Tavaly nyáron Mátyás király mellszobrát készítette el a Duna partján, ezúttal pedig a várhegy másik oldalán, a bazilikával szemben hagyta ott a kézjegyét, méghozzá nem akármilyen méretekben. Az eredetileg hetvenöt tonnát nyomó alapanyag a faragás után ötventonnás oroszlánná szelídült, ami ebben az esetben nem csupán azért nem helyes kifejezés, mert még így is hatalmas tömegről beszélhetünk, hanem azért sem, mert mégiscsak egy vadállatról van szó. Monostori Ferenc pedig kortárs realista stílusban alkot, nemcsak a hagyományos szobrászati alapanyagokból, de a homokból készült portréi is elképesztően valósághűek.
Mikor arról kérdezem, mennyiben más állatot mintázni, mint embert, meglepő módon azt válaszolja, nem sokban különbözik a kettő, hiszen egy állatnak is van arca, amelyen megjelennek a különböző érzelmek. Az esztergomi homokoroszlánra pillantva egy büszke, erős, méltóságteljes lényt látunk, olyan delejes tekintettel, élő, szúrós szemekkel, amelyekkel mintha belelátna az ember lelkébe.
A mancsával Esztergom Árpád-sávos címerét tartó királyi állat méltó jelképe az egykori királyvárosnak, amely május 1-jén megyei jogú városi rangra emelkedik. Ennek apropóján készült a szobor is.
Csak az ötven köbméternyi homok döngölése két napig tartott, a művész pedig mindössze kilenc nap leforgása alatt faragta ki a szinte homokkő sűrűségűre tömörített anyagból a közel ötméteres állatot.
Az esztergomi oroszlán néven a köztudatba került alkotás egyébként egy XII. századi freskótöredékről köszön vissza ránk, amelyet III. Béla palotájának királyi kápolnájában tártak fel. Ez egy bizánci stílusú, korongba foglalt díszítő elem, melyen az életfa előtt lépkedő díszes oroszlán látható, felfelé kunkorodó farokkal. Monostori Ferenc a stilizált formák helyett egy élethű állatot kívánt megformázni, mégis átvéve a falfestményen szereplő oroszlán néhány tulajdonságát, mint a fiatalság, az elegancia és – ahogy a szobrász fogalmaz – a szép hosszú nyak. Mint mondja, ezúttal rizikót is vállalt, hiszen a figura kiterjedése erősen vertikális jellegű, a fej nagy; mindez pedig kiemelt figyelmet igényelt az egyensúlyi helyzet létrehozása terén. – Veszélyes, de végül is egy vadállatról beszélünk – teszi hozzá nevetve.
A kápolna freskóinak korábbi restaurálási munkálatait végző szakemberek művészettörténeti vezetője, a város szeretett lokálpatriótája, Prokopp Mária volt az, akit szintén megkerestünk. Elmondása szerint a homokból készült oroszlán jelzi, hogy a megyei jogú várossá emelkedés az első lépés afelé, hogy Esztergom elérje azt a kiemelkedő politikai, gazdasági, társadalmi és vallási rangot a XXI. században, amelyet a pozsonyi csata után megszerzett, és több mint ötszáz éven keresztül, a mohácsi vészig oroszlánként meg is tartott.
Esztergom központtal alakult meg Géza fejedelem Magyar Nagyfejedelemsége, 1000-ben itt koronázták Istvánt királlyá, és vált Európa egyik legjelentősebb államának a fővárosává
– fejti ki a művészettörténész, majd további kötődési pontokra világít rá a város és az oroszlán mint szimbólum között.
II. András címerében is szerepel a piros-fehér sávok között. Idén, az Aranybulla kiadásának nyolcszázadik évfordulóján arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a királyi okiratot a Magyar Királyság fővárosában adták ki, és a mai napig is Esztergomban őrzik, a Prímási Levéltárban. Talán kevesebben tudnak róla, hogy a reneszánsz Firenzéből Lorenzo Medici – aki nagyszerűnek, il Magnificonak neveztette magát – élő oroszlánt küldetett Mátyás királynak a tisztelete és elismerése jeléül, hogy a magyar uralkodó mint valóságos oroszlán védi Európát a török veszélytől. Ezt az eseményt még Janus Pannonius is megénekelte.
Minden szempontból méltó jelkép tehát az oroszlán, amely a több mint ezer esztendős múltra visszatekintő királyi város, a Magyar Királyság egykori fővárosa, Esztergom szívében kapott helyet, és – ahogy Monostori Ferenc minden homokból készült alkotása – az első fagyos időszak beálltáig biztosan teljes pompájában áll majd.
Borítókép: Monostori Ferenc szobrászművész a készülő alkotással (Fotó: Bach Máté)
