Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója felhívta a figyelmemet: ez a Szilágyi B. András művészettörténész és filozófus főkurátorságával megszervezett szalon igyekszik segíteni a fogalmi tisztázást. A dinamikus változások közepette mára egyre kevésbé egymás ellenében alkotnak a kézművesek és a számítógéppel támogatott tervezés képviselői.
– A reneszánszban nem tettek különbséget úgynevezett magasművészet és kézművesség közt
– mutatott rá az igazgató.
Valóban, elég például a kiváló szobrász-ötvösre, Cellinire gondolnunk, akinek arany- és ezüstműves műhelyéből a kor legjelentősebb munkái kerültek ki. No, és az szintén köztudott, hogy a reneszánsz mesterek megrendelésre dolgoztak, így alkották meg a művészettörténet örök értékeit, kiemelkedő, máig meghatározó műveit. – Az európai civilizáció és a vizuális kultúra egyik csúcsa a reneszánsz – erősített meg Szegő György, aki az elmúlt évtizedben az akkorihoz hasonló, de felgyorsuló folyamatra ismert. – Sokszor alig különböztethetők meg a funkcionális, iparművészeti megközelítésű tárgyak a – mondjuk így – tiszta művészettől – magyarázta az igazgató.
Muszáj volt ellentmondanom, hogy míg a műalkotásokból általában egyetlen darab készül, addig az iparművészeti, tervezőművészeti alkotásokból számtalan. E felvetésemre Szegő György megjegyezte: kulcskérdés, mennyire lesznek képesek az új termelési módok áthatni a kézművességet. A számítástechnika segíteni fogja az egyéni igények kiszolgálását.
– A számítástechnikának köszönhetően az utóbbi időkben egyedivé tudott válni a termelés
– hangsúlyozta a Műcsarnok művészeti igazgatója, hozzáfűzve: ezt teszik lehetővé a folyamatosan fejlődő CAD-programok.
Biztosan mindannyian találkoztunk már e rövidítéssel, amely az angol computer-aided designból képzett mozaikszó. Magyarul: számítógép segítette formatervezés. – Az előző ipar- és tervezőművészeti szalon esetében Ray Kurzweil gondolatai keltettek rémületet bennem. Ezek szerint a közelgő transzhumán korban a robotok, a mesterséges intelligencia a legnagyobb veszély a civilizációnkra – idézte fel Szegő György.
Raymond Kuzweilre rákeresve a világhálón hamar kiderült, nem kis koponya. Olyan dolgok megalkotója, mint a vakoknak készült felolvasó, a szöveg-beszéd-szintetizátor, a síkágyas szkenner, a beszédfelismerő rendszer vagy a mintavételes, sampling hangszer, amit Stevie Wonder kérésére fejlesztett ki. A nevét viselő márka, a Kurzweil, minden idők egyik legragyogóbb billentyűshangszer-sorozata. Az MIT-en végzett mérnök úgy tartja: mivel a XXI. században „nem százévnyi, hanem – a jelenlegi ütemmel – húszezer évnyi fejlődést fogunk megtapasztalni”, a nanorobotok bármeddig képesek lesznek életben tartani az emberi testet, vagyis halhatatlanok leszünk. Mielőtt pálcát törnénk a feltaláló felett, adjuk vissza a szót Szegő Györgynek.
– Öt év alatt nagy a változás. A világgazdasági válság, a Covid-járvány felerősítették a digitális kommunikációt, alapjaiban változtatták meg az életünket, s változtatják meg a gondolkodásunkat. Párhuzamosan a globalizációval – mondta az igazgató, majd emlékeztetett: a XIX. század végi Angliában John Ruskin és a köréje csoportosulók a középkori kézművességhez való visszatérést szorgalmazták, ebből nőtt ki a craft mozgalom.
– Ez egy-két évtizedre háttérbe szorult, helyébe a modern technológiák kerültek. Mára ellenben szűnőben van a szembenállás, a két gondolkodás áthatja egymást – folytatta Szegő György, hozzátéve: ezt igyekeztek megmutatni a mostani kiállításon, amelynek rendezőelvét Szilágyi B. András, a tárlat kurátora, Arisztotelész Organonjának tíz kategóriája alapján alakította ki. Közös teret formáltak, ahol a művek elrendezése is ezt segíti.
– Noha Arisztotelész a nyelvre vonatkoztatta logikai alapművét, Szilágyi B. András ezt igyekezett a tárgykultúrában értelmezni – magyarázta a Műcsarnok művészeti igazgatója.
