Mit mozdít meg a nézőben?

Harmincöt esztendős lett Kovács Gerzson Péter – miként a táncos szakmában hívják: KGP – Harangozó- és Lábán-díjas táncos, koreo­gráfus együttese, a TranzDanz. A társulat születésnapi produkcióval várja a nézőket kedden a Nemzeti Táncszínházban, ­Re-naissance címmel. A koreo­gráfus-látványtervezővel az új előadás mellett felidéztük az eltelt három és fél évtizedet.

2022.05.17. BUdapest Kovács Gerzson Péter Fotó: Kurucz Árpád

– A reneszánsz köznyelvi értelmezése az újjászületés, aminek megfele­lően már kellett legyen egyfajta létforma, amely képes megújulni. A cím kötőjeles, a naissance pedig a születés mellett eredetet, kezdetet is jelent – avatott be Kovács Gerzson Péter a legújabb koreo­gráfiája címének rejtelmeibe.
A koreográfus, régi vesszőparipájának megfelelően, csupán azért ad címet előadásainak, hogy megkülönböztesse az egyik produkciót a másiktól, azonban nehezen megfejthetőeket talál ki, mondván: így adott is címet meg nem is.

– A színpadon történtek láttán jusson el bármiféle következtetésre a néző 

– magyarázta KGP.
A TranzDanz 1987-ben lépett első ízben színpadra, méghozzá a Szkénében. Bemutatkozásuk a Tranz Tánc címet viselte. Akkortájt a kortárstánc meghatározás ismeretlen volt Magyarországon. A színházak közt az amatőr jelzőt éppen felváltotta az alternatív vagy a független szó. A rendszerváltás pedig magával hozta eme csoportok, együttesek, társulatok állami forrásokból történő támogatását.
Ezt Kovács Gerzson Péter Franciaországban, a Ballet du Fargistan-ban élte meg, ahová – mint mondta – elmenekült a Csepel Néptáncegyüttes művészeti vezetői székéből, s ahová a Tranz Tánc láttán hívták. A TranzDanz előtt Summások néven szervezett néptánc-kamaraegyüttest, lévén a Tímár Sándor vezette Bartók Néptáncegyüttes táncosaként ropta.
– 1990 után a főváros elkülönített egy színházi alapot, oda lehetett pályázni produkciós támogatásért – emlékeztetett a koreográfus.
1992-ben a főváros már 42 független együttest finanszírozott, köztük a TranzDanz-t.

– Később létrehozták a Nemzeti Kulturális Alapot, amely a tánckollégiumán keresztül segített anyagiakkal – folytatta KGP, aki kettő-négy évente változtatta társulatát, ahol olyan jelentős táncosok fordultak meg, mint például Horváth Csaba, a Közép-Európa Táncszínház későbbi művészeti vezetője, Fekete Hédi, Emma Redding, Vámos Vera vagy Ertl Péter, a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója.

– E mostani produkcióban dolgoztam első ízben olyan táncosokkal, akikkel nincs közös előéletünk.

Visszakanyarodva a talányos címekhez, itt jegyzem meg, hogy az előadások szüzséi hasonlóképp talányosak, magyarán: Kovács Gerzson Péter munkái nem történetmesélős produkciók. Ennek tudatában érdekes lehet belelátni a koreográfus-rendező-látványtervező fejébe, vajon mi fogalmazódik meg ott, amikor formálódik a leen­dő előadás.
– Mozgásstruktúrákra vonatkozó elképzelések, képzőművészeti oldalról megragadható képek. 

A világ nem csak történetekben ragadható meg, sőt a nem verbális közlések sokkal több információt hordoznak. A lényeg: mit mozdít meg a nézőben az előadás 

– engedett bepillantást az alkotásba az alkotó, megjegyezve: ehhez partner a táncos is, akinek a lerögzített határok között teremtenie kell estéről estére.
– Ezt nevezzük színháznak – folytatta KGP, majd kérdésemre, hogy látványtervezőként miként tesz hozzá a produkcióhoz, elmagyarázta: – Az előbbiek szolgálatába áll a vizuális környezet: a világítás, a grafikai elemek.
E grafikai elemekről jelen esetben Szurcsik József Munkácsy-díjas festő- és grafikusművész gondoskodik, akinek képeiben Kovács Gerzson Péter meglátta az előadás egyik fontos elemét: a „Szurcsik-fejeket” körülvevő tájakat.
– Egyfelől varázslatosak, gyönyörködtetően szépek, végtelen nyugalmat árasztanak, az örökkévalóságot ábrázolják, ugyanakkor rendkívül fenyegetőek, mondhatnám: melankolikus szépségük mellett veszélyesek is.
S ha már táncprodukció, annak elengedhetetlen összetevője a zene.

– Most elektronikus zenénk lesz. Szerzője Kovács Jeromos 

– avatott be a koreográfus, s abba szintén, hogy a szerző a saját fia. – Én az ütemet szabtam meg, 124-es és 128-as metrum között, amire Jeromos annyit mondott: a 126-os ma népszerű tempó. Eddig ilyet nem csináltam, hogy az egész előadás közel egy metrumban zajlik, ami ráadásul végig szól. A monoton dobzenék hatása közismert, valami hasonlóra számítok.
KGP munkáinak jellemzője a humor, az irónia, ami jelen előadásból sem hiányzik.
– Lesznek fájdalmasabb helyzetek, patetikusabb elemek, de igyekszem elkerülni minden egyértelműséget, hiszen a világot sem lehet egyszerűen leírni.
A Covid-járvány okán felhalmozódott produkciók folyamatos bemutatása miatt a Re-naissance a színházi évad végére került, azonban az ünneplés folytatódik ősztől. Így újra színre kerül a Csárdás a zivatarban (Lukács Miklós élő zenéjével, Kovács Gerzson Péter partnere Gera Anita), a ritkán játszott Deja vu vagy a TRIP Hajóval közös Tranzit Trip.

– No és felkeresem a régieket: mi van velük? Vállalnak-e fellépést? 

– ígérte Kovács Gerzson Péter.

Borítókép: Kovács Gerzson Péter (Fotó: Kurucz Árpád)