Ez persze köszönhető a film fotografálásának is. Széchenyi Ferenc képeinek közeli, portrészerű beállításain a megtört arcok és a meggyötört lelkű szereplők érzékeltetik a reménytelen távolságot az anyaföldtől. A rendező ezért is tartotta fontosnak a markáns jellemábrázolást. A színészek között a korszak legnagyobb művészei mellett a pályakezdő Koltai János emlékezetes debütálásának lehetünk szemtanúi. A kezéből lehulló falevél és József Attila megszólaló Ódája a film leglíraibb pillanata. A munkatáborban különbözően tipizált karakterek sokszor keverednek egymással nyers vitába.
A cinikus megjegyzések között azonban mindig van egy józan hang, amely arra figyelmezteti őket, hogy összefogás nélkül nem arathatnak erkölcsi győzelmet.
A filmet 1961 nyarán forgatták a budai hegyekben, nagyrészt egy helyszínen, Budakeszi és Budaörs határában, nem messze a vitorlázórepülő-tértől épült fel a munkaszolgálatos tábor. A barakk épületei fából megépült díszletek voltak, melyeket a film befejezését követően elbontották. Érdekesség, hogy a területen valaha egy katonai laktanya állt. A ma már romos épület fehér téglafala a filmben is látható, ugyanis köré lett felhúzva a fadíszlet. A belső jelenetekhez viszont műtermi környezetet hoztak létre.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!