Tavaly nyáron Mátyás király mellszobrát készítette el a Duna partján, ezúttal pedig a várhegy másik oldalán, a bazilikával szemben hagyta ott a kézjegyét, méghozzá nem akármilyen méretekben. Az eredetileg hetvenöt tonnát nyomó alapanyag a faragás után ötventonnás oroszlánná szelídült, ami ebben az esetben nem csupán azért nem helyes kifejezés, mert még így is hatalmas tömegről beszélhetünk, hanem azért sem, mert mégiscsak egy vadállatról van szó. Monostori Ferenc pedig kortárs realista stílusban alkot, nemcsak a hagyományos szobrászati alapanyagokból, de a homokból készült portréi is elképesztően valósághűek.
Mikor arról kérdezem, mennyiben más állatot mintázni, mint embert, meglepő módon azt válaszolja, nem sokban különbözik a kettő, hiszen egy állatnak is van arca, amelyen megjelennek a különböző érzelmek. Az esztergomi homokoroszlánra pillantva egy büszke, erős, méltóságteljes lényt látunk, olyan delejes tekintettel, élő, szúrós szemekkel, amelyekkel mintha belelátna az ember lelkébe.
A mancsával Esztergom Árpád-sávos címerét tartó királyi állat méltó jelképe az egykori királyvárosnak, amely május 1-jén megyei jogú városi rangra emelkedik. Ennek apropóján készült a szobor is.
Csak az ötven köbméternyi homok döngölése két napig tartott, a művész pedig mindössze kilenc nap leforgása alatt faragta ki a szinte homokkő sűrűségűre tömörített anyagból a közel ötméteres állatot.
Az esztergomi oroszlán néven a köztudatba került alkotás egyébként egy XII. századi freskótöredékről köszön vissza ránk, amelyet III. Béla palotájának királyi kápolnájában tártak fel. Ez egy bizánci stílusú, korongba foglalt díszítő elem, melyen az életfa előtt lépkedő díszes oroszlán látható, felfelé kunkorodó farokkal. Monostori Ferenc a stilizált formák helyett egy élethű állatot kívánt megformázni, mégis átvéve a falfestményen szereplő oroszlán néhány tulajdonságát, mint a fiatalság, az elegancia és – ahogy a szobrász fogalmaz – a szép hosszú nyak. Mint mondja, ezúttal rizikót is vállalt, hiszen a figura kiterjedése erősen vertikális jellegű, a fej nagy; mindez pedig kiemelt figyelmet igényelt az egyensúlyi helyzet létrehozása terén. – Veszélyes, de végül is egy vadállatról beszélünk – teszi hozzá nevetve.