Szemkápráztató grafikák

Legismertebb alkotása, a Továrisi konyec nem szerepel az Országút Galériában, születésnapja tiszteletére kiállított plakátjai között. Megérthető, amennyiben mindenki ezzel a munkájával azonosítja, erről kérdezi, ezt hozza fel beszélgetéskor. Életkorom miatt a rendszerváltást megelőzően találkoztam Orosz István művészetével, a nyolcvanas évek legelején, így nekem a lexikonok tudományos rézkarcait idéző grafikai lapjai vagy a szemet becsapó anamorfikus plakátjai jelentik a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-, Munkácsy-, Balázs Béla-díjas érdemes művész művészetét.

– Bevallom, ha nagy ritkán egy-egy régen használt fiókomat kihúzom, engem is érnek meglepetések, mi mindenfélét csináltam. Alkalmazott grafikusként nagyban befolyásolt a megrendelő, a megrendelés. Az ön által említett egységes életmű olykor nyűg, mert ha olyan módon készítek el egy plakátot vagy illusztrációt, amilyen grafikai kérdések éppen foglalkoztatnak, akkor a megrendelő fejét csóválva mondja: tőled nem ezt, valami Orosz István-ost várunk. Hiába szeretnék kilépni abból a bizonyos egységes életműből, visszagyömöszölnek – magyarázta a képzőművész, aki a Munkácsy- és Balázs Béla-díjasok sorát egyaránt gazdagítja.

Kevés akad közülük, mivel az egyikkel képzőművészeket, míg a másikkal filmes alkotókat ismernek el.

– Úgy alakult, hogy az Iparművészeti Főiskola elvégzése után azonnal filmezéssel kerestem a kenyeremet. A diplomakiállításomat látta Gyulai Líviusz, a közelmúltban elhunyt grafikus, rajzfilmes, aki éppen akkoriban, egy egész estés film háttereinek festésével bíztak meg, s aki rajzaim láttán meghívott maga mellé a Pannónia Filmstúdióba, ahová fel is vettek státusba. A diplomámban az állt: grafikus tervezőművész, a munkakönyvemben pedig rajzoló gyakornok – elevenítette fel a múltat Orosz István.

Hamarosan saját filmeket tervezett, rendezett. Tette mindezt a magyar animációs művészet fénykorában. Amely fénykorban olyan kiváló sorozatokban dolgozott, mint a Gusztáv és a Dr. Bubó, s fázisrajzokat készített az első magyar Oscar-díjas filmhez, a Rófusz Ferenc tervezte-rendezte A légyhez. Háttérfestőként közreműködött Jankovics Marcell Az ember tragédiája című alkotásában.

Ez utóbbi már nem a hagyományos, hanem digitális módon készült, miként a számítógép a plakáttervezésnek úgyszintén elengedhetetlen részévé lett.

– Használom a digitális technikát, de – talán a korom miatt – a tradicionális stílusú grafikusok és rajzfilmesek közé sorolnak – mondta Orosz István. – Mivel könyveket is írok, így a tapasztalat mondatja velem, hogy az a munka szintén százszor nehezebben ment írógéppel, hiszen a javítások újragépeléssel jártak.

– Ha már irodalom, a közelmúltban jelent meg legújabb, Páternoszter című regénye. Ez történelmi mű? – érdeklődtem.

– Nevezhetjük annak, azonban már hallottam róla, hogy családregény, meg azt is, hogy krimi. Nem szívesen kötném egyetlen műfajhoz. Ha mégis kedvet kellene csinálnom, akkor inkább azt mondanám: politikai krimi. De tény, hogy a többi könyvemben szintén erős a történelmi szál. A Sakkparti a szigeten 1908-ba repít, A követ és a fáraó címűt egy 1533-as festmény ihlette – fogalmazott Orosz István képzőművész, rajzfilmes, író.

Borítókép: Orosz István az Országút Galériában születésnapja tiszteletére kiállított plakátjai között (Fotó: Bach Máté)