Sashegyi Zsófia újságíró és Cs. Nagy Sándor rendező filmjének bemutatójára sok néző volt kíváncsi. A szombati vetítést követően Méhes Károly író beszélgetett a film alkotóival, illetve egyik szereplőjével, egykori szabadságharcossal, Lux Antallal, aki elismert képzőművésszé vált Németországban. A korhű hangulat megteremtése érdekében a Botond Veterán Katonai Jármű Egyesület egy korabeli teherautóval és egyenruhásokkal is megjelent a Zsolnay negyed udvarán.
A filmben három egykori szabadságharcos visszaemlékezéseit hallhatjuk. A korabeli események felelevenítését animációs-grafikus megoldásokkal oldották meg, illetve régi fényképek és képeslapok is segítik elképzelni az eseményeket. A néző tanúja lehet a három férfi, Tésenyi Ferenc, Farkas József és Lux Antal találkozásának, akik az ’56-os események után először találkoznak a kamerák előtt. Mindhárman külföldre menekültek a szovjetek bosszúja elől.
Tésenyi Ferenc Svájcba került, nyelvtudás nélkül, pár év múlva azonban elvégezte az orvosi egyetemet és sikeres fogorvos lett. Sashegyi Zsófia elmondta: Tésenyi elsőként neki mutatta meg a forradalmi eseményekről írott naplóját. Sokáig hallgatott, ugyanis félt a Magyarországon élő rokonai meghurcolásától. A rendszerváltás után nyugdíjasként hazaköltözött. A film forgatása nem volt egyszerű folyamat, közel öt évig tartott, sajnos ez idő alatt Tésenyi elhunyt.
Farkas József Új-Zélandba emigrált, sokáig idénymunkákból élt, majd éttermet nyitott. Megnősült, négy gyermeke született, később Ausztráliába került. Idős korára ő is hazatért, Kisharsányban üzemeltet vendéglátóegységet, ahol rendezvényeket szervez és munkát ad a helyieknek. Farkas József betegsége miatt nem tudott jelen lenni a közönségtalálkozón.
Lux Antal Stuttgartban végzett a művészeti akadémián, elismert festő-, fotó-, film- és videóművész lett, Magyarországon Munkácsy-díjban részesült, műveit rendszeresen kiállításokon mutatják be. Lux Antal a filmben is elmondta, valamint a beszélgetés során is megerősítette, hosszú évekig rémálmokat látott a történtek miatt, azt álmodta, az orosz katonák üldözik és lőnek rá.
A filmben a három férfi arra is visszaemlékezett, hogy a forradalmi események idején öt-hat napig nem ettek, a keréknyomban összegyűlt sáros esővizet itták, és némelyikük az izgalom és állandó készenlét miatt napokig nem tudott aludni, az ellenállók közül pedig sokakat megöltek az oroszok.
További terveket szőnek
Cs. Nagy Sándor rendező hangsúlyozta: szeretné, ha a film minél több iskolába, gimnáziumba eljutna, ugyanis a fiatalok számára is fontos lenne tudni, kik voltak a Pécs környéki hősök, akik kitartóan küzdöttek a szabadságért. Az emlékezésben Kubicza János, a mecsekiek egyik vezérének naplója is segített.
A film készítői szeretnék folytatni a munkát, akár nagyszabású játékfilmet is készíteni a mecseki hősökről. Sashegyi Zsófia elmondta, számos túlélővel készítettek interjúkat, s olyan történetszálakat is megismertek, amelyek nem fértek a dokumentumfilmbe, így még bőven akad mesélnivalójuk.
Borítókép: Korabeli ruhába öltözött fiatalok díszőrséget állnak az 1956-os forradalom és szabadságharc elfojtása után szerveződött pécsi szabadságharcos csapat, a „mecseki láthatatlanok” tiszteletére állított emlékműnél Pécsen, a tettyei romoknál. A Mecseki láthatatlanok emlékművet a szabadságharc 60. évfordulója alkalmából állította a város önkormányzata. (Fotó: MTI/Sóki Tamás)
