Megtartották a VII. Pajtaszínházi Szemlét a Nemzeti Színházban

Tizenkilenc falusi és városi színjátszókör, amatőr társulat, színházi műhely érkezett Budapestre, hogy bemutatkozzon a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán és a Kaszás Attila Teremben a hétvégén. A Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság idén már a VII. Pajtaszínházi Szemlét rendezte meg. Tavaly a hatályos intézkedések miatt a Nemzeti Színházban nem léphettek fel a társulatok, így most a még 2020-ban megalakult csoportok fellépéseit láthatták a nézők.

„Azt szoktam mondani, hogy minden színházi előadás létrehozatala az alkotók szövetségre lépése egy közös ügy – az előadás sikere – érdekében” –  írta köszöntőjében Vidnyánszky Attila, Kossuth-díjas rendező, a Nemzeti Színház igazgatója. „Ez nem csupán a »nagy« színházakban van így, hanem mindenhol, ahol emberek jönnek össze, hogy ki-ki a maga szerepét a többiekéhez illessze, és valami közöset hozzanak létre az együtt-játszás örömével. A pandémia ezeket a lehetőségeket is korlátozta, éppen a felhőtlen együttlétek lehetőségétől fosztott meg bennünket. Az a tény azonban, hogy az idén is lesz Pajtaszínházi Szemle, azt jelzi számomra, hogy sokan vannak, akik az együttlétnek a színházi formáját választják. Mert bár színházat csinálni sok vesződséggel jár, boldogság és taps a fáradozás jutalma.”

A Pajtaszínházi Szemle ünnepélyes, sajtótájékoztatóval egybekötött megnyitóval kezdődött. A szemlén már nemcsak kistelepüléseken, hanem városokban alakult csoportok is helyet kaptak, mások mellett Pécs, Vecsés és Hódmezővásárhely egy-egy amatőr társulata. A bemutatott darabokat a Nemzeti Művelődési Intézet dokumentálta, fényképek és filmfelvétel is készült. A program szakmai támogatását a Magyar Teátrumi Társaság biztosítja a színművész, rendező, drámapedagógus végzettségű mentorok személyében, akik segítik a folyamatokat, a darabválasztástól a szereposztáson át egészen a mű színpadra állításáig.

A program megnyitóján Szedlacsek Emília, a Nemzeti Művelődési Intézet szakmai igazgatója elmondta, hogy a Pajtaszínházi Szemlét már hetedik éve a Magyar Teátrumi Társaság segítségével a Nemzeti Művelődési Intézet szervezi. Kiemelte ennek a segítségnek a jelentőségét, rámutatva, hogy segítők nélkül nehezen jutnak előre a települési kezdeményezések. –  A Nemzeti Művelődési Intézet azt szerette volna elérni, hogy a településeken közösségek jöjjenek létre – emelte ki az igazgató.  – Ennek egyik módja a pajtaszínház. Száz évvel ezelőtt nagyon sok helyi falusi színház működött, ezeknek mintájára alakítottuk ki 2015 óta ezt a rendszert. Tizenkilenc megyéből érkeznek az együttesek és mutatják be produkcióikat. 

Szedlacsek Emília elmondta, hogy a színjátszó körök, műhelyek egy-egy színpadi előadást hoztak létre. A színjátszók a próbafolyamatot követően települési bemutatón álltak a nagyközönség elé. A helyi debütálást követően lépnek fel a Nemzeti Színház stúdiószínpadain. Ezek az alkalmak igazi ünnepei az amatőr színjátszásnak, motivációt és lehetőséget jelentenek a színjátszó közösségeknek, hiszen professzionális színpadi környezetben mutatkozhatnak be egymásnak és az érdeklődőknek.

A Pajtaszínház programot olyan településeken indította a Nemzeti Művelődési Intézet és a Magyar Teátrumi Társaság mintaprogramként, amelyeken korábban volt színjátszó köri tevékenység, de aztán elhalt, azonban a lakosság részéről szándék mutatkozott ilyen irányú művészeti tevékenység folytatására.

Szedlacsek Emília, Rátóti Zoltán és Szabó Ágnes a sajtótájékoztatón             Fotó: Bényei Adrienn

Rátóti Zoltán, a Nemzeti Színház stratégiai igazgatója is köszöntötte a résztvevőket és mindenekelőtt tiszteletét fejezte ki munkájuk előtt. Majd személyes élményeit osztotta meg a közönséggel, amelyből kiderült, hogy az amatőr színjátszással még gyermekkorában megismerkedett. A családi fényképalbumokat nézegetve fedezte fel gyerekként, hogy a szülei színjátszó csoportokban játszottak. Akkor egészen misztikusnak tűnt számára ez a világ. Majd azt is elmesélte, hogy felnőtt fejjel az őrségi Magyarföldön hogyan szembesült a gyönyörű régi épületek pusztulásával, és kezdeményezte egy pajta felújítását. Gyűjtést és munkát szervezett és két-három hét alatt lecserélték a tetőt, kimeszelték az épületet, és aljzatot tettek alá. A pajtába pedig színpad került. –  Egy pünkösdi napon avattuk fel, és azt a címet adtam a rendezvénynek, hogy: A pajta rajtja. Azóta is évről évre vannak itt rendezvények – sorolta Rátóti Zoltán. 

Szabó Ágnes, a Magyar Teátrumi Társaság alelnöke örömét fejezte ki, hogy a pandémia okozta egy év kihagyás után újra együtt lehetnek ezen a szemlén. Visszaemlékezett, hogy 2014-ben szeretett bele a pajtaszínház gondolatába. Energiát és boldogságot ad számára ez a program. Elmondta, hogy a vidéki színjátszó körökkel kapcsolatot tartva időnként megdöbbentő körülményekről értesül. –Megesik, hogy csak a polgármester szobájában, vagy a kocsmában tud próbálni a társulat, mert csak az fűthető – sorolta az alelnök. A kétnapos rendezvényen ezután elkezdődtek az előadások, amelyeket a közönség ingyen tekinthetett meg. 

Borítókép: részlet egy bemutatott előadásból (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)