A spanyol filmművészet fenegyereke, Pedro Almodóvar általában nem törődik azzal, hogy mi a trendi a mai művészvilágban, hogy mit kell mondani az alkotásokkal ahhoz, hogy aztán hulljon a díjeső. Legutóbbi filmjében, a Párhuzamos anyákban nemcsak arról lamentál, hogy egy modern nő, ha nem alakítja át gondolkodását, képtelen lesz az anyaságot igazán mélyen megélni, hanem arról is hosszan beszél, hogy a múlt eltörlése a legnagyobb bűnök egyike. Pedro Almodóvar, szembeszállva korunk egyre többet hangoztatott kommunista tanaival, filmjében néma felvonulással tüntet azért, hogy mindenkinek egyértelmű legyen,
csak akkor van jövő, ha foglalkozunk a múlttal.
Nagyon erős kép, ahogyan filmjének főszereplői, többségében középkorú vagy idősebb anyák a spanyol polgárháborúban elhurcolt és meggyilkolt apjuk vagy nagyapjuk fényképét maguk előtt tartva némán, de ellentmondást nem tűrően vonulnak el a tömegsírhoz, amelyet feltárva megkezdődhet az áldozatok újratemetése. A szobrokat eltüntető, tankönyveket betiltani akaró, a múltat átírni vagy temérdek eseményét eltörölni kívánó mai kommunista mozgalmakkal nagyon bátran megy szembe a spanyol filmrendező. Sőt, még az a keserű mondat is elhangzik a filmben, hogy „minden színész baloldali beállítottságú”, így aki érvényesülni akar a művészvilágban, annak igazodnia kell, vagy legalább azt kell hangoztatnia, hogy nem politizál, ahogy a filmben elhangzik: mindenki kedvében kíván járni. Mindezzel nem is kicsi tabut döntöget Almodóvar, nyíltan beszél alkotásában a művészvilágra rátelepedő kommunisták nyomasztó kultúrharcáról.
Pedro Almodóvar nem először foglalkozik filmjében az anyaság kérdéskörével, erre a filmre is nagyon régóta készül, mert mai világunk családellenes világképével szemben Don Quijote szélmalomharcát vívja minden nő, aki anyává válik. Nagyon elgondolkoztató és szomorú Almodóvar interjúban hangoztatott Don Quijote-hasonlata.
A párhuzamos anyákban minden néző számára egyértelművé válik, hogy a modern nő csak akkor válhat harmonikus és gondoskodó anyává, ha félreteszi modernségét, és a hagyományos értékrendet és erkölcsi világképet magáévá téve feladja mélységesen önző, egocentrikus gondolkodását, hogy a saját gyermekét helyezze a középpontba.