Gothár Péter filmjéről nehéz úgy beszélni vagy véleményt formálni, hogy az ember ne legyen kicsit elfogult a film főszereplőivel. A lázadó fiatalok történetén már egész generációk nőttek fel. A magyar történelem oly sokszor különféle aspektusaiból ábrázolt ’56-os forradalom napjait követő évtized kétségkívül a szocializmus idült békekorszaka volt, ahol azonban mindenki a Nyugatról titkon beszivárgó kultúra ópiumát akarta leginkább kipróbálni. A Coca-Cola-mámor, a kötelező tánciskolák melletti, alagsori rock and roll partik, az összegyűrt szexlapok mind a rendszer elleni dacolás jelképévé váltak. Ebben a világban élnek a film szereplői is. Köves Dini (Znamenák István) és testvére Gábor (Pauer Henrik), valamint az örök lázadó Pierre (Söth Sándor). Bereményi Géza nagyszerű forgatókönyve és Koltai Lajos egyedi módon fényképezett jelenetei ékes lenyomatot adnak a sivár iskolai környezetről és a város monoton életéről.
A filmek kiválasztott külső helyszínei akár egy színkavalkádnak is felfoghatók. Az elején az archív fekete-fehér híradóképekből összevágott snittek után észrevétlenül csúszunk át a fiktív történet, forradalom utolsó napjait felidéző, szürke tónusú utcába. A jelenetet az első kerületben lévő Pálya utcában vették fel. Az égő roncsokkal telepakolt utcakép megfelelő látványához olajat égetett a stáb, és így a szálló füst teljesen kitakarta az oda nem illő hátteret.
Amikor a teherautón Bécsbe menekülő Köves otthagyja családját, már látható az a világító neonreklám-karika, amely a szomszédos tűzfalra lett kiépítve. Ez mindegyik itt látott jelenetnél feltűnik, és mint szimbólum, megerősíti a címben tett kijelentést. A Köves család filmbéli háza az 5-ös szám alatt volt, de sajnos ma már nincs meg, a régi bérházat lebontották. Helyén most egy gazzal borított, üres telek éktelenkedik. Az utca fontos helyszínként tűnik fel később is, sőt a cselekmény szerint egy napon kétszer is. Ez a nap, a film dramaturgiáját értelmezve, éppen nagyszombatra esik. Délelőtt Dini dühösen kérdőre vonja a bátyjához váratlanul, taxin megérkező diákszerelmét, Szukits Magdát (Iván Anikó). Majd még aznap este kissé alkoholos állapotban részt vesz Bodor úrral (Őze Lajos) együtt a sápadt gyertyák fényében vonuló sokasággal, a húsvéti körmenetben. Végül a film epilógusában, 1967 szilveszterén, a katonai szolgálat közben hazaérkező Dinivel még egyszer feltűnik az utca ismerős kontúrja.
