A sorozat egyik eleme, amikor a néphagyomány és a társművészetek kapcsolatait próbálják feltérképezni beszélgetések és művészeti produkciók segítségével. Igyekeznek mindezt úgy tenni, hogy a néphagyományból is több területet vonnak be: népzenét, népmesét, kézművességet. Az Általvető vendégei csupa olyan nagy hatású, a saját területükön egyedit és maradandót alkotó emberek, akik vagy a néphagyományt alapul véve nyitnak más műfajok felé, vagy a saját hivatásukba emelik be a néphagyomány elemeit.
Az a misszióm, hogy a citerát kimozdítsam a kategóriákból
– vallja Dömény Krisztián, az Általvető áprilisi alkalmán fellépő népzenész. Szakmai munkásságában kézenfogva jár a népzeneoktatás és a más műfajokban bátran kísérletező előadó-művészet. A Junior Prima-díjas Dömény Krisztián a zeneművészeti szakközépiskola és a Zeneakadémia elvégzése után nemcsak alap- és középfokon oktat citerát, hanem Citera Jazzklubot vezet, önálló szerzői estjei vannak, kamarazenekarokra komponál műveket, Marilyn Manson-számokat ültet át citerára és egy alternatív rockzenekarral is együtt játszik. Krisztián sokszínű egyénisége, kreativitása és eddigi színes életútja igazán izgalmas beszélgetést és zenei élményt ígér a közönségnek. A műsor házigazdája Berta Alexandra lesz.
– Az első Általvető két éve novemberben volt itt a Hagyományok Házában – kezdte a programsorozat ismertetését Sándor Ildikó. – Néhány nap múlva újra bezárt az ország. Aztán online készítettük egy darabig. Most egy hibrid formát választottunk: élőben a hónap utolsó csütörtökén van itt egy beszélgetés, pár hét múlva pedig meg lehet nézni ezt a Hagyományok Háza YouTube-csatornáján. Mi hívta életre? Gimnáziumi és egyetemi éveim alatt elcsíptem a táncházmozgalomnak azt a hőskorát, ahol a tánc és zene mellett fontos volt az ismeretterjesztés. A mi táncházunkban Sára Sándor, Csoóri Sándor jelenléte hétről hétre ismétlődő volt. Ezt az értéket szerettem volna mindig visszahozni. Az Általvető a népművészet és a társművészet, a népművészet és a jelenkor társadalmi kérdéseivel foglalkozik. Mindig olyan valaki a beszélgetőtárs, aki ezt személyében képviseli. Nem egy „folkarc”, de olyan gazdagon használja a népművészet, néphagyomány eszköztárát, hogy érdemes megismertetni a közönséggel. Vagy a népművészet területén működik, de nem mint hagyományőrző, hanem valamilyen társadalmi szerepvállalásban, közösségteremtésben végzi. Olyan személyek ülnek a székben, akik ezt a köztes szerepet játsszák. Mélységében ismerik, de rendhagyó módon működtetik a néphagyományt a jelen kultúrájában. Hogy jó ritmusa legyen a beszélgetéseknek, hogy a magvas gondolatokhoz jobban lehessen kapcsolódni, művészi produkciók tagolják. Ezek a beszélgető személyéhez kapcsolódnak – sorolta Sándor Ildikó.
Legutóbb a bábosok legnagyobb elismerésével kitüntetett Fabók Mariann és férje, Keresztes Nagy Árpád volt a vendégük.
Fabók Mancsi neve egyet jelent a bábokkal és saját vándorbábszínházával, melyben ő játszik, férje zenél. Élvezettel lép percenként egyik szerepből a másikba. Egyik mondatában kikapós menyecskét alakít, másikban zsörtölődő vénasszonyt, a harmadikban pedig lányok után kajtató vénembert. Sziporkázó megoldásokkal teli előadásmódja a szakma és a közönség részéről is szerető megbecsülést vált ki. Így ír Fabók Mariann előadásukról, tevékenységükről:
Előadásaink forrásanyagai általában népmeséink, gyűjtéses énekeink, esetleg balladáink, s persze van úgy is, hogy megírt műhöz nyúlunk. Minden esetben igyekszünk a régiségben gyökerező hagyományunkat életben tartani, és a saját szűrőnkön áteresztve a mai kor emberének maradéktalanul befogadhatóvá tenni azokat.
Borítókép: Fabók Mancsi a korábbi Általvetőn (Fotó: Szilárd Katalin)
