Az úri huncutságokon és a jó adag iróniával megírt bájos történeteken kívül terítékre kerülnek a könyvben a komolyabb, egyébként belügyi jelentésekből vett idézetekkel adatolt történések is, amelyekből kiderül, hogy a zenekar, legfőképpen énekesének kontrollálhatatlan viselkedése miatt, megalakulásától kezdve mindvégig az állambiztonság ifjúságvédelmi osztálya érdeklődésének középpontjában maradt. Kevés csapat mondhatja el ezt a kétes dicsőséget magáról, bár ez leginkább a Kádár-rendszer szégyene, és nem azoké, akik tenni, újítani akartak a magyar könnyűzenei életben, és a Kex ilyen volt. Némely esetben még azt sem tudni, honnan kapta az információt a belügy, hogy mire készülnek, amikor ott még telefon sem volt, ahol ezt megbeszélték. A megfigyelés egyre erőteljesebb lett, mígnem 1971-re a szó kultúrpolitikai értelmében elfogyott körülöttük a levegő, a bandát is kezdték belügyi módszerekkel bomlasztani, meglehetősen jó hatékonysággal. Fennállásuk ideje alatt a balhék sem kerülték el őket, tanulságos történeteket tudhatunk meg róluk, egyfajta kor(kór)rajzként. A könyv végén olvasható döbbenetes, krimibe illő üldözéses végjáték azonban még a legedzettebb idegrendszerűeket is megviselheti, amit híven jelez a könyv Baksa-Soós Jánosra vonatkozó utolsó mondata: „Meg akarták ölni.” Mi már tudjuk, hogy ez sem fizikai, sem szellemi értelemben nem sikerült, amire ékes bizonyíték Kisfaludy András most megjelent könyve.
Kisfaludy András: Elszálltunk egy hajóval a szélben, Magyar Napló Kiadó, 2021.
Borítókép: Kisfaludy András (Wikipédia)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!