Kedvcsinálóként három idézet:
Nem tudom, kiszedted-e már az agyadat, hogy lemérd a súlyát, mindenesetre közlöm veled, hogy nagyjából 1,3 kg – négy tablet nyom ennyit. Azért van úgy összehajtogatva, hogy minél több agy férjen beléd. Ha széthajtogatnád, nagyjából a párnahuzatodéval egyezne a mérete. (Megint csak kérlek – a legnyomatékosabban –, ne hajtogasd szét az agyad, hogy ellenőrizd, valóban párnahuzat méretű-e. Más se kell most nekem, mint hogy egy sereg felnőtt verje nálam az asztalt az össze-agyvizezett párnahuzatok miatt.);
„Talán észrevetted, hogy egyes idősebb férfiak, például apukák, nagypapák meg X. professzor haja nem olyan sűrű, mint ifjabb korukban volt. Az ilyen hajritkulás a hajvesztés leggyakoribb esete – a férfiak zöménél ugyanúgy a korral jár, mint a méltatlankodás a csúcsforgalom miatt vagy a kötött kabát viselése”; illetve: „Ha széttárod a karod, amennyire csak bírod, aztán veszel egy centit és leméred, mekkora szélesség ez, nagyjából egyezni fog a magasságoddal. Cseles, mi? Ha pedig veszed azt a centit és ötször a fejed köré tekered, hülyén fogsz kinézni.”
Végre egy könyv, amelyik több mint négyszáz oldalon úgy beszél a gyerekeknek az emberi test működéséről, hogy miközben végtelenül vicces és szellemes, a legfontosabb dolgokat gond nélkül, gyakran afféle „érdekesség” formájában tanítja meg nekik.
Tudja, hogy mi az „undi”, jó bőségesen részletezi is ezeket, de éppen a részletezéssel és a humorral úgy elveszi az élüket, hogy egyszerű tényközléssé válnak. És elképesztően jó az illusztrációs anyag: azt kell mondanom, hogy még ennyire szellemes és a szöveggel együtt… lélegző (ha már anatómia és fiziológia, ugye) illusztrációt nem is láttam ismeretterjesztő könyvben.
Adam Kay orvos (volt) (ezt már a könyv előzéklapjáról megtudjuk: „Adam Kay, volt orvos könyveiből több mint hárommillió példány kelt el. Ácsi – lehet, hogy egyvalaki vette meg mind a hárommilliót. Köszönöm, ha te voltál az!”), immár humorista, és e két dolog legszerencsésebb találkozásából született ez a remek könyv. Kis túlzással azt mondhatom, hogy ha idejekorán olvasom ezt a könyvet, orvos leszek, nem pedig firkász, szóval képes meghatározó élményt nyújtani (ezért is örülök, hogy a gyerekeim olvassák). Lehet benne lineárisan haladni, de lehet szemezgetni is, logikusan felépített, remek kötet, és minden, de tényleg minden szóba kerül, tabuk nélkül, viccesen, az „undiságra” koncentrálva, de mégsem csak arra. És végtelenül könnyedek meg kedvesek a mondatok.
A törzsszöveget mindegyre megszakítják – vagy inkább keretezik – A szerző felvág az ikujával meg az Igaz vagy maszlag? című, további tudnivalókat tartalmazó kisfejezetek és a jobbnál jobb illusztrációk. Bőr, szív, vér, tüdők, agy, haj, köröm, szem, fül, száj, orr, csontok, izmok, belek, vesék máj, szaporodás, élet, halál, kórokozók – ilyen fejezetcímeken keresztül haladunk, és még a Covid–19 és magyarázata is szerepel benne, tehát tényleg egészen friss mű.
És azt is nyújtja, amit a kötet bevezetésében ígér:
Ebben a könyvben felelni fogok az emberi testre vonatkozó összes lehetséges kérdésedre, azokra is, amelyek hallatán a tanáraid és szüleid gyorsan témát váltanak. (Alighanem azért, mert nem tudják a választ. A tökfejek.)
Roppant kedves, igaz, nem is a szülőknek szól. Bár szerintem ők is önfeledten tudnak szórakozni az ilyeneken (a fordítás remek): „Mikor a bőrödben az idegvégződések fájdalmat éreznek, egyenesen az agyadnak küldenek üzenetet: »Kedves Agy, csupán amiatt bátorkodlak zavarni, hogy a jobb lábunk egy Lego-kockán tapos. Óhajtanád esetleg haladéktalanul felemelni, a szájat pedig igen hangos ordításra tátani? Természetesen csak ha épp alkalmas neked, de javasolnám az azonnali intézkedést. Szeretettel, Bőr«”, vagy (a Zúzódások című fejezet első mondata): „Ha a fal nem néz a lába elé és szórakozottan neked jön, zúzódást szerezhetsz.”
Adam Kay: Testünk kívül-belül. Egy teljes (és totál undi) anatómiai kalauz. Henry Paker rajzaival. Fordította: N. Kiss Zsuzsa. Manó Könyvek, Budapest, 2021.
Borítókép: a szerző szelfije (Forrás: Twitter)
