A szerelem titka a kompromisszum

Paolo Genovese már bizonyította, hogy képes igazán ütős kamaradrámát rendezni, amikor 2016-ban a mozivászonra vitte a ma már kultuszfilmnek számító és számtalan remake-ben (így magyar verzióban is) feldolgozott Teljesen idegenek című művet. Új filmjével, a Szuperhősökkel se vallott szégyent, egy igazán megható és felettébb elgondolkoztató szerelmes történettel örvendezteti meg a közönséget.

Kevésszer érzi azt a néző manapság, hogy tényleg boldog lehet egymással férfi és nő, mert kevés filmben látja a párkapcsolati boldogságot. Valószínűleg azért, mert csak az igazán nagy művészek képesek arra, hogy ábrázolni tudják. Minden művészeti ág a kezdetektől napjainkig törekedett a szerelem minél igazabb ábrázolására, de – valljuk be – csak igazán keveseknek adatott meg, hogy képesek voltak hitelesen megragadni ezt az érzést. A Szuperhősök azért is izgalmas, mert a nézőt is képes rádöbbenteni az okokra. A temérdek művész, aki képtelen a szerelem, a valódi szeretet ábrázolására, az érzést a boldog pillanatok révén próbálta és próbálja megragadni. Úgy viszont képtelenség. A boldog pillanatokat ugyanis olyan mélyen éli meg az ember, hogy sokszor észre se veszi. Illetve érezzük, persze csak nem tudatosul az esetek döntő többségében, hogy mennyire boldogok vagyunk.

A valódi szerelem intenzitása, ereje és szenvedélye azonban akkor ábrázolható a legjobban a művészi alkotásokban – így a filmművészetben is –, amikor látszólag zavar van az erőben. Amikor nem megy valami, amikor problémák, nehézségek adódnak, amikor akadály áll az utunkba. A modern ember minderről persze mit sem tud. Méghozzá azért nem, mert manapság vagy giccsesen és hazug módon ábrázolt boldog pillanatokat látunk az esetek döntő többségében, vagy azért nem, mert a párkapcsolati problémákból szakítás lesz. Paolo Genovese viszont mintha pontosan tudná, hogy ha elköteleződött egymás mellett két ember, a párkapcsolati problémák csak egyre jobban erősítik a férfi és a nő szövetségét. Semmilyen baj nem gyengíthet.

Mindezt nagyon érdekes formanyelvi megoldás révén tudatosítja az olasz rendező. Folyamatosan, sokszor meglepő pillanatokban ugrál az időben, amikor férfi és nő szerelmének történetét meséli el. Mert egy kapcsolat nem lineárisan épül az időben, hanem a legfontosabb küzdelmek révén. És a legnagyobb párkapcsolati problémák legyőzése, amelyek szétrobbanthatatlanná teszik a szövetséget, áll egy férfi és nő szerelmi történetének elején. A film szerint tehát ezért nem létezik idő, ha egy férfi és nő szereti egymást.

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Cinenuovo Kft.)