Nem kizárólag grafikai lapokon, de plakátokon szintén használta a manierizmus kori enciklopédiák magyarázó ábráin rendszeres Fig 1, Fig 2 feliratokat, amit örömmel fedeztem fel a tárlaton.
– A Victoria and Albert Museum kért tőlem saját plakátkiállításukat hirdető plakátot. Ha már London, hát Shakespeare-t választottam központi alaknak. Pontosabban távolról nézve, mert közelről két reneszánsz muzsikus lesz Shakespeare arcvonásaiból. Plakátok esetében ez a kettősség állandó, hiszen hol távolról, hol közelről nézzük azokat az utcán – magyarázta Orosz István.
A fig amúgy az angol figure rövidítése, s ábrát jelent.
– A Fig 1, Fig 2 pedig játék a tudományoskodással, hivatkozás a régi, megbízható enciklopédiák magyarázó ábráira. A gyanútlan néző azt vélheti, hogy a számozott ábrák miatt komoly tudományos dolgot vernek a fejébe. Ami persze nem biztos, azonban nekem kapóra jön, ha optikai illúzióval akarom az orránál fogva vezetni
– utalt a plakát zenészeiből kirajzolódó Shakespeare-arcra a grafikusművész, no meg természetesen egyéb műveire, legyenek azok plakátok vagy önálló grafikai lapok.
– Giuseppe Arcimboldo manierizmus kori festőművész egész életművet alkotott a kettős jelentésű képekből
– emlékeztetett egyik jeles szellemi elődjére Orosz István.
Arcimboldo gyümölcsök, zöldségek, virágok és egyéb növények élethű ábrázolásaiból alakította ki portréit.
Beszélgetőtársam eme „enciklopédikus” stílusa kezdetén vette fel az Utisz művésznevet, amelynek jelentése: senki.
– Török András barátom javaslatára kezdtem használni ezt az álnevet, amely néven Odüsszeusz mutatkozott be Polüphémosz küklópsznak – árulta el a képzőművész.
A küklópsz, miután kiszúrták egyetlen szemét, hiába kiáltozta, hogy „Senkise bánt engem”, társai nem siettek a segítségére, mondván: „Hát ha senki se bánt, hanem magad vagy, ne ordíts”. (Homérosz: Odüsszeia, fordította: Devecseri Gábor.)
– A vizuális illúziók, a szembecsapások – elegáns francia művészettörténeti szakszóval: trompe-l’œil – szellemében metaforikus értelemben szúrok ki szemeket, nem a valóságban, mert nem vagyok félelmetes alak – biztosított róla Orosz István, akinek egységes életművére nem gyakorolt hatást a 60-as, 70-es évek avantgárdja, másként konceptuális művészete, a concept art, az Iparterv-kiállításokat meghatározó absztrakt, amely szellemiség mindmáig uralja a honi képzőművészetet. Meglehet, az alkotó azért járhatta saját útját, mert alkalmazott grafikus.
– Bevallom, ha nagy ritkán egy-egy régen használt fiókomat kihúzom, engem is érnek meglepetések, mi mindenfélét csináltam. Alkalmazott grafikusként nagyban befolyásolt a megrendelő, a megrendelés. Az ön által említett egységes életmű olykor nyűg, mert ha olyan módon készítek el egy plakátot vagy illusztrációt, amilyen grafikai kérdések éppen foglalkoztatnak, akkor a megrendelő fejét csóválva mondja: tőled nem ezt, valami Orosz István-ost várunk. Hiába szeretnék kilépni abból a bizonyos egységes életműből, visszagyömöszölnek – magyarázta a képzőművész, aki a Munkácsy- és Balázs Béla-díjasok sorát egyaránt gazdagítja.
Kevés akad közülük, mivel az egyikkel képzőművészeket, míg a másikkal filmes alkotókat ismernek el.
– Úgy alakult, hogy az Iparművészeti Főiskola elvégzése után azonnal filmezéssel kerestem a kenyeremet. A diplomakiállításomat látta Gyulai Líviusz, a közelmúltban elhunyt grafikus, rajzfilmes, aki éppen akkoriban, egy egész estés film háttereinek festésével bíztak meg, s aki rajzaim láttán meghívott maga mellé a Pannónia Filmstúdióba, ahová fel is vettek státusba. A diplomámban az állt: grafikus tervezőművész, a munkakönyvemben pedig rajzoló gyakornok – elevenítette fel a múltat Orosz István.
Hamarosan saját filmeket tervezett, rendezett. Tette mindezt a magyar animációs művészet fénykorában. Amely fénykorban olyan kiváló sorozatokban dolgozott, mint a Gusztáv és a Dr. Bubó, s fázisrajzokat készített az első magyar Oscar-díjas filmhez, a Rófusz Ferenc tervezte-rendezte A légyhez. Háttérfestőként közreműködött Jankovics Marcell Az ember tragédiája című alkotásában.
Ez utóbbi már nem a hagyományos, hanem digitális módon készült, miként a számítógép a plakáttervezésnek úgyszintén elengedhetetlen részévé lett.
– Használom a digitális technikát, de – talán a korom miatt – a tradicionális stílusú grafikusok és rajzfilmesek közé sorolnak – mondta Orosz István. – Mivel könyveket is írok, így a tapasztalat mondatja velem, hogy az a munka szintén százszor nehezebben ment írógéppel, hiszen a javítások újragépeléssel jártak.
– Ha már irodalom, a közelmúltban jelent meg legújabb, Páternoszter című regénye. Ez történelmi mű? – érdeklődtem.
– Nevezhetjük annak, azonban már hallottam róla, hogy családregény, meg azt is, hogy krimi. Nem szívesen kötném egyetlen műfajhoz. Ha mégis kedvet kellene csinálnom, akkor inkább azt mondanám: politikai krimi. De tény, hogy a többi könyvemben szintén erős a történelmi szál. A Sakkparti a szigeten 1908-ba repít, A követ és a fáraó címűt egy 1533-as festmény ihlette – fogalmazott Orosz István képzőművész, rajzfilmes, író.
Borítókép: Orosz István az Országút Galériában születésnapja tiszteletére kiállított plakátjai között (Fotó: Bach Máté)
