Emily megint Párizsban, de minek?

A Netflix tud időzíteni. Amikor kiderült, hogy a Covid miatt a Bridgerton második évada nem érkezik karácsony előtt, az Emily Párizsban lett a fő szórakozás. A második évad tűsarkakon topogott be a top10-es lista előkelői közé, ám mivel még mindig „ringarde” (közönséges), az ünnepek után ugyanolyan gyorsan fog eltűnni, mint azt az első évad tette.

Forrás: Facebook

A közönség ugyanakkor megszerette a sorozatot, mivel az nem félt nevetni saját magán, és bevallottan ölelte fel a rágógumiszerű cukorvilágot, amit nem lehet komolyan venni. Az is tény, hogy mivel a francia nők az elmúlt években határozottan slamposabbakká váltak, mint az ember emlékeiben élő parisenne-ek, szívesebben néz az egyszerű halandó csillogó kosztümöket, mint unalmas és túlsúlyos párizsiakat, akiket egyébként az utcán láthat. Marylin Fitoussi jelmeztervező alkalmazkodott az elvárásokhoz, így Emily kosztümjei a kilencvenes évek Barbie babáit is megszégyenítenék.

A város ábrázolása Steven Fierberg kamerája előtt valóban álomszerű, a fényképezés mindent megtesz, hogy Párizst a fény városaként mutassa be. A díszletek és jelmezek tökéletességének megtartása mellett a legnagyobb előrelépés a második évadban a legfontosabb kritikára való reakció. Az első évadban a franciák rendre egymás között is angolul társalogtak, most viszont sokkal több francia beszélgetést hallani, és végre maga a főszereplő is szeretné megtanulni a nyelvet. Mivel ezt mérsékelt sikerrel teszi, ezért Emily már a nem mindent pillanatok alatt elintéző, minden hibát szerencsére fordító figura. Sőt,

a második évad inkább arra koncentrál, mi történik, ha Emilyt mindenki utálja?

Lily Collins jól kezeli a karakterét érő kihívásokat, és továbbra is kiválóan hozza végtelen naiva szerepét, aki gyermeki izgalommal fedez fel minden újdonságot.

Fotó: Facebook

A második évad jól ábrázolja azt a változást, amelyet minden más országban huzamosabb ideig élő külföldi megtapasztal: már nem teljesen úgy gondolkodik, mint otthon, de sosem lesz a helyiekhez hasonló. Ebben a tekintetben okos megoldás a forgatókönyvírók részéről, hogy Emily legújabb afférja nem egy amerikaihoz vagy egy franciához kötődik, hanem egy Párizsban élő brithez (Lucien Laviscount). Alfie karaktere azonban épp azokat a problémákat veti fel az angolokkal kapcsolatban, mint amelyet a sorozat az első évadban a franciák esetében megkaptak. Alfie cockney akcentusa egyszerre szexi brit és ad lehetőséget az amerikaiak számára vicces brit kifejezések használatára. Alfie bankár, szereti a futballt, úgy öltözik, mint David Beckham és „békáknak” nevezi a franciákat, vagyis egy személyben testesíti meg mindazt a sztereotípiát, ami egy még kellemes csomagban összerakható. Hasonló történik Emily ukrán csoporttársával, akit sikerült szlávosan hangzó, valójában görög eredetű névvel illetni, és aki nemcsak rosszul öltözik, de lop is. Vagyis mindent csinál, amit az amerikaiak a kelet-európaiakról tudni vélnek.

A sorozat egyértelmű pozitívuma, hogy Emily barátnője, Mindy (Ashley Park) több időt és saját történetet kap. A Mindy Párizsban spinoff valószínűleg túlszárnyalná az Emily sikerét, mivel a karakter érdekes háttértörténete és karrierútja minden mesés elem ellenére sokkal valósághűbb, mint Emily botladozása. Emily főnöke, Sylvie (Philippine Leroy-Beaulieu) is túlnő az első évad zsémbes főnök/szerető skatulyáján, így mindkét színésznőnek van lehetősége csillogni a tíz rész során. Camille Razat Emily féltékeny barátnőjeként azonban rosszabbul járt. Nem karakterfejlődést kapott, mindössze az első évad egysíkú támogató barátnője most ugyanolyan papírmasé intrikává változik. A legrosszabbul talán a Madeline-t, Emily amerikai főnökét alakító Kate Walsh járt, aki az évad második felében megérkezik Párizsba, hogy még inkább kiélezetté váljon az amerikai–francia ellentét. Bár Walsh kitűnő színésznő, és kihozza a legjobbat a nem túl szellemes párbeszédekből, az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy ideutazása az egész sorozatot értelmetlenné teszi, hiszen elvileg Emily azért került Párizsba, mivel Madeline nem tudott utazni.

Az Emily Párizsban mindezzel együtt nem nézhetetlen. Sőt, délutáni kuckózásnak a karácsonyfa tövében, sütit majszolva kiváló. De igazi tartalom híján inkább csak időtöltés, ami felteszi a kérdést, mikor kapjuk a harmadik évadot, hogy végre történjen valami?

Borítókép: jelenet a filmből (Forrás: Facebook)