajongók egy része nyilván értékel majd, míg másoknak a régi bölcsesség fog eszébe jutni: a kevesebb olykor több.
A ’78-as darab az erős, egyre nyomasztóbb atmoszférája, a lassan, de biztosan fokozódó feszültség miatt vált emlékezetessé, és persze azért, mert a néző valóban izgult a főbb szereplők túlélése miatt. A Gyilkos halloweenből viszont mindez hiányzik. Ehelyett
kapunk egy vérben és tetemekben gazdag, a tulajdonképpeni cselekményt és az emlékezetes szereplőket nélkülöző, távolról sem feszült darabot.
Az alkotók ugyanis az antagonista alakjával sem igazán tudnak mit kezdeni. A szériát nyitó, ’78-as epizódban Michael – a forgatókönyvet író John Carpenter rendező és Debra Hill producer elképzeléseinek megfelelően – maga a sors, a fenyegető, kérlelhetetlen végzet, amivel előbb-utóbb minden embernek szembe kell néznie. Vagyis: bár a figura a hetvenes évek amerikai popkultúrájának szülötte, a hátterét, gyökereit vizsgálva akár az ókori mítoszok világfelfogásáig vagy sorsdrámák eszköztáráig is el lehet jutni.
A 2021-es rész viszont mintha tudomást sem venne eme izgalmas örökségről: Michael itt kíméletlenül, eszközökben nem válogatva végzi véres munkáját, de nem vált ki rettegést a nézőkből, épp ellenkezőleg: alakja bizonyos jelenetekben közel van ahhoz, hogy önmaga karikatúrájává váljék.
A film hangeffektjei ugyanakkor remekül sikerültek, a hangkeverés és -vágás első osztályú munka, a régről ismert, baljós témákat is felhasználó zene megalkotásában John Carpenter és fia, Cody is részt vett.
Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a Gyilkos Halloween összességében alacsony élvezeti értékkel bíró, buta, és tulajdonképpen felesleges film – tulajdonképpen nem is a halloween gyilkos benne, hanem az az ügyetlenség (nemtörődömség?), amivel a készítők tönkretették saját munkájukat, rácáfolva az előző rész által keltett várakozásokra, és szétfoszlatva a széria tartós megerősödéséről szőtt rajongói elképzeléseket.
Eme epizód egyetlen funkciója, hogy „kissé” elnyújtott – mintegy másfél órás – felvezetéssel szolgál a 2022-es, Halloween Ends című részhez. A végeredményt elnézve könnyen lehet, hogy pusztán emiatt készült, nem másért, ám ezek után nem túlságosan érdekfeszítő kérdés, milyen lesz a folytatás.
Ha a Covid–19-járvány éppen aktuális hulláma odébb nem sodorja a bemutatót, a következő Halloweenkor úgyis kiderül.
(Gyilkos halloween/Halloween Kills. Amerikai horror, thriller, 2021. Játékidő: 106 perc. Rendezte: David Gordon Green. Bemutató dátuma: 2021. október 21. Forgalmazó: UIP-Duna Film.)
A film magyar nyelvű előzetese ITT megtekinthető.
Borítókép: Jelenet a filmből. Forrás: UIP-Duna Film
