A kilencvenes évek elején egy Massachusetts állambéli település zsinagógájában felállt egy asszony, Misha Defonseca, és drámai bejelentést tett: belga holokauszttúlélő. A németek elhurcolták a szüleit, ezért – hétéves korában – elhagyta a hazáját, és nekivágott a világháború dúlta Európának, hogy felkutassa őket. Lehetőség szerint kerülte az emberek társaságát, főleg erdők rejtekében haladt, amire könnyen rámehetett volna az élete, ha nem szegődik mellé egy farkasfalka, amely nemcsak befogadta, de el is kísérte az útján!
Az elképesztő beszámolót hallgató felekezeti tagok között ott volt Jane Daniel, egy kisebb kiadó tulajdonosa, aki rábeszélte Misha-t, hogy írja meg az önéletrajzát, majd ő megjelenteti. A kötet 1997-ben napvilágot is látott, és a jókora távolságokat leküzdő gyerek – a kislány Maugli – és négylábú családjának története nagy sikert aratott: tizennyolc nyelven jelent meg, köztük – Túlélni farkasok közt címmel – magyarul is.
(„A járókelők nem ismernek. Nem tudják, hogy egy városba tévedt farkas vagyok [...] névtelen, kortalan, akinek nincs kire támaszkodnia a közönyös emberi világban. Félek a tömegtől, és félszegen, undortól remegő orrlyukakkal félreállok, ha emberek keresztezik utamat. Gyűlölöm az emberi bőrt és az emberi bőr halálszagát”, hangzik a felütése, Takács Márta fordításában.)
A profit elosztása körül kialakult vita miatt azonban megromlott a két asszony viszonya. Misha bíróság elé citálta a kiadóját, és az 22,5 millió dolláros kártérítés megfizetésére kötelezte Jane-t, aki nem tudott belenyugodni az ítéletbe, ezért elhatározta: utánajár a szerző visszaemlékezésében szereplő állításoknak. A Schaerbeekbe – Brüsszel egyik kerületébe – vezető szálak felfejtése után aztán szembesült vele:
Misha nem holokauszttúlélő, mindaz, amit „önéletrajzában” tényként előadott, puszta kitaláció!
A bizonyítékok nyilvánosságra hozatala után – 2008 februárjában – Misha rövid nyilatkozatban el is ismerte, hogy így van, ugyanakkor hangsúlyozta: nem magát a valóságot mesélte el, csupán azt, amit ő annak tartott – annak idején így maradhatott életben.
A Túlélni farkasok közt helye tehát nem Anne Frank naplója mellett van az irodalomtörténetben – ahová megjelenése után számos kritikusa helyezte –, sokkal inkább Jerzy Kosinski A festett madár című könyvével állítható párhuzamba.
(A lengyel író regénye 1965-ös megjelenésekor szintén emlékezetes sikert aratott, részben azért, mert szerzője valóságosnak állította be mindazt, amit gyermekkoráról ad elő benne, ám utólag bebizonyosodott, hogy számos részlet csupán a szerző képzeletének szülötte.)
Sam Hobkinson dokumentumfilmje tehát eme irodalmi hoax (átverés, megtévesztés) történetét dolgozza fel.
Az első harminc percben a nézőnek – ha nem ismeri az előzményeket – eszébe sem jut, hogy gyanakodjon Misha-ra, csak Jane-nel és munkatársaival együtt, lépésről-lépésre ismeri meg az igazi képet.
A harmadik harmadra ugyanakkor nyilvánvalóvá válik: kár, hogy a központi alak nem vállalta, hogy megszólaljon benne. Így a készítők be-bevágnak néhány részletet az asszony korábbi televíziós szerepléseit megörökítő, archív képsorokból, a fontosabbnak szánt jelenetekben viszont egy színésznővel játszatják el a szerepét. Misha tehát két arccal tűnik fel a filmben, de ez ne tévesszen meg senkit.
Az alkotók a nyomozás végén ugyan feltárnak egy súlyos családi traumát, ami Misha édesapjához kapcsolódik – konkrétumokat nem árulnánk el róla, legyen elég annyi: ismeretében erősen valószínűsíthető, mi vette rá az asszonyt a konfabulációra –; számos egyéb ponton viszont nem szolgálnak határozott válasszal.
Így például homályban marad, hogy közvetlen környezete számára mikor derült ki, hogy a kislány téveszméktől szenved, és fantáziavilágokat talál ki magának, vagy hogy hogyan alkotta meg magának a Túlélni farkasok közt komor közegét, amelyben az állatoknak jutott a feladat, hogy megvédjék őt az emberektől. Sőt, még csak azt sem tudjuk meg, honnan ered az állatok, közelebbről farkasok iránti vonzalma.
Sam Hobkinson a következő kérdéskört sem fejti ki alaposabban: hogyan fordulhatott elő, hogy egy bíróság készpénznek vette mindazt, amit szerzőként előadott? A válasz persze sejthető: azért, mert – a politikai korrektség jegyében – senki sem tartotta helyénvalónak megkérdőjelezni egy illető állításait, aki holokauszt-túlélőnek mondta magát.
A politikai korrektség olykor tehát teret enged a megtévesztésnek, és egyesek élnek is a lehetőséggel. Ez akár a film egyik hangsúlyos állítása is lehetne, ám egyetlen nyilatkozó sem mondja ki, csupán a befogadóban fogalmazódik meg.
A Misha és a farkasok hosszabb kitekintést is elbírt volna arról, hogyan működik a megtévesztés lélektana, de ez a vonulat sem túlságosan hangsúlyos benne. Sőt: a megszólalók mintha tartózkodnának attól, hogy súlyosabb szavakkal illessék Defonseca viselkedését.
A holokauszttörténész, Debórah Dwork szerint végső soron egyszerűen a naivitásuknak lehet betudni, hogy elhitték Misha állításait. „Úgy gondolom, a kapzsiság indította útjára a történetet, Misha és Jane Daniel kapzsisága”, vélekedik a kialakult helyzetről.
Evelyne Haendel – aki a kiadó egyik legfontosabb munkatársa volt az igazság kiderítésében – hasonlóan gondolja: Defonseca „a történet főszereplője, de nem volt egyedül. Mások is kellettek hozzá, hogy a történetéből bestseller legyen”.
Evelyne – Mishával ellentétben – csakugyan holokauszt-túlélő. Tapasztalataival a háta mögött így beszél a dokumentumfilm készítésének idején immár nyolcvanötödik évében járó asszonyról: „Érzek némi szánalmat [iránta]. És némi viszolygást. […] És némileg meg is értem. Nagyon nehéz gyerekkora lehetett a háború után. […] A történetben áldozat, de a gonosz is. Mindkét szerepet ő tölti be”.
A Misha és a farkasok tehát érdekes témát boncolgat, és fontos kérdéseket vet fel, ám a nézőre bízza, hogy választ találjon rájuk, és kialakítsa a maga álláspontját a címszereplő alakjáról, valamint tettének megítéléséről.
Összességében tehát kissé hiányos alkotás, amit viszont felvállalt – egy nyomozás menetének rekonstruálása, a valóság feltárására irányuló folyamat részletes megismertetése –, azt ügyesen felépítve, érdekfeszítően adja elő, egy jó thriller minden feszültségével és izgalmával.
Misha és a farkasok/Misha and the Wolves. Angol–belga dokumentumfilm. Játékidő: 90 perc. Írta és rendezte: Sam Hobkinson. Elérhető a Netflix kínálatában.
A film angol nyelvű hivatalos előzetese ITT tekinthető meg, a Netflix rövid, magyar nyelvű kedvcsinálója pedig ITT érhető el.
Borítókép: Jelenet a Misha és a farkasok című dokumentumfilmből (Netflix)
