Murádin László másik közismert arca a nyelvművelőé, a tudományos ismeretterjesztőé. Részben önálló nyelvi rovatok működtetőjeként, részben cikksorozatok írójaként több erdélyi napi- és hetilap munkatársa volt. Ebbéli színvonalas tevékenységét élete végéig folytatta, a könyvkiadási lehetőségek egyre kedvezőbb alakulása révén pedig sorra rendezte sajtó alá kisebb írásait. Ezek a nyelvi „miniatűrök” önmagukban is nagyon tanulságosak, de még erősebb hatást fejtenek ki csokorba kötve. Néhány kötetcím, amely válogatott írásait tartalmazza: A szavak titka (1977); Szavak színeváltozása (1983); Anyanyelvünk ösvényein (1996); Ki volt az a bizonyos Deákné? (2003); Anyanyelvi mozaik (2004); Babér és borostyán (2012); Hókuszpókusz (2014).
Murádin László kevésbé ismert tevékenysége a szerkesztői. A Román Tudományos Akadémia magyar nyelvű folyóiratának, a Kolozsváron megjelenő Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményeknek 2007-től 2016-ig volt a főszerkesztője, de ő vitte a vállán a periodikát már 1968-tól, amikor szerkesztőségi titkárként lépett be a folyóirat stábjába. Ismerte szinte az egész kortárs erdélyi – sőt magyarországi – humán értelmiséget, kedves, barátságos, empatikus személyiségével bárkit megnyert a jó ügyek szolgálatára.
Munkásságát több kitüntetéssel is elismerték: Csűry Bálint-emlékérem (1974), Bogdan Petriceicu-Hasdeu-díj (1996), az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége Nyelvőrzés díja (2000), az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díja (2002), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), A Tudomány Erdélyi Mestere díj (2015). Halálával fájó veszteség érte nemcsak az erdélyi, hanem az egész magyar tudományt és tudomány-népszerűsítést.
Borítókép: Murádin László (Fotó: Szabadság hírportál)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!