Nem vagyok én teknősbéka, hogy százötven évig éljek!
– érvelt Radics Béla a sokszor idézett, keserűséggel vegyes, már-már cinizmusba hajló mondattal, amikor jóakarói szembesítették önpusztító életmódjának várható következményeivel. Amely alapján aligha volt nehéz megjósolni az egykori gitárhős harminchat évesen bekövetkezett halálát.
A másik idézetet – amely mintegy alátámasztja Radics lemondó, „nekem már minden mindegy” alapon megfogalmazott rezignált kijelentését – immár az úgynevezett népi demokráciában szocializálódott ifjú néplélek generációkon átívelő, ugyancsak keserű tapasztalatai szülték:
a szocialista ifjúság előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik nem vezet sehova.
Pedig a fiatal, igaz, kissé makacs, önjáró tehetség üstökösként történő feltűnése akár a szocialista társadalom egyik eszményképe is lehetett volna, de nem lett. Fennen hirdethették volna, miként tör utat magának munkásszülők gyermekeként az angyalföldi szoba-konyhából induló, üstökösként berobbanó őstehetség, mégsem így történt. Maradt a szoba-konyha. Élete végéig. A látványos, koreografált színpadi show-val fűszerezett angolszász rock-blues muzsikát meghonosító, foggal-pengetővel virtuózkodó gitárosa – a tomboló telt házas koncertek ellenére – mindössze két kislemezt ért a szocialista kultúrhatalomnak, a beígért Taurus-, illetve Tűzkerék-album megjelentetése immár az utókorra maradt.
Erdős Péterék csupán egyetlen, aligha elhanyagolható tényt hagytak figyelmen kívül: Radics Béla napjainkig tartó társadalmi beágyazottságát, amely piedesztálra emelte őt.
Méghozzá szó szerinti értelmezésben, hiszen az 1999. október 15-e óta létező, komoly kutató-, illetve örökséggondozó munkát végző Radics Béla R. B. Emléktársaság (köszönet illeti az alapító, örökös tiszteletbeli elnök Tárász Józsefet) 2005. október 18-án felállította a szerző-énekes-gitáros egész alakos bronzszobrát. Ezt megelőzően ugyancsak a társaság jóvoltából 2000-ben emléktábla, tizenhárom évvel később posztumusz csepeli díszpolgárság, majd Angyalföldön utcanév hirdeti a magyar rock-blues történelem egyik kiemelkedő alakjának dicsőségét. Legutóbb, az előbbiekhez hasonlóan megint csak példa nélküli módon – 2021. szeptember 22-én – Radics Béla Megyeri úti temetőben található végső nyughelyét nyilvánította védetté a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság.
