A táltosló és a táltosfiú találkozása + videó

Milyen az, amikor egy elődeink világát mágikusan megidézni képes zenekar és egy ősmagyar székely operaénekes – aki, mint később kiderült, rocksztár, sőt hun vezér – közösen kezd alkotni? Egyedülálló, ősi, zsigeri, ugyanakkor kifinomult és ízig-vérig magyar. Megmutatkozik benne a tűz, az erő, a dac és nem utolsósorban az a virtus, amely évezredekig népünk sajátja volt, és amelyet éppen itt az ideje újból feléleszteni a lelkekben.

Fotó: Varady Nikolett Peter Laszlo

A Magyar Rhapsody Projekt zenekar és Molnár Levente operaénekes   Fotó: Art & Lens

Valószínűleg nem csak a magam nevében beszélek, amikor azt mondom, eszembe sem jutott korábban, hogy a Magyar Rhapsody Projekt zenei világa nem teljes, de azt is tudtam, hogy az a fajta alkotómunka az övék, amely mindig képes felülmúlni korábbi önmagát, legyen szó koncertről, filmzenéről vagy akár egy színházi darab zenéjének megkomponálásáról.

Bársony Bálint és Elek Norbert azonban elárulták, már egy ideje kacérkodnak a gondolattal, hogy egy énekessel egészítsék ki a csapatot, viszont sokáig nem találtak olyat, aki hang és identitástudat tekintetében is az általuk képviselt minőséget hozta volna.

Gondolkodtunk népdal- vagy esetleg popénekesben, de hogy egy operaénekes, ráadásul egy ősmagyar székely lesz az emberünk, arra nem számítottunk

– idézi fel Bársony Bálint.

Bársony Bálint szaxofonművész        Fotó: Art & Lens

Történetünkbe tehát ezen a ponton lép be az újabb – a meséinkben szegénylegényként, legkisebb királyfiként vagy éppen táltosfiúként megjelenő – szereplő, aki világgá megy, hogy hazataláljon. Molnár Levente a székelyföldi faluból, Gyergyóremetéről indult útnak, hogy világhírű operaénekes váljon belőle; énekelt a londoni Covent Garden és a New York-i Metropolitan közönsége előtt, fellépett Berlinben, Bécsben, Bordeaux-ban, Münchenben, Tokióban és Madridban. Saját bevallása szerint azonban a világ számos pontján elért operai sikereihez nem mérhető az a katarzis, amelyet akkor élt meg, amikor az MRP-vel közösen lépett színpadra.

Nem is rocksztárnak, hanem egyenesen egy hun vezérnek éreztem magam

– mondja, amit nem is olyan nehéz elhinni, mikor azt látjuk: égre szegezett tekintettel, kitárt karokkal kiáltja a messzeségbe, hogy „magyar szépség, magyar erő.” Ilyenkor nyílnak a magosságok, és kapcsolódik a föld az éggel, az ember a Teremtővel. Ahogy Molnár Levente fogalmaz:

Nem is én irányítottam a szavaimat, behunytam a szemem, és megtörtént a csoda.

Feltámadt magyar virtus

Mindez a Szentendrei Tavaszi Fesztiválon zajlott le közönség előtt először, ahol bizony csoda történt.

Számomra énekes még ilyen élményt nem nyújtott élőben

– emlékszik vissza Bársony Bálint. Elek Norbert szerint pedig nincs még egy ember, aki ennyire hitelesen tudná képviselni a színpadon és azon kívül is azt az őserőt, amelyet az MRP jelenít meg zenéjével.

Sokakkal dolgoztunk már együtt, de ekkora energiát még sosem tapasztaltunk

– mondja, hozzátéve, hogy az énekes hangi adottságai és színpadi jelenléte mellett a koncertek mondanivalója átütő erejű és csontig hatoló lett általa. Az a magyar virtus kelt életre a zene nyelvén, amely – Molnár Levente szavaival élve – a szellem és a lélek közös szárnyalása. És nemcsak Erkel Bánk bánjából a Hazám, hazám szólt elképesztően a közös előadásban – ez kézenfekvő lenne egy operaénekestől, aki azonban úgy jásztik a hangjával, mintha csak több előadó bújt volna meg benne. Mikor kell, ősi erővel zeng a dobok robajával, hogy a plafon is leszakad, máskor pedig népiesen hajladozik éneke, és az is előfordul, hogy a lágy aláfestő zenére Reményik versét szavalja úgy, ahogy csak olyan tudja, aki a lelke mélyéig átérzi a magyar kultúra jelentőségét. 

Molnár Levente operaénekes        Fotó: Art & Lens

És Molnár Levente, Liszt Ferenc-díjas operaénekes bizony átérzi. Mint elárulta, küldetésének tekinti, hogy mindazt, ami szép és régi, újragondolva ismét eljuttassa a fiatalokhoz, hogy ők is magukénak érezhessék.

Harcos nép leszármazottai vagyunk; azt, hogy most magyarul beszélhetünk a népek harcának zajló tengerén, annak idején az őseink vívták ki. Nekünk ezt a harcot a kultúra területén kell tovább folytatnunk

– állítja. „Szárnyaltam, lovagoltam az ősi dallamaink hátán” – emlékszik vissza az ígérettel, hogy mindezt mi is átélhetjük, hiszen

közös turnéra indulnak, melynek első állomása május 8-án lesz Óbudán.

A nyár folyamán találkozhatunk velük az ország számos pontján, sőt Székelyföldön is, ugyanakkor Bársony Bálint elárulta, hogy a lehető legtöbb helyre szeretnék ezt a koncertélményt eljuttatni, hogy mindenki elkezdhesse érezni, milyen jó és – Molnár Levente szavával élve – vagány – magyarnak lenni. Ilyen az, amikor a táltosló és a táltosfiú egymásra talál. Hála ennek a találkozásnak, olyanfajta nagyszabású és igényes produkció született, amely lehetőséget ad arra, hogy a magyar magyarul ünnepeljen; tűzzel, daccal, erővel, virtussal, a magyarok Istenével.  

Borítókép: Molnár Levente operaénekes (Fotó: Art & Lens)