Gyilkos ügyetlenség

A Gyilkos halloween nemcsak a széria legvéresebb darabja, de a leggyengébb, legfeleslegesebb is egyben.

A Michael felkutatására induló szereplők egyfelől sematikusak, másfelől olyannyira ostobán viselkednek, hogy az már irritáló – mintha csak csökkent értelmi képességű emberek élnének Haddonfieldben. (A film egyik legerőltetettebb, legöncélúbb jelenetsorában például egy alacsonyabb, kimondottan kövér figurában vélik felismerni a magas, atletikus termetű Michael Myerst.)

A karakterábrázolás mellett a dramaturgiával is gondok vannak:

a főszereplő, Laurie csaknem végig a kórházi ágyán hever és lábadozik. Egyetlen közös jelenete sincs a nemezisének számító Michaellel – ami egy macska-egér harcra épülő filmben nem túl szerencsés megoldás. Úgyhogy a néző kénytelen beérni azzal, hogy a megjegyzésre sem érdemes mellékszereplők hullanak a vásznon, méghozzá élénk tempóban. 

Mert ha az epizód valamivel kimagaslik a többi közül, hát azzal, hogy Michael ebben végez a legtöbb emberrel, egy honlap szerint harmincnéggyel. A halálnemek meglehetősen változatosak, amit a rajongók egy része nyilván értékel majd,  míg másoknak a régi bölcsesség fog eszébe jutni: a kevesebb olykor több. 

A ’78-as darab az erős, egyre nyomasztóbb atmoszférája, a lassan, de biztosan fokozódó feszültség miatt vált emlékezetessé, és persze azért, mert a néző valóban izgult a főbb szereplők túlélése miatt. A Gyilkos halloweenből viszont mindez hiányzik. Ehelyett 

kapunk egy vérben és tetemekben gazdag, a tulajdonképpeni cselekményt és az emlékezetes szereplőket nélkülöző, távolról sem feszült darabot. 

Az alkotók ugyanis az antagonista alakjával sem igazán tudnak mit kezdeni. A szériát nyitó, ’78-as epizódban Michael – a forgatókönyvet író John Carpenter rendező és Debra Hill producer elképzeléseinek megfelelően –  maga a sors, a fenyegető, kérlelhetetlen végzet, amivel előbb-utóbb minden embernek szembe kell néznie. Vagyis: bár a figura a hetvenes évek amerikai popkultúrájának szülötte, a hátterét, gyökereit vizsgálva akár az ókori mítoszok világfelfogásáig vagy sorsdrámák eszköztáráig is el lehet jutni. 

A 2021-es rész viszont mintha tudomást sem venne eme izgalmas örökségről: Michael itt  kíméletlenül, eszközökben nem válogatva végzi véres munkáját, de nem vált ki rettegést a nézőkből, épp ellenkezőleg: alakja bizonyos jelenetekben közel van ahhoz, hogy önmaga karikatúrájává váljék.

A film hangeffektjei ugyanakkor remekül sikerültek, a hangkeverés és -vágás első osztályú munka, a régről ismert, baljós témákat is felhasználó zene megalkotásában John Carpenter és fia, Cody is részt vett. 

Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a Gyilkos Halloween összességében alacsony élvezeti értékkel bíró, buta, és tulajdonképpen felesleges film – tulajdonképpen nem is a halloween gyilkos benne, hanem az az ügyetlenség (nemtörődömség?), amivel a készítők tönkretették saját munkájukat, rácáfolva az előző rész által keltett várakozásokra, és szétfoszlatva a széria tartós megerősödéséről szőtt rajongói elképzeléseket.

Eme epizód egyetlen funkciója, hogy „kissé” elnyújtott – mintegy másfél órás – felvezetéssel szolgál a 2022-es, Halloween Ends című részhez. A végeredményt elnézve könnyen lehet, hogy pusztán emiatt készült, nem másért, ám ezek után nem túlságosan érdekfeszítő kérdés, milyen lesz a folytatás. 

Ha a Covid–19-járvány éppen aktuális hulláma odébb nem sodorja a bemutatót, a következő Halloweenkor úgyis kiderül.

(Gyilkos halloween/Halloween Kills. Amerikai horror, thriller, 2021. Játékidő: 106 perc. Rendezte: David Gordon Green. Bemutató dátuma: 2021. október 21. Forgalmazó: UIP-Duna Film.) 

A film magyar nyelvű előzetese ITT megtekinthető.

Borítókép: Jelenet a filmből. Forrás: UIP-Duna Film