Egy irodalmi megtévesztés nyomában

A Misha és a farkasok című dokumentumfilm azt tárja fel, hogyan hazudta magát holokauszttúlélőnek egy asszony, és rávilágít: az igazság minden bizonnyal egy szintén egy második világháborús, családi traumához köthető. Az alkotók ugyanakkor adósak maradnak egy sor konkrét válasszal.

(A lengyel író regénye 1965-ös megjelenésekor szintén emlékezetes sikert aratott, részben azért, mert szerzője valóságosnak állította be mindazt, amit gyermekkoráról ad elő benne, ám utólag bebizonyosodott, hogy számos részlet csupán a szerző képzeletének szülötte.)

Sam Hobkinson dokumentumfilmje tehát eme irodalmi hoax (átverés, megtévesztés) történetét dolgozza fel. 

Az első harminc percben a nézőnek – ha nem ismeri az előzményeket – eszébe sem jut, hogy gyanakodjon Misha-ra, csak Jane-nel és munkatársaival együtt, lépésről-lépésre ismeri meg az igazi képet.

A harmadik harmadra ugyanakkor nyilvánvalóvá válik: kár, hogy a központi alak nem vállalta, hogy megszólaljon benne. Így a készítők be-bevágnak néhány részletet az asszony korábbi televíziós szerepléseit megörökítő, archív képsorokból, a fontosabbnak szánt jelenetekben viszont egy színésznővel játszatják el a szerepét. Misha tehát két arccal tűnik fel a filmben, de ez ne tévesszen meg senkit. 

Az alkotók a nyomozás végén ugyan feltárnak egy súlyos családi traumát, ami Misha édesapjához kapcsolódik – konkrétumokat nem árulnánk el róla, legyen elég annyi: ismeretében erősen valószínűsíthető, mi vette rá az asszonyt a konfabulációra –; számos egyéb ponton viszont nem szolgálnak határozott válasszal. 

Így például homályban marad, hogy közvetlen környezete számára mikor derült ki, hogy a kislány téveszméktől szenved, és fantáziavilágokat talál ki magának, vagy hogy hogyan alkotta meg magának a Túlélni farkasok közt komor közegét, amelyben az állatoknak jutott a feladat, hogy megvédjék őt az emberektől. Sőt, még csak azt sem tudjuk meg, honnan ered az állatok, közelebbről farkasok iránti vonzalma. 

Sam Hobkinson a következő kérdéskört sem fejti ki alaposabban: hogyan fordulhatott elő, hogy egy bíróság készpénznek vette mindazt, amit szerzőként előadott? A válasz persze sejthető: azért, mert – a politikai korrektség jegyében – senki sem tartotta helyénvalónak megkérdőjelezni egy illető állításait, aki holokauszt-túlélőnek mondta magát. 

A politikai korrektség olykor tehát teret enged a megtévesztésnek, és egyesek élnek is a lehetőséggel. Ez akár a film egyik hangsúlyos állítása is lehetne, ám egyetlen nyilatkozó sem mondja ki, csupán a befogadóban fogalmazódik meg. 

A Misha és a farkasok hosszabb kitekintést is elbírt volna arról, hogyan működik a megtévesztés lélektana, de ez a vonulat sem túlságosan hangsúlyos benne. Sőt: a megszólalók mintha tartózkodnának attól, hogy súlyosabb szavakkal illessék Defonseca viselkedését. 

A holokauszttörténész, Debórah Dwork szerint végső soron egyszerűen a naivitásuknak lehet betudni, hogy elhitték Misha állításait. „Úgy gondolom, a kapzsiság indította útjára a történetet, Misha és Jane Daniel kapzsisága”, vélekedik a kialakult helyzetről. 

Evelyne Haendel – aki a kiadó egyik legfontosabb munkatársa volt az igazság kiderítésében – hasonlóan gondolja: Defonseca „a történet főszereplője, de nem volt egyedül. Mások is kellettek hozzá, hogy a történetéből bestseller legyen”.

Evelyne – Mishával ellentétben – csakugyan holokauszt-túlélő. Tapasztalataival a háta mögött így beszél a dokumentumfilm készítésének idején immár nyolcvanötödik évében járó asszonyról: „Érzek némi szánalmat [iránta]. És némi viszolygást. […] És némileg meg is értem. Nagyon nehéz gyerekkora lehetett a háború után. […] A történetben áldozat, de a gonosz is. Mindkét szerepet ő tölti be”. 

A Misha és a farkasok tehát érdekes témát boncolgat, és fontos kérdéseket vet fel, ám a nézőre bízza, hogy választ találjon rájuk, és kialakítsa a maga álláspontját a címszereplő alakjáról, valamint tettének megítéléséről.

 Összességében tehát kissé hiányos alkotás, amit viszont felvállalt – egy nyomozás menetének rekonstruálása, a valóság feltárására irányuló folyamat részletes megismertetése –, azt ügyesen felépítve, érdekfeszítően adja elő, egy jó thriller minden feszültségével és izgalmával. 

Misha és a farkasok/Misha and the Wolves. Angol–belga dokumentumfilm. Játékidő: 90 perc. Írta és rendezte: Sam Hobkinson. Elérhető a Netflix kínálatában.

A film angol nyelvű hivatalos előzetese ITT tekinthető meg, a Netflix rövid, magyar nyelvű kedvcsinálója pedig ITT érhető el.

Borítókép: Jelenet a Misha és a farkasok című dokumentumfilmből (Netflix)