– A harcok során dicső pillanatok – gondoljunk csak a Hunyadiakra – és vészterhes idők váltották egymást. A magyarság azóta sem felejtette el ezt a több évszázados küzdelmet, és történelmi emlékezetének sarokköveivé vált így Nándorfehérvár ostroma (1456), Eger hősies megvédése (1552), Zrínyi Miklós szigetvári áldozata (1566) és utóda, a szintén Zrínyi Miklós téli hadjárata (1664). És hol volt még innen az 1718-as pozsareváci béke? Annak az előbb említett kornak a lezárása, ami a rigómezei csatával 1389-ban kezdődött és 329 évig tartott – emelte ki a kutató. Hozzátette: ahogy korábban a mongolok, az Arany Horda, úgy az oszmánok sem értették, hogy az egykori sztyeppei rokon nép miért áll ellent a hódításoknak, miért nem nyit kaput nyugat felé. – Nem értették és nem fogadták el, hogy itt, a sztyeppe nyugati végén, a Kárpát-medencében a magyarság önálló központtal, saját térítéssel független keresztény államot hozott létre, megőrizve ősi szuverenitását. Nem értették, hogy Szent István halála előtt Szűz Máriának ajánlotta fel a Magyar Királyságot és a magyar nemzet sorsát. Nem értették, hogy a Patrona Hungariaében tovább él a szakrális küldetéstudat, ami kötelezettséggel jár – hangsúlyozta a kutató.
Vizi László Tamás, a Magyarságkutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese In memoriam Veress D. Csaba című személyes hangú előadásában ismertette Veress D. Csaba munkásságát. Veress bizonyította azt is, hogy a pákozdi csatának nevezett ütközet valójában Pákozdtól 13-15 kilométerre északnyugatra, Zámoly, Borbálapuszta és Magyaralmás térségében zajlott le, a korabeli források szerint másfél mérföldnyire északra Székesfehérvártól.
Bagi Zoltán Péter, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának munkatársa előadásának alapkérdése, hogy a Fuggerzeitung egy cikke azzal vádolta Russwormot, hogy tanácsára hagytak fel 1601-ben a Ferdinánd főherceg vezette csapatok Kanizsa ostromával. Az egykorú források bevonásával az előadó azt bizonyítja, hogy a keresztény sereg táborának rendjéért felelős főtábormesternek (Obrist-Feldmarschall) mindössze annyi volt a bűne, hogy kritizálni merte az addigi ostromműveleteket, rávilágítva azon hiányosságokra, amelyeket ma a kudarc okainak tekinthetünk.