Itt forgott – Főszerepben Magyarország, 25. rész

1997. február 20.-án mutatták be a Csinibabát, Tímár Péter játékfilmjét a hazai filmszínházak, és a nézők szinte azonnal kultikus filmmé emelték. Év végéig több mint félmillió néző látta a mozikban, és ezzel az év egyik legnézettebb filmje lett. A Magyar Filmszemlén a legjobb filmalkotás címét nyerte el. A film egyszerre keserédes dráma és fanyar szatíra. Itt-ott abszurd humorral keverve, valamint korabeli slágerekkel, melyeket új hangszerelésben hallgathatunk meg. Mindez nagyon bejött a közönségnek, mert Tímár új formanyelven próbálta elmesélni a 60-as évek szürke hétköznapjait. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a film a bemutató óta eltelt 25 év alatt, egyfajta nosztalgikus vígjátékká vált, amely az akkori időszakot próbálja retróhangulatában stilizálni, megszépíteni.

Fotó: Port.hu

A film kerettörténete az 1962-es Helsinkiben megrendezendő világifjúsági és diáktalálkozóra való eljutás lehetőségéről szól. Főszereplői egy pesti lakóközösség tagjai, akiknek élete szorosan összefonódik. Hőseink szomszédos tömbházakban laknak, akiknek a kerületi Ki mit tud? vetélkedő kínál egyedül valós esélyt az esetleges részvételre, vagyis amolyan hivatalos disszidálási lehetőséget nyugatra.  Persze ehhez előbb meg kell nyerni a selejtezőt, majd pedig a kerületi döntőt is. A világifjúsági találkozókat, (közismert rövidítése: VIT) a baloldali világifjúsági szervezetek és a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség hozta létre és szervezte. Először a II. világháború után, 1947-ben rendezték meg. A legnagyobb szabású VIT 1957-ben volt Moszkvában, ahol ez alkalomból 131 ország 34 ezer fiatalja gyűlt össze. A hidegháború idején a rendezvény a béketábor fontos propagandaeszköze, ideológiai szócsöve volt. Legutóbb egyébként a filmben is emlegetett orosz városban, Szocsiban rendezték meg. 

Rögtön a film elején ironikus képet kaphatunk a szocialista ipar működéséről. A kedvelt sláger szövegére komponált jelenet teljesen más kontextusba helyezi az ismert dalt, kíméletlenül kifigurázva ezzel a szocializmus hangzatos jelszavait. Érdekesség, hogy Tímár Péter eredetileg nem szándékozott ebben az évben filmet készíteni, mert az utóbbi években nem akadt a kezébe egy jó forgatókönyv. Az Objektív stúdió kereste meg, hogy van egy Márton Gyula-novella, Bambi szalmaszállal címmel, amely talán érdekelheti.

Noha a rendezőnek nemigen tetszett a novella, saját 60-as évekbeli gyerekkori emlékei mégis arra ösztönözték, hogy tegyen egy próbát.  A filmben látható kiskamasz alteregóját Tímár saját magáról mintázta. 

 

Tizenkét éves voltam ’62-ben, és sokat jártam a nővéreimmel táncos helyekre. Én nem táncoltam, csak nézelődtem, figyeltem a többieket.

Ez adta a film alapötletét. Nem véletlenül kezdődik a Csinibaba egy kamerába néző kiskamasszal, aki aztán lecsúzlizza a háztetőn lévő hangosbemondót. Tímár szándékosan keresett fiatal, pályakezdő színészeket, akiket a közönség még kevésbé vagy egyáltalán nem ismert. A későbbi közönségsiker egyaránt segített Tóth Ildikónak, Kovács Vandának, Németh Kristófnak vagy éppen Fesztbaum Bélának karrierje beindításában. Ugyanígy a történetben megjelenő L’art pour l’art Társulat egyes tagjainak (Nagy Natália, Galla Miklós, Dolák-Saly Róbert) népszerűségén is sokat erősített.

A film forgatása jókora késéssel kezdődött. Ennek oka, hogy későn kapták meg a forgatáshoz szükséges anyagi támogatást, ezért nyár helyett csak ősszel tudott elstartolni a Csinibaba. De ekkor már sokszor volt hideg az idő, ami főként az esti jeleneteknél volt kellemetlen, hiszen a történet nyáron játszódik, a színészeknek pedig nyári kosztümökben kellett megjelenni a kamera előtt. Tímár ezért kitalált egyszerűbb trükköket, hogy miként lehet ellensúlyozni ilyen helyzeteket. Ilyen volt például a főszereplő fiúk cigarettázása, akik csak azért füstölnek a külső jeleneteknél, hogy a hidegben ne látszódjon a leheletük. A már említett új stílusban felvett játékfilmnek a legfontosabb technikai paramétereit egyedi módszerrel oldották meg. A szereplők először stúdiókörnyezetben felolvasták a jelenetet a mikrofonba, miközben a rendező instruálta őket, hogy milyen tempóban mondják a szöveget, és közben, ha kellett, tapsolt, hogy tartani tudják az ütemet.  A forgatáson ezt a rádiójátékot lejátszották a hangszórókon, de a hangfelvétel és a kamera is fele sebességgel, tehát 24 kocka/mp helyett 12 kocka/mp-cel ment. Ezt korábban nem tudták megcsinálni, mert nem volt olyan technika, amellyel kvarcszinkronban tudták volna tartani a hangot és a képet. Amikor vették a jelenetet, a színészek hallották a saját hangjukat, arra kellett ügyesen tátogniuk és lassítva mozogniuk. Előtte persze elpróbálták, hogy mit kell csinálniuk, de csak egyszer vagy kétszer, mert Tímár azt akarta, hogy ne gyakorlottan, hanem kicsit bizonytalanul mozogjanak, mert az vicces hatást kelt. Az érzelmes jeleneteket viszont épp fordítva, kétszeres sebességgel vették fel, ott gyorsítva kellett beszélniük és mozogniuk a színészeknek. Amikor például Nagy Natália elmeséli, hogy látta az Édes életet, és közben hátradobja a haját, látszik, hogy le van lassítva: olyan légies a mozgása, mintha úszna a levegőben.

A legfontosabb forgatási helyszíneket a stáb a Józsefvárosban találta meg. A legtöbb jelenetet a Bláthy Ottó–Delej–Golgota–Vajda Péter utca által körbehatárolt lakótelepen, az egykori Ganz–Mávag Kolónia-telepen rögzítették. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon miért szeretik ennyire a filmesek ezt a helyszínt, ahol tulajdonképpen semmi különleges nincs. Mert itt szinte „megáll(t) az idő”. A lakótelepnek olyan aurája van, amilyet nem sok helyen lehet megtalálni Budapesten. Minden itt álló épületben, lépcsőházban vagy lakásban ez érződik. Ha belépünk az óriástömböt magába foglaló udvarba, mi is megtapasztalhatjuk. Mintha visszautaznánk pár évtizedet a múltba. Az egész falanszter mint egy hatalmas élő díszlet fogja körbe az itt lakókat. Az ideérkező filmes stáboknak könnyű a dolguk, hiszen a környék bőségesen biztosít parkolási lehetőséget. A berendezést, a technikai és kamerafelszerelést könnyűszerrel lehet mozgatni, mert az egész telep egyetlen önálló blokkból áll. A Ganz-Mávag gyár a múlt század elején  munkástelepet hozott létre gyári dolgozóinak. Az építők igyekeztek mindenről gondoskodni. A mai napig megtalálható a kolónia jelképének mondható víztorony, amelynek sziluettjét számtalan hazai és külföldi filmben láttuk már visszaköszönni. De volt itt korábban tisztviselői kaszinó, óvoda, mentőállomás, könyvtár, mosoda és vendéglő. Számos magyar és nemzetközi produkció választotta és választja forgatási helyszínéül ezt a különleges hangulatot árasztó közeget. A filmben itt lakik Simon bá (Gálvölgyi János) a feleségével (Molnár Piroska) és fiával, Jenővel (Lázár Balázs), Attila (Almási Sándor) itt albérlő, de az egyik földszintes lakásban tengődik Bajkon úr (Safranek Károly), sőt mint később kiderül, az ő társbérlője volt Mancika (Nagy Natália) is. A kerületi döntő helyszínét is itt találjuk, amely most konferencia-központként működik.

Mávag-kolónia lakótelep. Jelenet a filmben: 00:02:19-től, 00:02:48-ig     Fotó: Basa Balázs–Názer Ádám

A selejtezőnek helyet biztosító színháztermet viszont Rákospalotán, a Csokonai Kulturális Központban találta meg a rendező. Egy másik pesti helyszínt a Bosnyák téren találjuk. A még most is itt álló irodaházat 1969-ben adták át. Később ide költözött a Földmérési Intézet, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat és a Kartográfiai Vállalat. Belső jelenet lévén a filmből nem derül ki, de az épület földszinti szocreál hangulatot árasztó régi ebédlőterme mégis megjelenik a történetben, amikor a melankolikus „Krumplistánc” keringőre kerül sor. A filmben a Marx téri Magányos Szívek elnevezésű bisztróban vagyunk, ám a valóságban Zuglóban látjuk a majonézes krumplit egykedvűen eszegető szereplőket. Szintén hangsúlyos hely a presszó, ahol hőseink számtalan alkalommal találkoznak, majd pedig próbálnak a zenekarral. Ennek a forgatási helyszínnek a nyomait Budán, a Margit körút mellett lehet felfedezni. Az egykori Fény presszó helyén a „Su, Su, bolondság” helyett ma már pékség fogadja a vendégeket. Az ötvenes évek elején megnyílt vendéglátóegység évtizedeken keresztül egyedi hangulattal várta vendégeit egészen a 2000-es évek elejéig. A film itt felvett jeleneteiben még visszaköszön ez a miliő. Nem messze innen, a Keleti Károly utca mellett, a Mechwart ligetnél találjuk azt a szökőkutat, ahol az éjszaka közepette Simon bá a feleségével és ifjúkori szerelmével, Ernestinnel (Lázár Kati) pezsgőzve táncol. Helyszínkeresésünk végén kanyarodjunk vissza a Józsefvároshoz, egészen pontosan az Orczy-kerthez.  A filmben itt forgatták a parkhoz és a tóhoz kapcsolódó képsorokat. Többek között a műrepülő-tekintést, a csónakázást, valamint Ede (Fesztbaum Béla), az eltévedt kisdobos megérkezését az égből. Továbbá itt mutatja meg először Purábl Kúnó (Andorai Péter) a féltve őrzött kincsét a kalandokat kereső Etelkának (Kovács Vanda) és Olgának (Tóth Ildikó). A parti büfé épületét a forgatás kedvéért kicsit átkozmetikázták, rendbe tették a teraszt és a lépcsőket is.

Orczy-kert. Jelenet a filmben: 00:18:20-tól, 00:18:48-ig          Fotó: Basa Balázs–Názer Ádám

A kert története a 18. század végére nyúlik vissza. Ekkor vásárolta meg ezt a területet báró Orzcy Lőrinc. A Pest környéki majorságok ez idő tájt kitűnő vadászati lehetőséget biztosítottak az arisztokráciának. A tóval, nádassal körbehatárolt vidék pont megfelelt ehhez. Később a báró fia, Orczy László ugyanitt hozzáfogott Pest legnagyobb és legszebb angolkertjének a megépítéséhez. A 19. század elején már a nagyközönség is látogathatta, és hamarosan kedvelt kirándulóhellyé vált. 1830–36 között Pollack Mihály tervei alapján elkezdték felépíteni a Mária Ludovika magyar Hadi Tanodát, majd pedig az Akadémiát. A szomszédos park területe ezzel jóval kisebb lett, állapota pedig fokozatosan romlott. Közparki státusát azonban nem kapta meg, a főváros ezért lemondott róla, így a kezelését az Akadémia vette át. A park és a szomszédos Akadémia későbbi hányattatott sorsát jól jellemzi, hogy a második világháborút követően működött itt cipőgyár, buszgarázs is. Területe pedig jócskán lecsökkent a száz évvel ezelőtti állapotokhoz képest. A rendszerváltást megelőző évtizedekben a kert hivatalos neve Asztalos János Ifjúsági Park volt. A főváros lakosai ugyan szerették a Ludovika egykori lovardájában helyet kapó Alfa mozit – amely egyébként az egyik legnagyobb befogadóképességű filmszínház volt Budapesten –, ám az 1992-ben leégett. Felújítása után itt kapott helyett a Magyar Természettudományi Múzeum állandó kiállítása. A park a teljesen felújított és átépült Ludovikával együtt az elmúlt években nyerte vissza a rangjához méltó helyét a fővárosban, és immáron újra várja a sportolni, pihenni vágyókat.

A Csinibaba egy olyan színes korrajz, amely szándékosan igyekszik giccsesen bemutatni a Kádár-korszakot, annak látszólagos idilli békevilágát, ahol az átlag kispolgár tulajdonképpen egyszerű kiszolgáltatottja volt a rendszernek. Ennek ellenére a film remek kikapcsolódást nyújt és érdemes megnézni, főleg akkor amikor „Kicsit szomorkás a hangulatom máma…”

Felhasznált források: 303 magyar film – amit látnod kell, mielőtt meghalsz; Saját interjúbeszélgetés Tímár Péterrel /Basa Balázs; https://www.origo.hu/filmklub/20170219-a-csinibabaval-nevetve-engedtuk-el-azt-az-ocska-szocializmust-timar-peter-interju-csinibaba.html ; https://index.hu/kultur/cinematrix/2017/02/20/timar_peter_interju_20_eves_a_csinibaba/ ; Basa Balázs/Názer Ádám – Itt forgott –Főszerepben Budapest. Akadémiai kiadó 2014.; https://filmarchiv.hu/hu/alapfilmek/film/csinibaba

A Csinibaba elérhető a Filmio kínálatában.
Borítókép: Jelenet a filmből (Forrás: Port.hu)