Az első, ami eszembe ötlik, amikor Haumann Péterre gondolok, a III. Richárd, amint Fehér György korszakos rendezésében Bánsági Ildikó arcul köpi. Aztán a Csurka István írta, Dömölky János rendezte A kard, amely kardot honfiúi indíttatástól vezérelve a Belvízelvezető vállalat igazgatóhelyettese megszerzi egy bécsi árverésen. És persze Csukás István Keménykalap és krumpliorrjában az állatkert-igazgató, ahogy csukamájolajjal eteti a vaddisznót, miközben sopánkodik: „– Elfogyunk, Jocó, elfogyunk.” „– Mert az igazgató úr egy szent!” Vagy ott az Indul a bakterház büdös Patása. És természetesen a Három nővér. A paródia. Márkus László és Körmendi János társaságában. Ami úgy paródia, hogy a három remek színész Csehov eredeti szövegére komédiázik. Miként a legendárium őrzi, többen próbálkoztak a jelenet megírásával, azonban Bednai Nándor rendező végül Anton Pavlovics mellett voksolt, bízva a három komédiás humorában.
Humor, komédia, vígjáték, szatíra, dráma, tragédia. Haumann Péter „minden hangszeren” játszott.
Nem kizárólag a vásznon s a képernyőn. Több mint három évtizeden keresztül bújt Tus, a színházi macska bőrébe. A Macskák 1500. előadásán a közönség álló tapssal fogadta, majd száma végén nem akarták leengedni a Madách színpadáról. Mindezt azután, hogy Haumann Péter el sem akarta vállalni a szerepet. Aztán legendást alakított, amikor a Katona József Színházba szerződve Harpagonná változott Molière Fösvényében. Musical, próza. Neki mindegy volt.
Csakúgy, akár a szinkron. Generációk nőttek fel a Legkisebb ugrifülesen. Csukás István könyvéből Dargay Attila forgatott bábfilmet, amelyben Tüskéshátúnak adta hangját. Nem tudom, az eredeti, francia nyelvű Fantomasban miként szólt Louis de Funes, nekünk magyaroknak Juve felügyelő Haumann Péter.
Mindazonáltal minden alakításában önmaga maradt. Markáns egyénisége átsütött a szerepeken, karaktereken, figurákon.
Ezért is voltam boldog, amikor a Jóban rosszban egyik forgatókönyvírójaként nekem jutott Haumann Péter bemutatkozó epizódja. Mindenesetre úgy állt egy ideig. Odatettem magam derekasan: szöveghumor, helyzetkomikum, mindent raktam bőven a jelenetekbe, olyasmi figurát alkotva, amilyet a Kalandorokban hozott. Erre a producer közölte: ez nagyon jó, de X. Y. nem tudja eljátszani. Kiderült, Haumann Péterrel még folytak a tárgyalások, így másik karaktert kapott a szappanoperában.
Az ő evilági pályafutására függöny ereszkedett, ám ne feledjük, már itt, a Földön tagja lett a Halhatatlanok Társulatának.
Borítókép: Haumann Péter (Fotó: MTI/Zih Zsolt)
