Szórakoztató, elgondolkodtató mesék és legendák Kőrösi Csoma Sándorról

Molnár Vilmos szellemes, meghökkentő, teljességre törekvő és mégis a különlegességekre is koncentráló elbeszélésfüzére ámulatba ejti az olvasót.

Nagy Koppány Zsolt
2021. 12. 08. 19:04
MOLNÁR Vilmos
Budapest, 2021. június 10. A Térey-ösztöndíjjal 2020-ban elismert Molnár Vilmos csíkszeredai József Attila-díjas költő, író Budapesten 2021. június 10-én. MTI/Czimbal Gyula Fotó: MTI/Czimbal Gyula
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
Fotó: Corvina Kiadó

Annyira sűrű lett Molnár Vilmos nyelvezete (tegyük hozzá: mindig ilyen volt, de erre a kötetre egészen töménnyé vált), hogy szinte minden mondata szentencia, bölcselet, példázat – ettől aztán a könyv olvasási, befogadási sebessége az ideálisra lassul, és csodás időket tölt az olvasójával. Molnár Vilmosnak még arra is van érkezése, hogy a szokatlan lelassulás okozta olvasói tanácstalanságot szinte bekezdésenként elsőrangú, pompás humorral oldja fel, afféle megnemesedett, alkotói észjáráson átszűrt, furfangos, mégis egészen légszerű, kifinomult székely humorral: „Kőrösi Csoma Sándornak mindig is erős nézése volt, de mióta farkasszemet nézett a Szfinxszel, annyira megkeményedett a tekintete, hogy ha rápillantott egy ellenszegülőre, az rögvest felhagyott minden szegüléssel, utána még három napig akaratgyenge lett.” „Aztán gondolják csak meg: olyan kevesen vannak, s olyan különleges nyelvet beszélnek, hogy népükből bárki egy nagyon előkelő és zártkörű klub tagjának érezheti magát. Annál úribb dolog pedig nincs is. India határán majd találkoznak angolokkal, azok tanúsíthatják, nagyon értenek a klubokhoz.” És még sok ezer ilyen fordulat. 

Csak azért, hogy mindegyre belefussunk egy-egy mondatba, amiről nyomban úgy érezzük, hogy de hiszen ez evidencia volt, csak valahogy mégsem gondoltunk rá egészen eddig, amíg Molnár Vilmos szavakba nem öntötte: „És köszöni, nincs szüksége a lóra, csak gyalog lehet jól megfigyelni a tájat, nyeregből még elkerülné a figyelmét, amit keres. De lelkére köti, ne tartsa hiába szegény párát az istállóban, lovagoljon rajta minél többet! Ha valamerre meg kell mozdulni, ne totojázzon, üljön fel rá! A ló is, az ember is akkor ér valamit, ha hasznát veszik.” Vagy: „Szivárványos szép jó napot, vérem, hát ni, hol vagytok! Tudjátok-e, hogy szinte elmentem mellettetek?! Ha ez a kicsike ott a sarokban nem kezd tiszta erőből ordítani magyarul, hogy adjanak még neki a kapros-ordás palacsintából, bizony Isten, nem veszlek észre! Ezért kell ordítani, mikor csak lehet, hadd hallják, hogy vagyunk!”

Molnár Vilmos: Kőrösi Csoma Sándor csodálatos cselekedetei. Rendhagyó legendárium. Corvina Kiadó, Budapest, 2021.

Borítókép: Molnár Vilmos író (Fotó: MTI/Czimbal Gyula)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.