Legutóbbi törökországi utazásán öt napig öt-öt fiatallal magyar–török műfordítói műhely vezetőjeként is jelen volt. Majd moderátorként és előadóként szerepelt a fent említett kiadói hét megnyitóünnepségén, a Szavak barátsága: Magyarország a kultúrában és az irodalomban című a programban. A 17. Ankarai Könyvfesztivál nemzetközi díszvendége is ő volt. Beszédet mondott a megnyitón, könyvbemutatókon, találkozókon vett részt és dedikált az Ötüken Kiadó standján.
– Tasnádi Edit azon kevés fordítók egyike, aki pontosan tudja, hogy sosem az idegen hangulatot, de magát a nyelvet kell magyarítania
– méltatta korábban Pál Laura turkológus.
Egy cukrászdában beszélgettünk Tasnádi Edittel. Önkéntelenül is felvetődtek a kérdések, hogyan választotta a török nyelvet, milyen nehézségek árán tanulta meg és hogyan lett török szakos.
A turkológus mosolyogva válaszolt, mert ezt mindenki megkérdezi attól, aki török szakos lesz vagy törököt tanul. – Volt a családban egy idősebb rokon, aki azt javasolta, hogy menjek törökre – mesélte. – Én magyar nyelvésznek készültem, nem tekintettem fő szakomnak a törököt. Óriási tömegben voltunk a magyar szakon, ehhez képest törökön csak ketten. Nulláról kezdtem, csak azt tudtam, milyen török jövevényszavak vannak a magyarban, mert ebből felkészültem a felvételire – emlékezett. A nyelvész elmondta, hogy nagyon rossz időszakban járt a tanszékre, igazából nem törökül tanultak. Összesen heti két török nyelvórájuk volt. Mint megtudtuk, a török nagyon kicsi tanszék, de két, egymástól eltérő képzést nyújt. Az egyik a filológus, aki a magyar−török nyelvi kapcsolatokat kutatja, ezen belül is a honfoglalás előtti török−magyar kapcsolatokat. A másik a történész, aki viszont megtanul oszmán-török kéziratokat olvasni, és az oszmán korból fennmaradt egyéb iratokat, ezeken keresztül tárja fel a történelmi tényeket.
Tasnádi Edit a filológiát választotta. Tanulmányai során különböző török nyelveket hasonlítottak össze, szövegeket olvastak. – Egyetemi éveim alatt én magyarról törökre egy sort sem fordítottam – mondta. – A Magyar Nyelvtudományi Intézet volt az álmom, de amikor végeztem, éppen nem vettek fel senkit, ezzel szemben a Magyar Rádió török adásától megkeresték a tanszéket, hogy kellene egy ember. Én akkor ötödéves voltam. Bementem a rádióba, ahol elém tettek egy cikket az Esti Hírlapból, hogy fordítsam le. Életemben először fordítottam magyarról törökre, gondolom, hogy olyan is lett, de végül felvettek. Ez az adás egyrészt a Törökországban élő, másrészt a „vendégmunkásként” dolgozó törököknek szólt. A Magyar Rádió török adását mind szívesen hallgatták. A nehézséget az okozta, hogy amikor a rádióhoz kerültem, még javában zajlott a nyelvújítás a török nyelvben. Ami nálunk lezárult a 19. század elejére, a törököknél csak a 19. század végén kezdődött – tájékoztatott a turkológus.
