Baboskendő, biztosítótű, bőrnadrág

A Beatrice muzsikájának dalszerkezete egyszerű (nevezhetjük akár háromakkordosnak is), nyers és vídia keménységű. Stúdiólehetőség hiányában a nóták aligha kidolgozottak, ám a jó néhány éves késéssel megjelent hivatalos felvételek tanúsága szerint bizony a maguk idejében kiadott hanghordozókon is megállták volna a helyüket. És a ki nem adott lemezek elmaradt erkölcsi, valamint anyagi sikereiről most ne is essék szó…

2021. 11. 02. 6:44
Fotó: Fortepan/Urbán Tamás
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Pedig, ha mást nem, az „urak” legalább azt figyelembe vehették volna anno, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozó népének fiai, lányai, a lakótelepi, csellengő, „kulcsos” gyerekek biztos kapaszkodóra leltek Nagy Feró dalszövegeiben. A Beatrice puszta léte, provokatív muzsikája pedig csak ráerősített, egyszersmind rámutatott arra a kilátástalanságra, amelyet még a patikában kapható Diana sósborszesz, az olcsó, közérti almabor, netán a Technokol rapid ragasztó nem igazán rendeltetésszerű használata is csupán rövid időre tudott feledtetni a gyerekekkel. A Ricse több mint egy punk-rock zenekar a hetvenes évek végéről, a nyolcvanas évek elejéről. Rocktörténelmi tény, hogy a maga szubkultúrájában Alföldi papucsostól, szimatszatyrostól, az összetartozás szimbolikájával egyetemben egyfajta életérzést jelenített meg.

A Hogyan nyertünk című album borítója

A fentebb említett, mára kultikussá érett dalok egyikét se keressük a nemrég megjelent Hogyan nyertünk…, valamint a szorosan hozzá kapcsolódó, egyébként önálló kiadványként napvilágot látott Egyéb nyalánkságok LP korongjain; aki hiányolná, vegye csak elő a korábban ugyancsak Moiras Records-os Támadás! albumot, s a frissen megjelent kiadványokkal együtt, egy pohár jófajta vörösbor mellett (az almabor továbbra sem ajánlott!) nyugodtan elnosztalgiázhat a „régi szép időkön”. Ilyen módon a három nagylemez szinte teljes egészében lefedi a Beatrice punk-rock korszakát.

1981-ben járunk, amikor a nagy négyesből Lugosi László gitáros a Dinamitba igazol, de röviddel előtte Waszlavik „Gazember–Petőfi–Velorex–Ullmann Mónika stb.” László billentyűsként csatlakozik a csapathoz. Lugosit, ha nem is egyszerre, de két gitárossal, Vedres Joe-val, valamint Bogdán Csabával pótolják. Ekkorra már javában gyülekeznek a sötét fellegek a Beatrice egén. Budapestről és több megyéből kitiltják őket, ráadásul a zenész szakma sem áll ki mellettük. Hogy mindezek ellenére a Nem nekem tanulsz című opuszukkal mégis miképpen nyerhették meg a KISZ Központi Bizottsága által hirdetett dalpályázatot – az rejtély. Mindenesetre a Moiras Records által összegyűjtött 1981-es szolnoki, Nyíregyháza ifjúsági parkbeli, a dunaharaszti, valamint ipolyszögi (a kitiltás előtt 1980 karácsonyán utoljára léptek fel Lugosival és Budapesten, szerencsére ebből is válogattak az albumra), koncertek felvételei – alapos és sikeres technikai beavatkozást, hangrestaurálást (Virányi Attila hangmérnök) követően vinil formátumban kerültek a boltokba.

Az egyéb nyalánkságok című album borítója

Mindkét album hitelesen és plasztikusan adja vissza a Beatrice-koncertek hamisítatlan hangulatát, mintha csak együtt csápolnánk a nyolcvanas évek fiataljaival a tömegben. Ferónak készséggel elhisszük, amit Beatrice-himnusz címszó alatt rendre elénekeltet fanatikusan kitartó, rajongó közönségével, miszerint „Ó a Beatrice, ó a Beatrice, a legeslegjobb a Föld kerekén”. Igaz, előfordul az is, hogy ugyanezen tétel felvezetésében a zenekar nevét a hanglemezgyár márkamenedzserének nevére cseréli… De beszédesek a zenekarvezető további felkonferálásai is, amelyekben irgalmatlanul fellebbenti a fátylat a Bulányi–Bors–Erdős alkotta kultúrhatalmi triumvirátus, valamint a renitens csapat viszonyáról. És a fiatalok, a közönség egy emberként követi a punkvezérnek kikiáltott frontembert (a címkézés ellen Feró mindig is tiltakozott); miért is ne, hisz az ő mindennapi problémáikat fogalmazza meg az ő nyelvükön. Tegyük hozzá, hitelesen.

A koncerten elhangzott dalok többsége könnyen énekelhető, hamar utat talál a célközönség, a felkonferálásokban is megszólított fiatalok szívéhez. Ám a hangsúly kétségkívül a vitriolos, bátor, olykor pimasz dalszövegekben, és a szuggesztív, néhol meghökkentő előadásmódban van. Élünk a gyanúperrel, ha mindezt nem Nagy Feró vezetné elő, a hatás minden valószínűség szerint elmaradna. A bő iróniával, néhol maró gúnnyal, megfelelő hangsúlyozással elmondott összekötő, illetve felvezető szövegek már-már túlmutatnak a jogos társadalombírálaton, olykor elérik a rendszerkritika küszöbét. Elég csupán a többtételes Európa szvitre gondolni, amely a maga egyszerűségé­ben is kimondja az igazságot: „A jövő a jelen.” Vagyis rámutat az egy helyben topogás valóságára.

Nagy Feró és a nyughatatlan Beatrice sorsa tehát megpecsételődött, gondosan őrzött és most közkinccsé lett koncertfelvételeik azonban kordokumentumként szolgálnak. Jó, hogy megmaradtak az utókornak.

Beatrice: Hogyan nyertünk… LP + Egyéb nyalánkságok LP. Moiras Records, 2021.

Borítókép: A Beatrice koncertje egy moziban 1979-ben. Fotó: Fortepan/Urbán Tamás

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.