Ez a négy gyermek immár a hétköznapokban is otthon – igazi otthonban – lakik, így a bentlakás négy újabb gyermeket tudott befogadni, a szülők pedig munkához jutottak a közeli településen. Magyarfülpösön sok ilyen ház árválkodik még, a tiszteletes pedig sok családon szeretne még ilyen módon segíteni, azonban a kérdés – ahogyan a Szivárvány ház fennállása óta immár húsz éve – ezúttal is az, hogy lesz-e rá forrás. – Nem mondok le a tervemről – hangzik a konok székely válasz. – A következőre még talán össze is tudnám spórolni a fedezetet, de a jelenlegi helyzetben egyelőre félek ennyi pénzt kiadni – utal a közköltségi és a benzinárak hirtelen megugrására. Mint mondja, az előttük álló tél minden valószínűség szerint felemészti majd az összes tartalékot.
Korábbi beszélgetéseink során sokszor hallottam már Ady Istvántól, hogy napról napra élnek, és ez a bizonytalanság, a gyermekekért való folyamatos aggodalom bizony meg is látszik gondterhelt tekintetén, még akkor is, ha szája mosolyra húzódik, és azt mondja: „Innen-onnan a Jóisten mindig rendel valamit.” A Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a már említett ELTE Márton Áron Szakkollégium pályázatai mellett nagy segítség minden adomány . „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem.” Nagy László versének sorát idézi Ady István, aki – mint mondja – nem szeret koldulni, de ha nem teszi, abból sajnos semmi nem lesz. Nekem pedig Jézus Krisztus szavai jutnak az eszembe Máté evangéliumából – melyek szerint amit a legkisebbekkel cselekszünk, azt vele tesszük –, mikor arra a sok apróságra gondolok, akik a Szivárvány házban tett első látogatásom alkalmával öleltek, szorítottak, el sem akartak engedni, pedig akkor láttak életükben először.
Borítókép: Ady István magyarfülpösi református lelkész (Fotó: Mészáros Péter)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!