Mint írja a költő: „Az ifjú emberpár maga maradt / az egyre hatalmasabb éjszakában. // De a fiú nem rettent meg szívében. / Szelíden átölelve kedvesét, / ily szavakat intézett a világhoz: / »Ne féljetek, tengerek és virágok, / ne féljetek állatok és füvek, / az újszülött nap nem hallott, / csak megpihen, hogy holnap újra keljen, / új erővel, megújult ragyogással.«” Senki nem mer azonban elaludni, viszont, amikor mindenki megtapasztalja, hogy ismét följön a nap, megnyugszanak és nagyobb ujjongással fogadják a második napot, mint az elsőt.
Mert akkor már tudhatták mindenek, / hogy azután az éjszaka csak álom, / amit a fénylő valóság követ
– zárja költeményét Pilinszky János, akinek ebben a szövegében is a keresztény tanítás fedezhető föl. Nemcsak a bibliai hatnapos teremtéstörténettel való párhuzama miatt, hanem a Jézus Krisztus első, történeti, már megvalósult (a nap születése) és második, teológiai, a keresztény hívők által remélt (az újabb, örömtelibb nap) eljövetele egyértelmű fölismerhetősége okán is.
Borítókép: Pilinszky János 1969-ben (Fotó: Fortepan/Hunyady József)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!