Mit mozdít meg a nézőben?

Harmincöt esztendős lett Kovács Gerzson Péter – miként a táncos szakmában hívják: KGP – Harangozó- és Lábán-díjas táncos, koreo­gráfus együttese, a TranzDanz. A társulat születésnapi produkcióval várja a nézőket kedden a Nemzeti Táncszínházban, ­Re-naissance címmel. A koreo­gráfus-látványtervezővel az új előadás mellett felidéztük az eltelt három és fél évtizedet.

2022.05.17. BUdapest Kovács Gerzson Péter Fotó: Kurucz Árpád

– Később létrehozták a Nemzeti Kulturális Alapot, amely a tánckollégiumán keresztül segített anyagiakkal – folytatta KGP, aki kettő-négy évente változtatta társulatát, ahol olyan jelentős táncosok fordultak meg, mint például Horváth Csaba, a Közép-Európa Táncszínház későbbi művészeti vezetője, Fekete Hédi, Emma Redding, Vámos Vera vagy Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója.

– E mostani produkcióban dolgoztam első ízben olyan táncosokkal, akikkel nincs közös előéletünk.

Visszakanyarodva a talányos címekhez, itt jegyzem meg, hogy az előadások szüzséi hasonlóképp talányosak, magyarán: Kovács Gerzson Péter munkái nem történetmesélős produkciók. Ennek tudatában érdekes lehet belelátni a koreográfus-rendező-látványtervező fejébe, vajon mi fogalmazódik meg ott, amikor formálódik a leen­dő előadás.
– Mozgásstruktúrákra vonatkozó elképzelések, képzőművészeti oldalról megragadható képek. 

A világ nem csak történetekben ragadható meg, sőt a nem verbális közlések sokkal több információt hordoznak. A lényeg: mit mozdít meg a nézőben az előadás 

– engedett bepillantást az alkotásba az alkotó, megjegyezve: ehhez partner a táncos is, akinek a lerögzített határok között teremtenie kell estéről estére.
– Ezt nevezzük színháznak – folytatta KGP, majd kérdésemre, hogy látványtervezőként miként tesz hozzá a produkcióhoz, elmagyarázta: – Az előbbiek szolgálatába áll a vizuális környezet: a világítás, a grafikai elemek.
E grafikai elemekről jelen esetben Szurcsik József Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész gondoskodik, akinek képeiben Kovács Gerzson Péter meglátta az előadás egyik fontos elemét: a „Szurcsik-fejeket” körülvevő tájakat.
– Egyfelől varázslatosak, gyönyörködtetően szépek, végtelen nyugalmat árasztanak, az örökkévalóságot ábrázolják, ugyanakkor rendkívül fenyegetőek, mondhatnám: melankolikus szépségük mellett veszélyesek is.
S ha már táncprodukció, annak elengedhetetlen összetevője a zene.

– Most elektronikus zenénk lesz. Szerzője Kovács Jeromos 

– avatott be a koreográfus, s abba szintén, hogy a szerző a saját fia. – Én az ütemet szabtam meg, 124-es és 128-as metrum között, amire Jeromos annyit mondott: a 126-os ma népszerű tempó. Eddig ilyet nem csináltam, hogy az egész előadás közel egy metrumban zajlik, ami ráadásul végig szól. A monoton dobzenék hatása közismert, valami hasonlóra számítok.
KGP munkáinak jellemzője a humor, az irónia, ami jelen előadásból sem hiányzik.
– Lesznek fájdalmasabb helyzetek, patetikusabb elemek, de igyekszem elkerülni minden egyértelműséget, hiszen a világot sem lehet egyszerűen leírni.
A Covid-járvány okán felhalmozódott produkciók folyamatos bemutatása miatt a Re-naissance a színházi évad végére került, azonban az ünneplés folytatódik ősztől. Így újra színre kerül a Csárdás a zivatarban (Lukács Miklós élő zenéjével, Kovács Gerzson Péter partnere Gera Anita), a ritkán játszott Deja vu vagy a TRIP Hajóval közös Tranzit Trip.

– No és felkeresem a régieket: mi van velük? Vállalnak-e fellépést? 

– ígérte Kovács Gerzson Péter.

Borítókép: Kovács Gerzson Péter (Fotó: Kurucz Árpád)