Skotarczak neve nálunk ismeretlen, de a nyolcvanas években Lengyelország legnagyobb hatalmú, egyben legnépszerűbb bűnözője volt. Életének története egy titokzatos, idős hölgy – Nikos egyik korábbi szeretője – és egy fiatal újságíró párbeszédéből bomlik ki a filmben, részben valós eseményeket idéző, részben fiktív jelenetek során.
Az első negyven percben megismerjük az apja szigorától szenvedő Nikos gyerekkorát, aki végül Gdansk kikötői suhancai között találja meg a helyét és az életcélját: bűnöző lesz. Kicsiben kezdi, majd oda utazik, ahol a Kelet összeér a Nyugattal. A hetvenes évek vasfüggöny mögötti világában ez a hely bizony Budapest volt. Nikos itt kisvártatva rájön: nemcsak átverős pénzváltóként vagy apróságok csempészésével kereshet, de autók feltörésével és eladásával is. Ekkor alakul ki az életfilozófiája, amit a film készítői úgy foglalnak össze:
jobb egy évet úgy élni, mint egy tigris, mint húsz évet úgy, ahogyan egy teknős.
A második részben immár a lopott autók Németországból Lengyelországba irányuló exportjának vezéralakja, egy kaszinó tulajdonosa, a leggazdagabb lengyelek egyike. A nyolcvanas évek elején a Lechia Gdansk nevű labdarúgó csapat szponzora, ami a futballt kedvelő lengyelek körében nagymértékben hozzájárul népszerűségének növeléséhez. És mivel újra és újra egérutat nyer a tevékenységét mind árgusabb szemekkel figyelő rendőrség elől, a közvélemény szemében egyfajta népi hős lesz, aki rendre fityiszt mutat az igazságszolgáltatásnak – ám sorsát végül nem kerülheti el: hónapokat tölt egy német börtönben.
A harmadik részben beszáll a kábítószer-terjesztésbe, és drogfüggővé válik. Tapasztalnia kell, hogy a lengyel alvilág kíméletlenebb lett, és a trónkövetelők – konkrétabban: a pruszkówi maffia – nem tisztelik a régi nagyokat. ’98 áprilisában hal meg, egy go-go klubban kitört lövöldözés során.
Negyvennégy évet élt. Temetésére – ahogy a már említett, fiatal újságíró szájából elhangzik – többen mentek el, mint egy közjogi méltóságéra vagy egy sztáréra…