– Íróként se egy művön dolgozom. Némelyikre többször rátekintek, majd hagyom érni. Van egy sorozatom, amely folytatódik az időben, de mai történetekkel is foglalkozom. Ugyanakkor a komponista lényem is berzenkedik, hogy ne hagyjam abba a munkát. Dolgozom egy lemezen, amelynek a zenéjét többségében ma élő magyar költők – Ágh István, Jász Attila, Jónás Tamás – verseire írtam.
– Vagy ír, vagy zenével foglalkozik?
– Pontosan. Mindig abba vetem bele magam a teljes énemmel, amin éppen dolgozom. A járvány idején fel kellett hagynunk az aktív zenéléssel. Tavaly novemberben elég rossz állapotba kerültem, mert elkaptam a vírust, és tizenöt napig kórházban feküdtem. Utána volt időm otthon írni, komponálni. Akkor a legtöbb időt a könyvvel töltöttem. Május 20-án Mamilula címmel tartottunk koncertet a Müpában, ahol azt kérték, hogy a dalok mellett az írói oldalamat is mutassam be. Felkértem a Radnóti Színház művészét, Pál Andrást, hogy olvasson fel részleteket az akkor még készülő és korábbi könyveimből. A mamilula az a rongyocska, amely gyerekkoromban a fejem alatt volt. Nagyon ragaszkodtam hozzá. Ahogy nőttem, anyám egyre kisebbre, felébe, negyedébe vágta, a végén már csak egy kis darab maradt belőle. A mamiruhát nem tudtam kimondani, így lett belőle mamilula. Mostanában zenészként dolgozom, még van néhány koncertünk ebben az évben. Szabadtéren játszunk, ami embert próbáló, ugyanakkor örülünk, hogy végre találkozhatunk a közönséggel. Aztán jönnek az ünnepek, amikor a család az első. Makám-karácsonyt is tartunk, olyankor én szoktam főzni a zenekar régi és új tagjainak.
Borítókép: Krulik Zoltán (Fotó: Bach Máté)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!