A Kossuth-díjas, kiváló művész, Zsuráfszky Zoltán és felesége, Zs. Vincze Zsuzsa Harangozó Gyula-díjas, érdemes művész olyan alkotók, akik teljes művészeti ágakat fogalmaztak át a néptánc nyelvére. Egy új világot álmodni magasztos, ám megosztó feladat, azonban egymásba vetett hitük és szerelmük, valamint a néptánc iránti szenvedélyük szűnni nem akaró inspirációt jelent számukra. A két alkotó pályája során számtalan történelmi tablót, drámai előadást, táncjátékot hívott életre, melyek közül többet bemutattak ezen az előadáson. A színpadon a házaspár köszöntötte a nézőket, felváltva meséltek, egymást kiegészítve, ahogy élik életüket, munkájukban, a családban.
– Egy kis összegzés, számadás az elmúlt évtizedek munkáiból az előadásunk. Hosszú évtizedek óta egész estés műsorokat készítettünk. Egy-egy történelmi táncjátékot vagy nagy tánctablókat. A régi kedvenc koreográfiáink öt-hat percesek, eltűntek az útvesztőben. Ezeket összegezzük az alkotói estünkön. SZRLM a címe – miért is választottuk ezt a címet? Összeszedtük ezeket a koreográfiákat és próbáltuk egy gondolatra felfűzni.
Rádöbbentünk, hogy mindenhol a szerelemhez jutottunk. Ez nemcsak a kettőnk szerelmét, a férfi–nő szerelmét jelenti, sokkal tágabb értelemben gondoljuk. A szerelmes lelkesedés a hazánk, a hitünk, a népművészet, a táncművészet iránt. Így kerültek be azok a számaink, amelyek egy-egy költő versére épülnek.
Nem könnyű est a mai. Dramatikusabb, elvontabb lesz az este, de a néptánc formanyelve fog megmutatkozni. Szeretjük a népi írókat, a költészetet, és olyan darabokat hozunk elő, amelyek izgalmas témák. Fontos, hogy éreztessük, mire is használhatjuk a néptánc anyanyelvét – emelték ki az alkotók. Megemlítették a táncházmozgalmat is, amely forradalmi időszak volt. Hangsúlyozták, hogy sokan dolgoztak érte, a közönség soraiban ülők közül is.
– Ma már reneszánszát éli a népművészeti mozgalom. Az egész életünk erről szólt, hogy a néptánc felkerüljön a színpadra. Inspirált minket, amikor a Sebő együttes és a Kaláka együttes Nagy László-, Szécsi Margit-verseket zenésített meg. A korai időszakunk koreográfiáiban Ady-, József Attila-, Vörösmarty-verseket, Móricz-műveket dolgoztunk fel. Micsoda idők voltak, amikor a táncházakban ott ült Nagy László, Csoóri Sándor, benézett néha Illyés Gyula Flóra nénivel!
Forradalmi időszak volt, a nagy szakemberekről, Martin Györgyről, Tímár Sándorról nem is beszélve.
Most megint méltó helyre került a népművészeti mozgalom. Az évtizedek folyamán létrehozott koreográfiai munkáinkat szedjük most csokorba. Bizonyos műsorokat rég nem játszottunk, így az együttesben újabb és újabb feladatokat adunk a fiataloknak azzal, hogy a régi számokat is elővesszük, ezzel pedig a Magyar Nemzeti Táncegyüttes művészeti munkáját is fel tudjuk frissíteni – részletezte a házaspár.
