Legutóbbi törökországi utazásán öt napig öt-öt fiatallal magyar–török műfordítói műhely vezetőjeként is jelen volt. Majd moderátorként és előadóként szerepelt a fent említett kiadói hét megnyitóünnepségén, a Szavak barátsága: Magyarország a kultúrában és az irodalomban című a programban. A 17. Ankarai Könyvfesztivál nemzetközi díszvendége is ő volt. Beszédet mondott a megnyitón, könyvbemutatókon, találkozókon vett részt és dedikált az Ötüken Kiadó standján.
– Tasnádi Edit azon kevés fordítók egyike, aki pontosan tudja, hogy sosem az idegen hangulatot, de magát a nyelvet kell magyarítania
– méltatta korábban Pál Laura turkológus.
Egy cukrászdában beszélgettünk Tasnádi Edittel. Önkéntelenül is felvetődtek a kérdések, hogyan választotta a török nyelvet, milyen nehézségek árán tanulta meg és hogyan lett török szakos.
A turkológus mosolyogva válaszolt, mert ezt mindenki megkérdezi attól, aki török szakos lesz vagy törököt tanul. – Volt a családban egy idősebb rokon, aki azt javasolta, hogy menjek törökre – mesélte. – Én magyar nyelvésznek készültem, nem tekintettem fő szakomnak a törököt. Óriási tömegben voltunk a magyar szakon, ehhez képest törökön csak ketten. Nulláról kezdtem, csak azt tudtam, milyen török jövevényszavak vannak a magyarban, mert ebből felkészültem a felvételire – emlékezett. A nyelvész elmondta, hogy nagyon rossz időszakban járt a tanszékre, igazából nem törökül tanultak. Összesen heti két török nyelvórájuk volt. Mint megtudtuk, a török nagyon kicsi tanszék, de két, egymástól eltérő képzést nyújt. Az egyik a filológus, aki a magyar−török nyelvi kapcsolatokat kutatja, ezen belül is a honfoglalás előtti török−magyar kapcsolatokat. A másik a történész, aki viszont megtanul oszmán-török kéziratokat olvasni, és az oszmán korból fennmaradt egyéb iratokat, ezeken keresztül tárja fel a történelmi tényeket.
Tasnádi Edit a filológiát választotta. Tanulmányai során különböző török nyelveket hasonlítottak össze, szövegeket olvastak. – Egyetemi éveim alatt én magyarról törökre egy sort sem fordítottam – mondta. – A Magyar Nyelvtudományi Intézet volt az álmom, de amikor végeztem, éppen nem vettek fel senkit, ezzel szemben a Magyar Rádió török adásától megkeresték a tanszéket, hogy kellene egy ember. Én akkor ötödéves voltam. Bementem a rádióba, ahol elém tettek egy cikket az Esti Hírlapból, hogy fordítsam le. Életemben először fordítottam magyarról törökre, gondolom, hogy olyan is lett, de végül felvettek. Ez az adás egyrészt a Törökországban élő, másrészt a „vendégmunkásként” dolgozó törököknek szólt. A Magyar Rádió török adását mind szívesen hallgatták. A nehézséget az okozta, hogy amikor a rádióhoz kerültem, még javában zajlott a nyelvújítás a török nyelvben. Ami nálunk lezárult a 19. század elejére, a törököknél csak a 19. század végén kezdődött – tájékoztatott a turkológus.
Tasnádi Edit tolmácsként nagyon jól megtanult törökül. Úgy érzi, ez a munka másféle tudást hozott és sokat segített a fejlődésében. – Magyarországon akkoriban nagyon kevesen tudtak törökül, nem nagyon lehetett utazgatni sem. Aki tolmácsot keresett, rendszerint a török tanszékhez fordult, ahonnan a rádióhoz irányították. Ez évente egy-két alkalmat jelentett. A tolmácsolást nagyon élveztem, sok érdekes tapasztalatot szereztem általa – mondta. Majd megpályázott egy egyetemi lektori állást Ankarában, ahol öt évig tanított a hungarológiai tanszéken. Nyaranta folytatta a munkát a rádió archívumában. Miután visszajött Ankarából, még nyolc évig dolgozott az archívumban.
Elbeszélése alapján műfordítással régen elkezdett foglalkozni. – Már a rádióban dolgoztam, amikor egy fiatal költő, Halmos Ferenc Király István professzor közvetítésével megkeresett, hogy fordítsak le néhány Nazim Hikmet-verset – kezdte a történetét Tasnádi Edit. – Négy fiatal költő verseinek készítettem a nyersfordításokat. Nem tartom magam versfordítónak, véleményem szerint ehhez költőnek kellene lenni. Fordítói pályám kezdetét egy prózai alkotás jelzi inkább: a török elbeszélők novelláiból készült antológia 1973-ban jelent meg az Európa Könyvkiadónál, ahová Fahri Erdinc török író tolmácsaként jutottam el. A legendás hírű szerkesztő, Karig Sára az én próbafordításomat tartotta a legjobbnak, és a későbbiekben is együttműködtünk például Bekir Yildiz válogatott novelláinak megjelentetésében. Következő munkám egy meseregény fordítása volt, melynek címe: Tarkatollú. Írója, Fakir Baykurt az előszóban kifejtette, hogy egy török népmesét használt fel regényének megíráshoz, ez a népmese viszont alig különbözött a magyarban is ismert A kiskakas és a gyémánt félkrajcár történetétől – mondta mosolyogva a műfordító.
Tasnádi Edit számos török írót fordított magyarra, legismertebbek Orhan Pamuk-fordításai. Török népmeséket, modern elbeszéléseket, valamint jelentős kortárs írók és novellisták – köztük Yasar Kemal és Turan Oflazoglu – műveit ültette át magyar nyelvre. Magyar költőket, írókat is fordított törökre, többek között Mikes Kelement, Balassi Bálintot, József Attilát és Arany Jánost.
Borítókép: Tasnádi Edit az ankarai könyvfesztiválon (Fotó: Facebook)
