Hagyományok és megújulás

Újjáélesztheti a számítástechnika a kézművességet? – kérdezi ma egyre több szakember. Sokáig iparművészetről beszéltünk, ma már a dizájntól nehezen szétválasztható művészeti ágakról. A Műcsarnok II. Ipar- és tervezőművészeti nemzeti szalonja már alcímében is békét hirdet az egyre dinamikusabb változásoknak megfelelni kívánó – legalább tíz – műfaj alkotói között.

Szegő György Műcsarnok Igazgatója 20210301 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója felhívta a figyelmemet: ez a Szilágyi B. András művészettörténész és filozófus főkurátorságával megszervezett szalon igyekszik segíteni a fogalmi tisztázást. A dinamikus változások közepette mára egyre kevésbé egymás ellenében alkotnak a kézművesek és a számítógéppel támogatott tervezés képviselői.

– A reneszánszban nem tettek különbséget úgynevezett magasművészet és kézművesség közt

– mutatott rá az igazgató.
Valóban, elég például a kiváló szobrász-ötvösre, Cellinire gondolnunk, akinek arany- és ezüstműves műhelyéből a kor legjelentősebb munkái kerültek ki. No, és az szintén köztudott, hogy a reneszánsz mesterek megrendelésre dolgoztak, így alkották meg a művészettörténet örök értékeit, kiemelkedő, máig meghatározó műveit. – Az európai civilizáció és a vizuális kultúra egyik csúcsa a reneszánsz – erősített meg Szegő György, aki az elmúlt évtizedben az akkorihoz hasonló, de felgyorsuló folyamatra ismert. – Sokszor alig különböztethetők meg a funkcionális, iparművészeti megközelítésű tárgyak a – mondjuk így – tiszta művészettől – magyarázta az igazgató.
Muszáj volt ellentmondanom, hogy míg a műalkotásokból általában egyetlen darab készül, addig az iparművészeti, tervezőművészeti alkotásokból számtalan. E felvetésemre Szegő György megjegyezte: kulcskérdés, mennyire lesznek képesek az új termelési módok áthatni a kézművességet. A számítástechnika segíteni fogja az egyéni igények kiszolgálását.

– A számítástechnikának köszönhetően az utóbbi időkben egyedivé tudott válni a termelés

– hangsúlyozta a Műcsarnok művészeti igazgatója, hozzáfűzve: ezt teszik lehetővé a folyamatosan fejlődő CAD-programok.
Biztosan mindannyian találkoztunk már e rövidítéssel, amely az angol computer-aided designból képzett mozaik­szó. Magyarul: számítógép segítette formatervezés. – Az előző ipar- és tervezőművészeti szalon esetében Ray Kurzweil gondolatai keltettek rémületet bennem. Ezek szerint a közelgő transzhumán korban a robotok, a mesterséges intelligencia a legnagyobb veszély a civilizációnkra – idézte fel Szegő György.
Raymond Kuzweilre rákeresve a világhálón hamar kiderült, nem kis koponya. Olyan dolgok megalkotója, mint a vakoknak készült felolvasó, a szöveg-beszéd-szintetizátor, a síkágyas szkenner, a beszédfelismerő rendszer vagy a mintavételes, sampling hangszer, amit Stevie Wonder kérésére fejlesztett ki. A nevét viselő márka, a Kurzweil, minden idők egyik legragyogóbb billentyűshangszer-sorozata. Az MIT-en végzett mérnök úgy tartja: mivel a XXI. században „nem százévnyi, hanem – a jelenlegi ütemmel – húszezer évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni”, a nanorobotok bármeddig képesek lesznek életben tartani az emberi testet, vagyis halhatatlanok leszünk. Mielőtt pálcát törnénk a feltaláló felett, adjuk vissza a szót Szegő Györgynek.
– Öt év alatt nagy a változás. A világgazdasági válság, a Covid-járvány felerősítették a digitális kommuniká­ciót, alapjaiban változtatták meg az életünket, s változtatják meg a gondolkodásunkat. Párhuzamosan a globalizációval – mondta az igazgató, majd emlékeztetett: a XIX. század végi Angliá­ban John Ruskin és a köréje csoportosulók a középkori kézművességhez való visszatérést szorgalmazták, ebből nőtt ki a craft mozgalom.
– Ez egy-két évtizedre háttérbe szorult, helyébe a modern technológiák kerültek. Mára ellenben szűnőben van a szembenállás, a két gondolkodás áthatja egymást – folytatta Szegő György, hozzátéve: ezt igyekeztek megmutatni a mostani kiállításon, amelynek rendezőelvét Szilágyi B. András, a tárlat kurátora, Arisztotelész Organonjának tíz kategóriája alapján alakította ki. Közös teret formáltak, ahol a művek elrendezése is ezt segíti.
– Noha Arisztotelész a nyelvre vonatkoztatta logikai alapművét, Szilágyi B. András ezt igyekezett a tárgykultúrában értelmezni – magyarázta a Műcsarnok művészeti igazgatója.
 

Nagy Sándor egykori nevelőjének szellemét követve az egyes egységek nem válnak el egymástól mereven, hanem számtalan helyen egymásba folynak bizonyos tárgyak esetében. – Ezért a kurátor a Műcsarnok belső térszerkezetét említette, Szabó Levente jeles építész látványtervének tégla-posztamens rendszere és áttetsző függönyei a termeket közös térré változtatva érzékeltetik az áthatásokat. Emellett falfeliratok, QR-kódos pluszinformá­ciók, térképes leporelló és katalóguskiadványok segítik a látogatók megfelelő eligazodását – árulta el Szegő György.
A nagyszabású tárlatot az üvegművészet hol színpompás, hol súlyosabb, hol pedig légiesen könnyű alkotásai nyitják. Az ENSZ ezt az esztendőt az üveg nemzetközi évének nyilvánította. Mi, magyarok büszkék lehetünk, lévén olyan kortárs alkotók képviselték a legmagasabb szinten ezt a művészeti ágat, mint Bohus Zoltán és felesége, Lugossy Mária. Visszatekintve pedig mindannyiunk számára fogalom Róth Miksa munkássága.
– Az üveg olyan anyag, amely több évezredes történelme során számtalanszor megújult. A kiállítás társkurátora maga is jeles üvegművész, ­Balogh Eleonóra, aki lenyűgöző történelmi és kortárs mustrát prezentált – mesélte Szegő György. – Az üvegművészek, akár az ötvösök vagy a bútortervezők, közül is sokak ambíciója az ipari forradalom előtti kézművesmódszerek és a mai digitális technológia ötvözése. Éppen ezért az utolsó öt év új munkáit hívta be a kurátor.
– Vélhetően a hazai ipar többszöri felszámolása komolyan hatott a formatervezésre – vetettem fel beszélgetésünk zárásaként. – Igen, a trianoni döntéssel odaveszett erőforrásaink és iparunk jelentős része, azután harminc éve többek között megszűnt az üveg- és a textilipar, az alkotók pedig elárvultak, hiszen nem kizárólag a gyárakat vette meg külföldi tőke, de a piacokat is. Az egymással sokáig hadilábon álló műfajok alkotói közül most egyre többen összefognak. Ezt bemutatni pedig a II. Ipar- és tervezőművészeti nemzeti szalon fontos eredménye lehet – sommázta a Műcsarnok művészeti igazgatója.

Borítókép: Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója (Fotó: Bach Máté)