Nem vagyok én teknősbéka, hogy százötven évig éljek!
– érvelt Radics Béla a sokszor idézett, keserűséggel vegyes, már-már cinizmusba hajló mondattal, amikor jóakarói szembesítették önpusztító életmódjának várható következményeivel. Amely alapján aligha volt nehéz megjósolni az egykori gitárhős harminchat évesen bekövetkezett halálát.
A másik idézetet – amely mintegy alátámasztja Radics lemondó, „nekem már minden mindegy” alapon megfogalmazott rezignált kijelentését – immár az úgynevezett népi demokráciában szocializálódott ifjú néplélek generációkon átívelő, ugyancsak keserű tapasztalatai szülték:
a szocialista ifjúság előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik nem vezet sehova.
Pedig a fiatal, igaz, kissé makacs, önjáró tehetség üstökösként történő feltűnése akár a szocialista társadalom egyik eszményképe is lehetett volna, de nem lett. Fennen hirdethették volna, miként tör utat magának munkásszülők gyermekeként az angyalföldi szoba-konyhából induló, üstökösként berobbanó őstehetség, mégsem így történt. Maradt a szoba-konyha. Élete végéig. A látványos, koreografált színpadi show-val fűszerezett angolszász rock-blues muzsikát meghonosító, foggal-pengetővel virtuózkodó gitárosa – a tomboló telt házas koncertek ellenére – mindössze két kislemezt ért a szocialista kultúrhatalomnak, a beígért Taurus-, illetve Tűzkerék-album megjelentetése immár az utókorra maradt.
Erdős Péterék csupán egyetlen, aligha elhanyagolható tényt hagytak figyelmen kívül: Radics Béla napjainkig tartó társadalmi beágyazottságát, amely piedesztálra emelte őt.
Méghozzá szó szerinti értelmezésben, hiszen az 1999. október 15-e óta létező, komoly kutató-, illetve örökséggondozó munkát végző Radics Béla R. B. Emléktársaság (köszönet illeti az alapító, örökös tiszteletbeli elnök Tárász Józsefet) 2005. október 18-án felállította a szerző-énekes-gitáros egész alakos bronzszobrát. Ezt megelőzően ugyancsak a társaság jóvoltából 2000-ben emléktábla, tizenhárom évvel később posztumusz csepeli díszpolgárság, majd Angyalföldön utcanév hirdeti a magyar rock-blues történelem egyik kiemelkedő alakjának dicsőségét. Legutóbb, az előbbiekhez hasonlóan megint csak példa nélküli módon – 2021. szeptember 22-én – Radics Béla Megyeri úti temetőben található végső nyughelyét nyilvánította védetté a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.
A Radics Béla R.B. Emléktársaság – a világjárvány okán bő egy évvel elhalasztva – nagyszabású koncerttel kíván megemlékezni a nehéz körülmények között élt és tragikus halált halt gitáros-előadó születésének hetvenötödik évfordulójáról.
Április 30-án 17 órai kezdettel a budakalászi Kós Károly Művelődési Házban négy formáció – a Heves megyei Team Rock Band, az esztergomi Tűzkerék xT zenekar, az Anda Bálint, Felkai Miklós és Török Ádám nevével fémjelzett Radics Akusztik Trió, valamint az Új Taurus együttes lép színpadra.
Érdemes megjegyezni, hogy május 1-jén lesz éppen fél évszázada annak, hogy az eredeti, Radics Béla, Balázs Fecó, Som Lajos és Brunner Győző alkotta Taurus ex-T: 25-75-82 elnevezésű formáció tízezer fős nézősereg előtt mutatkozott be a Budai Ifjúsági Park színpadán.
Az említett fellépő gárdán túl olyan neves vendégénekesek is megemlékeznek a jeles évfordulóról, mint Vörös István és Mr. Basary, akik rutinos Radics-előadóknak számítanak; a dalok is ennek megfelelően, egyéniségükre szabva szólalnak meg. De meghívást kaptak a gitárkirály még élő és muzsikálni tudó egykori zenésztársai is: Szabó György „Ricsi” gitáros, továbbá Soldos László „Bölény” dobos idézi fel a kiváló zenész életművének legsikeresebb dalait.
A zenekarok közötti átszerelési szünetben az érdeklődők pódiumbeszélgetést láthatnak-hallhatnak Radics Béla a már említett egykori zenésztársaival, valamint Vörös Istvánnal, utóbbi a hetvenes évek közepén a Nevada zenekarban váltotta R. B. Kapitányt. Mindemellett két kiállítás is megtekinthető a Kós Károly Művelődési Ház nagytermében, illetve az emeleti galérián: a tragikus sorsú gitárhős életének főbb mozzanatai fotókon, illetve a magyar rockzene történetének stációi vinil nagylemezborítókon elevenednek meg.
Borítókép: Radics Béla (Fotó: Radics Béla R.B. Emléktársaság)
