Beolvasztás helyett emlékezet

Fotódokumentációs kiállítás nyílt a Vármúzeum Barokk csarnokában a proletárdiktatúra a rendszerváltás előtt fölállított emlékműveinek elbontásáról és szoborparkba szállításáról. Az 1991 és ’93 között lezajlott emblematikus eseménysort feldolgozó Osztapenko maradhat? tárlatot Sulyok Miklós művészettörténész és a Memento Park tervezője, Eleőd Ákos építész mutatta be a sajtó képviselőinek.

Osztapenko Mardahat kiállitás 20211104 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

A tudósító pártatlansága kötelez, így nem foglalok állást abban a mára lezárt kérdésben, hogy vajon be kellett volna olvasztani a rendszerváltás előtti kommunista hatalom szimbolikus köztéri szobrait, avagy – miként történt – egy szabadtéri múzeumba száműzni őket. Nincs szó művészettörténeti nézőpontról, lévén ha fasiszta, náci, nyilas emlékek maradnak ránk, a szobrok megérdemelt sorsa a megsemmisítés lett volna. A helyes arányérzék azt kívánja, miként a Terror Háza esetében, hogy a diktatúrák bűneivel, jelképeivel egyformán bánjunk.

Sulyok Miklós emlékeztetett: a társadalmi nyomás dacára nem történt erőszak a rendszerváltáskor, s nem olvasztották be a kommunista hatalom szobrait.

– Szörényi László irodalomtörténész 1989 nyarán a Hitel című folyóiratban vetette fel, hogy a Lenin-szobrokat a Budapesten létesítendő úgynevezett Lenin-kertben kellene elhelyezni, ne éktelenkedjenek városszerte, azonban az utódok is megnézhessék azokat kulturált múzeumi környezetben – idézte fel a művészettörténész, aki a korabeli szoborállításokról elmondta: az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya döntötte el, hová, miféle emlékművet állítsanak.

– Az első budapesti szobrok szovjet hősi emlékművek voltak – fogalmazott Sulyok Miklós. – Jelen kiállítás a szoborparkba kerültekkel, tehát az 1950 után állítottakkal foglalkozik.

A Fővárosi Közgyűlés 1991 január­jában határozatot hozott a szoborpark létesítéséről, amelynek helyéül a XXII. kerületi Tétényi-fennsík 7-es főút menti szakaszát jelölte meg. S ide írt ki tervpályázatot.

Az egykori pályázat nyertese, ­Eleőd Ákos rámutatott:

a rendszerváltozás egyik kuriózumaként értékelték külföldön a gesztust, megítélése Európa-szerte igen pozitív, mert ehhez hasonló szabadtéri múzeumot sehol nem találni.

– A fővárosi önkormányzat kiadta üzemeltetésre a XXII. kerületnek, amelyik egy idő után továbbadta egy vállalkozónak, aki a mai napig sikerrel működteti a Memento Parkot – fogalmazott az építész, majd megemlékezett a szobrok kiválasztásáról.

– A főváros írt a 23 újonnan felállított önkormányzat vezetőinek, illetve a kerületi kulturális bizottságoknak, mely emlékművektől akarnak megszabadulni, később pedig elfogadta az általuk javasolt 42 darabos listát.

Tehát a park semmiképpen nem művészettörténeti, kortörténeti gyűjtemény.

– Nem lett a „Szocialista Szellem Vasútja” – mutatott rá Bacsó Péter A tanú című filmjét idézve Sulyok ­Miklós, aki kifejtette: Eleőd Ákos filmsze­rűen vezeti végig a látogatót a szobrok közt, amiket meghagyott olyanoknak, amilyenek eredeti helyükön voltak, ­amikor figyelmeztették a városlakókat a megszállásra, a megszállókra, s nem épített köréjük új díszletet.

– A szobrokat állító ideológia kritikája a park – vette át a szót a tervező. – Abban a pillanatban ábrázolom ezeket az emlékműveket, amikor távozott belőlük a fenyegetés. Addig nem voltak műalkotások, de akkortól szobrokká váltak.

Erre emlékeztetve írta Eleőd Ákos a ha­talmas bejárati fal vastáblájára Illyés­ Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét.

A teljes koncepció máig nem valósult meg, amennyiben a második ütem a Tanú tér épületegyüttese lenne.

– A szabadtéri múzeumhoz szellemi és fizikai infrastrukturális elemek dukálnak – indokolta az építész.

A kiállított képanyag Budapest Főváros Levéltárából (BFL) származik, Király Ilona és Anheuer Tamás dokumentálták a szobrok átköltöztetését. A fotókból Csiffáry Gabriella történész-levéltáros (BFL) és Szöllőssy Ágnes művészettörténész (Budapest Galéria) válogatott.

A tárlat megtekinthető 2021. november 21-ig, keddtől vasárnapig, 10-től 18 óráig (hétfőn zárva).

Borítókép: Részlet az Osztapenko maradhat? című kiállításból (Fotó: Bach Máté)