A hit próbatételének műalkotásai

Már látogatható a tavaly elhunyt, nemzetközileg ismert és elismert képzőművész, Olescher Tamás Az igazságnak és a szeretetnek című kiállítása a Műcsarnokban. Elismertsége manapság azért különösen fontos, mivel a videóművészettel, zenével, performansszal egyaránt foglalkozó alkotó munkái – miként Keserü Katalin művészettörténész fogalmazott a megnyitón – mélyen vallásosak.

Olescher Tamás: Az igazságnak és a szeretetnek c. kiállításmegnyitó 20220426 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Köszöntőjében Szegő György, a Műcsarnok művészeti igazgatója leszögezte: 

Olescher Tamás Gesamtkunstwerk alkotó volt, aki a nyolcvanas években kitért az Aczél-féle három T pressziója elől. 

Frankfurtban letelepedve a videóművészet, a díszlettervezés, a tánc és a kortárs zene összekapcsolásával alkotta meg performanszait, amelyek egyszerre voltak színházi előadások és koncertek.
– 1988-tól, már újra itthon, a népművészetek és a multimédia felé fordult. Tizenöt év alatt több mint száz bemutatót tartott – idézte fel az alkotó életútját a művészeti igazgató, rámutatva: az új évezredben egyéni hangulatú művészetet formált, amit a szakralitás, a meditáció élménye ihletett.
Szegő György hangsúlyozta: festőként vegyítette a keresztény ikonográfia és a keleti vallások jelképeit.

– A szeretet, az örömhír, a harmónia képeit a hit próbatételeként fogalmazta meg 

– így a művészeti igazgató, aki külön kiemelte: 1995-től haláláig a szeretet és az elhivatottság vezérelte galériavezetői munkásságát.
– A Vízivárosi Galéria tárlatai a jelenkori magyar képzőművészetbe vetett hit ékes bizonyságai – zárta köszöntőjét Szegő György, átadva a szót Keserü Katalin művészettörténésznek.
– Több okból nehéz megnyitni ezt a kiállítást, amely az igazságnak és a szeretetnek lett szentelve, s amelyek talán a legfontosabb fogalmak földi létünkben – fogalmazott a művészettörténész, majd kitért Olescher Tamás nehezen szavakba önthető művészetére.
Mint mondta: fontos ez az új műcsarnoki tér, ami a képzőművészet határait feszegető tárlatoknak ad otthont. Keserü Katalin felidézte: a Műcsarnok jelen tárlatát megelőzően, 1991-ben, a ­Goethe Intézettel közös rendezésben mutatta be Fantázia ébren című kiállításperformanszát.
– Akkoriban rituális összművészeti munkáiról híresült el Németországban – idézte fel a művészettörténész, s azt is: még kint élt, amikor az óbudai művelődési központban kiállította festményeit Magyarországon.

A következőkben Keserü Katalin Olescher Tamás művészetének kettősségére tért át.

– Birkás Ákos úgy fogalmazott: nem akart a sikeres művészek kényszerpályákon mozgó világába keveredni. Ezzel szemben Beke László szerint Olescher mostanában nem az új formák teremtésében keresi művészetének útját, hanem visszafelé, az eredet felé 

– idézte a festő és a művészettörténész gondolatait.
– Jelen kiállításon, amely történeti összefoglalása művészetének (a kurátor: Rockenbauer Zoltán), mindkettőre látunk példát – magyarázta Keserü Katalin, majd a folytatásban kitért az idézett ellentmondásokra, mint mondta: az összpontosítás, ahogy minden más a földön, kétoldalú. Akár Olescher esetében a centrum, ami nála kettős: férfi és női.
A művészettörténész megállapította, hogy a geometriai formák teljessége végigkíséri festészetét, csakúgy, mint a festészet előtti anyaghasználat. Képzőművészetén túl színházi, performanszmunkáinak szintén részét alkotják az ősi rítusok. – Munkáiban a látást vonzó és érzelmekre ható virágos világ először népművészeti motívumokban jelent meg – szögezte le Keserü Katalin, aki idézte Olescher Tamás jelszavát: 

túl a modernen, előre a tradícióba, az egyéntől a közösségbe.
Amely jelszó szerinte műalkotásainak lüktető középpontja, amelyet ké­pein újra és újra megtalál, s a közösségteremtő és megváltó keresztény vallás, a teremtés egyetemes hiteként jelenik meg.

– A burjánzó természet és a kötött népművészeti formák egyaránt a jelenlétet érzékeltetik, a népművészeti jelek megelevenítésével, ami átélhetővé teszi a hit és a vallás jeleit is. Mélyen vallásosak Olescher Tamás alkotásai. Ezzel az értelmi látáshoz közeledünk a puszta optikai látáson túl ­

– fejtette ki megnyitója végén a művészettörténész.

Borítókép: A kiállítás képei (Fotó: Bach Máté)