Mátyás-portré Esztergomban

Emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor időnként át kellett autóznom Tinnyén, minden alkalommal izgatottan vártam, hogy a falu közepén húzódó nagy kanyarban ezúttal Kossuth Lajos, Ady Endre vagy éppen József Attila homokból készült arcképe vár-e majd. Így találkoztam először Monostori Ferenc szobrászművész munkásságával, akinek monumentális homokszobrai egyre több helyen bukkannak fel az országban. Ezúttal az esztergomi Duna-parton készítette el Mátyás király mellszobrát. Erről beszélgettünk a művésszel.

Ahogy az összes történelmi szereplő, Mátyás király megformázása előtt is megelőzte egyfajta elméleti felkészülés a tényleges alkotást. – Mindig megpróbálok teljesen belehelyezkedni abba, amit csinálok; utánaolvasok, a kort idéző zenéket hallgatok, anyagokat, ábrázolásokat gyűjtök – mondja, majd hozzáteszi, hogy Mátyás arckifejezését megragadni, valamint a háttérben meghúzódó érzelmeket a felszínre hozni azért volt nehéz, mert a korabeli grafikák, metszetek mind másként mutatják be a reneszánsz uralkodót. – Azt tudjuk csak biztosan, hogy az orra nagy volt – teszi hozzá viccesen. Majd komolyra fordítja a szót, és beavat abba, hogyan képzelte el azt a szigort, tekintélyt és műveltséget, amely egy olyan nagy királyból sugározhatott, aki újból Európa egyik vezető hatalmává tette a Magyar Királyságot katonai, gazdasági és kulturális szempontból egyaránt. – Egyet sajnálok csak – mondja –, mégpedig azt, hogy Leonardót nem bízta meg egy arckép megfestésével annak idején.

Ahogy az elején említettem, egyre több monumentális homokszoborral találkozhatunk országszerte: az esztergomi Mátyást követően Csepelen készül egy Szent István-szobor, de a közeljövőben találkozhatunk Keszthelyen és Debrecenben is Monostori Ferenc művészetével. Saját bevallása szerint kezd visszatérni a bronzhoz mint alapanyaghoz, hamarosan kiállítása is nyílik Zsámbékon, ahol a legújabb kisplasztikáit mutatja be.

Borítókép: Havran Zoltán. Galéria: Monostori Ferenc