Bognár Szilviának az advent egy szeretetteljes várakozást jelent. Akkor tudja igazán megélni ennek az időszaknak az örömét, ha sikerül egyensúlyt teremtenie a sokasodó ünnepi koncertek és a családi készülődés között. – Különösen várom és szeretem az adventi muzsikálások meghittségét, szakrális jellegét, ugyanakkor a személyesen készített ajándékok híve vagyok és a lakásban is vágyom megteremteni az ünnepi hangulatot, a gyerekekkel közös mézeskalácssütés, előkészületek elengedhetetlenek – vallja a népdalénekes.
Férjével, a dzsesszbőgős, zeneszerző Kovács Zoltánnal mintegy tizenöt éve alapították első formációjukat. Bognár Szilvia elmondása szerint valamennyi albumuk gyönyörű zenéit, bőgőszólamait és nagyrészt felvételeit is neki köszönheti. A trió másik tagjával, Király Nórával csupán három esztendeje találkoztak, de rögtön egymásra találtak emberileg, zeneileg egyaránt. – Az együttműködés örömét épp a pandémia hozta meg számunkra, amely alatt dolgozni kezdtünk duó-, majd triórepertoárunkon. A közös munka erőt adott a nehéz időszakban – tette hozzá az énekesnő.
Mint megtudtuk, repertoárjuk nagyjából nyolc évszázad (a XIII. századtól a XX. századig) magyar és európai kitekintésű anyagából táplálkozik, amelyben egyházi és világi szövegű, népzenei és írott forrásokból ismert dalok, darabok is megtalálhatók. – Műsorunk általában a magyar népdalok, szokásdalok és az európai régizenei örökség összefonódásából jön létre. Ugyanakkor az ének, gótikus hárfa, nagybőgő, ír buzuki, furulya felállással kilépünk a hagyományos hangszerelés és harmonizálás keretei közül, természetesen tiszteletben tartva a dalok jellegét – mondta Bognár Szilvia, kiemelve, hogy adventi alkalmaikon főként a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódnak, de a műfaji és tartalmi sokszínűség megkívánja, hogy egy-egy más szokásdal, ballada is felcsendüljön. A december 5-i adventi koncerten a teljes magyar nyelvterület népzenei anyagából merítenek és korabeli gyűjteményeik, kódexeik dalaiból válogatnak, emellett portugál-galíciai, itáliai és francia régizenei ritkaságokat, román kolindákat, valamint okszitán karácsonyi énekeket is előadnak.
A koncert címéül választott idézet, az „Ó napfény, ó élet!” a Midőn a Szűz Magzatát című karácsonyi énekből való. Bognár Szilvia elmondása szerint Kájoni János 1676-ban megjelent Cantionale Catholicum latin–magyar egyházi énekeskönyve az egyik legfontosabb írott forrásunk olyan korabeli dalokat illetően, amelyeket évszázadokon át megőrzött számunkra a néphagyomány. – Elvarázsol minket a megőrzés-változás ezen izgalmas folyamata. A kiemelt szövegrészlet esszenciális kis mottója a születésnek, a karácsony ünnepének. Címadó dalunkat pedig egy okszitán altatóval fűztük egybe – jegyezte meg.
Bognár Szilvia azt is elárulta, hogy napokon belül megjelenik a Sator Quartet zenekar új albuma, méghozzá egy szép és unikális kötet mellékleteként, a címe: Slow Awakening, vagyis Lassú ébredés. A lemezre kortárs zenék, magyar, latin és ógörög imádságok kerültek fel.
Napjainkban a régi az új
A hivatalosan szeptember 1-jén elindult PajtaKult projekt előzményei több évtizedre nyúlnak vissza. – Amikor huszonöt évvel ezelőtt a Fonó megépítette a pajtáját, elindult benne egy aktív nép- és világzenei mozgalom – idézte fel Horváth László, a Fonó Budai Zeneház ügyvezető igazgatója, a PajtaKult ötletgazdája és kulturális igazgatója. A bezárás alatt felújították a Fonó pajtát, ezáltal egy újfajta tér jött létre.
Az országban több kulturális tevékenységű pajta működik, némelyik modernebb épületben, némelyik tradicionális, több száz éves csűrökben: például Őriszentpéteren Sülyi Péter, Viszákon Szarvas József, Kiscsőszön Kovács Norbert Cimbi gondolta újra a pajtaépületeket. Szarvas József Kossuth-díjas színművész, pajtatulajdonos és a program szakmai mentora úgy fogalmazott, hogy a pajta mint tér nemzetépítő vízióval is bír, és tudomásul kell venni: napjainkban a régi az új. Horváth László elmondása szerint a nemzetközi piacon látszik, hogy az indusztriális építészet micsoda remek tereket tud létrehozni, főként akkor, ha a régit az újjal kombináljuk. Hiszen ezeknek a pajtáknak, csűröknek a nagy része műemlék épület.
A kezdeményezésnek az építészeti vonalon túl közösségszervező, zenei és gasztronómiai vonala is van, amelyre az egyik legjobb példa Veresegyházon Katlan Tóni malma. Mindemellett pedig a program rendszeres fellépési lehetőséget ad itthon az előadóknak. A PajtaKult a kultúrafogyasztásnak vagy inkább kultúrateremtésnek egy annyira sajátos területe, amire most mindenki felfigyel. Van, ahol építészeti értékmentés történt, ilyen például az Almalomb Kulináris Találkozóhely, míg Vöröstó azért különleges, mert minden porta végen pajtát találunk. Ám a pajták fő régiója az Őrség. Sülyi Péter Őriszentpéteren egy régi pajtaépületet és egy malmot üzemeltet, utóbbi helyszín ad helyet a december 5-i adventi koncertnek is.
Horváth László úgy véli, hogy a pajtamozgalom akkor fog kiteljesedni, amikor a természet kizöldül, virágba borul. Mint mondta, jövőre pajtafesztiválokat, kétnapos eseményeket is terveznek Kárpát-medence-szerte.
Borítókép: Bognár Szilvia népdalénekes (Facebook)
